rókaprém tárgy
Idézetek
meghal-e a világ egy kicsit
a halálommal
nézem csak nézem
rókaprémmel a nyakán
sompolyog a világ
sosem gondoltam
szőrszál voltam a bundájában
mindig itt voltam
ő pedig – ott
és még
elgondolni is finom
hogy a világ meghal egy kicsit
a halálommal
96. oldal (nincs címe)
TYUHAHÉ, RÓKAPRÉM, MÁS IS KURVA NEMCSAK ÉN!
(Nagy László)
176. oldal, Az izgága Jézusok (NPI, 1978)
Latinovits Zoltán: Verset mondok 93% Tanulmányok, nyilatkozatok, műsorok
A coboly és a lazac a kamcsatkaiak alfája és omegája. Ezek nélkül csak a rénszarvast tenyésztő, kóborló bennszülöttek laknának a félszigeten és csak ezek az állatok csalogatták ide az oroszokat, a japániakat meg a többi népfajtákat s tették érdemessé, hogy a lakosság nagy része a barátságtalan éghajlattal szembeszálljon. Hiszen a nagy kereskedőcégek hajói is csak a coboly miatt keresik fel ezeket a barátságtalan partokat.
Nagyon különös az, hogy ilyen kifejezetten luxuscikknek számító prém lehet az egész félsziget gazdaságának létalapja. Egész télen csak a cobolyról folyik a szó. Ilyenkor a kiskereskedők szánokra pakolt boltjaikkal végigjárják a falvakat s igyekeznek árucikkeikért minél több cobolyprémet szerezni. A kereskedők legnagyobb része kínai, akiknek csak egy része áll nagyobb kereskedőcégek szolgálatában, egy részük saját számlára dolgozik. Úgy látszik, jövedelmező ez az üzlet, mert néha egy-egy kisebb falu minden háza tele volt kereskedővel.
Nyugodtan mondhatom, hogy a coboly a pénzegység Kamcsatkában. Eleinte nagyon komikusnak találtam, amikor a kamcsadálok kérdezgették, hogy hány cobolyprém volt az ára a puskámnak meg a távcsöveinknek, de azután hozzászoktam ehhez is, mint ahogyan más értékmérőhöz hozzászoktunk. Ugyanígy humorosnak találtam, amikor az egyik kamcsatkai a szomszédjától csónakot vett. Egy cobolyprémet fizetett érte s mint aprópénzt visszakapott egy rókaprémet.
71-72. oldal
Szép nő, az idegenségènek köszönheti szépségét. Európa ósdi gönceit viseli, brokátmaradékot, ódivatú kiskosztümöket, régi függönyöket, ódon ruhatárak ütött-kopott darabjait, divatházak avítt rongyait, moly rágta rókaprémet, szőrehullott nutriát, ilyen az ő szépsège, ilyen megtépázott, fázós, zokogó, mint a száműzetés, semmi sem illik rá, minden lötyög rajta, és mégis csinos, szinte elvész a ruhájában, olyan sovány, és mégis csinos.