Róka utca 300. helyszín
Idézetek
Mindig is irigy csodálkozással szemlélte a Róka uca 300. fura építészeti megoldásait. Ez egyfajta bátortalan szeretetnek volt nevezhető, amely inkább a nosztalgiából táplálkozott, mintsem valódi érzésekből. A hátsó udvarhoz fűződő érzései viszont nem ennyire vegyesek. Hatalmas, terebélyes bükkfa vonta lombsátra alá a kertet. Gyönyörű, tökéletesen szimmetrikus koronája egyik kerítéstől a másikig ért, és olyan sűrű volt, hogy még a legmelegebb nyári napot is buja, zöld fénybe vonta. Csak a legsűrűbb eső tudott áthatolni a levelei között. Blue rengeteg emléket őrzött azokról a pillanatokról, amikor hatalmas, sima törzséhez tapadva állt az esőben, és hallgatta, a cseppek hogyan susognak, kopognak és fröccsennek szét a lombkoronán, anélkül, hogy valaha is elérnék a talajt. Amikor a bükkfa alatt állt, azt képzelte, hogy ő maga a bükkfa, és az esőcseppek úgy gurulnak végig a levelein meg a kérgén, mint a bőrén.
174. oldal
– Én már sok mindent megkóstoltam ebben a házban, de nem emlékszem olyan italra, amitől egy kicsit is euforikus hangulatba kerültem volna – jegyezte meg Gansey.
199. oldal
A Róka utca 300.-ban őrült hangzavar tombolt, Orla újabb csoportot fogadott, csakúgy, mint az anyja, Jimi. Ráadásul Trinity – Jimi testvére, rokona vagy barátnője – több ezer fiatalkorú unokatestvért csődített össze csoportos szappanfőzésre. A jósszoba volt a ház legcsendesebb zuga.
146. oldal, 17. fejezet