Rogyion Romanovics Raszkolnyikov személy

Arthur Koestler: Sötétség délben
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Czabán György Kolbász: Barátom, Settenkedő
Murakami Haruki: 1Q84
John Irving: Fohász Owen Meanyért
Tore Renberg: Mégis van apám
Roxane Gay: A rossz feminista
Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár
!

Raszkolnyikov fanart (by me)


Idézetek

simiszabi>!

Hol is olvastam – tanakodott Raszkolnyikov –, hol is olvastam… a halálraítélt egy órával a kivégzése előtt mindig azt mondja vagy gondolja, hogy ha valahol egy magas sziklatetőn kellene élnie, olyan kicsi helyen, hogy éppen csak meg tud állni, és körös-körül szakadék van, tenger, örök sötétség, magányosság, örökös vihar; ha ott azon az arasznyi helyen kellene állva töltenie életét, ezer évet, egész örökkévalóságot, még az is jobb mint, meghalni most mindjárt. Csak élni… élni… élni… Akárhogyan is, de élni! És mennyire igaz ez! Úristen, mennyire igaz! Hitvány az ember… és hitvány, aki emiatt hitványnak mondja – tette hozzá egy szempillantással később.

Kapcsolódó szócikkek: Rogyion Romanovics Raszkolnyikov
Sli P>!

Ami nem sikerült, azt mindig ostobaságnak látjuk!

437. oldal, Hatodik rész - 7. fejezet (Kossuth, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Rogyion Romanovics Raszkolnyikov
2 hozzászólás
tgorsy>!

Hirtelen mélyen lehajolt, leborult előtte, és megcsókolta a lábát.
– Nem előtted borultam le, az ember töméntelen szenvedése előtt borultam le…

p.: 321 (Kriterion, 1973)

Sli P>!

– Hm… így van az… kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk… Igen, ez alapigazság… Érdekes, hogy mitől fél a legjobban az ember: az új lépéstől, az új, lényeges szótól. Különben… nagyon is sokat okoskodom. Azért nem csinálok semmit, mert okoskodom. Bár… talán nem is így van, azért okoskodom, mert nem csinálok semmit. Most az utóbbi hónapban szoktam rá, mert naphosszat csak heverek az odúmban, és elmélkedem… sok semmiről.

7. oldal, Első rész - 1. fejezet (Kossuth, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Rogyion Romanovics Raszkolnyikov · semmi
nola P>!

Elolvasta Hamsuntól a Pant, Alexander Kiellandtól a Méreg című regényt, Bjørneboe-tól a Jonas-t, és most kinyitotta a legvastagabb könyvet, amit valaha is kézbe mert venni. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés. Ő találta meg a szülei könyvespolcán. Amikor meglátta a címét és a furcsa orosz nevet, megkérdezte apát, hogy mi az. Klasszikus, mondta Terje, de túl felnőttes neked. Jarle megragadta a könyvet, mellkasához szorította és eltervezte, hogy csak akkor szól Helgének, ha már elolvasta.
    Nehéz olvasmány, de lehetetlen letenni! Akkor is olvas, amikor megy fel a lépcsőn ebédelni, amikor mosdóba megy, amikor ebédel, és amikor álmodik, álmai olvasnak helyette. Jarle Orheimnek most pont erre a könyvre van szüksége, még Irene testénél is jobban, a rasszizmus-ellenességnél is, a knabeni kiruccanásnál is. Ebben ugyanis eltűnhet, és megtalálhatja önmagát. Olvas Raszkolnyikov lelkiismereti válságban telő napjairól, a kettős gyilkosság után, amikor megölte az uzsorás öregasszonyt és annak testvérét. Gyermekkora meséi óta most először nem szimplán egy könyvet olvas, ami tetszik, vagy éppen nem tetszik, és nem csupán a történet külső megfigyelője. Benne él. Öltönyben jár, behorpadt orcával, dülledt szemekkel és zúgó füllel, végigizzadja magát a Nyevszkij Proszpekten, és kezei véresek, mert gyilkosságot követett el. Kettős gyilkosságot, amiről még azt sem tudja pontosan, hogy hogyan követte el, de szerelmes, fiatal, egyszerre Jarle Orheim és Rodion Romanovics Raszkolnyikov, és amikor a Mitsubishivel autóznak nagymama háza felé, a könyvre gondol, amit olvas, és alig várja, hogy hazatérjen… haza Szonyához, haza Szentpétervárra és egy másik évszázadba.

144. oldal

1 hozzászólás
Selerdohr>!

„Hol is olvastam – gondolta Raszkolnyikov továbbmenve –, na, hol, hogy egy halálraítélt a halála előtt egy órával azt mondja vagy gondolja, hogy ha valahol a magasban kellene élnie, például örök sötétségben, örök magányban és örök viharokban egy sziklás és nagyon keskeny helyen, ahova csak a lábát tudná letenni – hogy csak szakadék, óceán vegye körül –, és ha ott is kellene maradnia egész életében, ezer évig, örökké, az egy rőfnyi térben állva – akkor is jobb volna inkább így élnie, mint hogy nemsokára meghaljon?! Csak hogy élhessen, élhessen, élhessen! Bárhogyan – csak élhessen!… Micsoda igazság! Istenem, micsoda igazság! Aljas az ember! És az is aljas, aki ezért gazembernek nevezi” – tette hozzá egy perc múlva.

172-173. oldal (Jelenkor)

Kapcsolódó szócikkek: Rogyion Romanovics Raszkolnyikov
AniTiger P>!

A Publishers Weeklyben interjú olvasható Calire Messuddal A nő az emeletről (The Woman Upstairs) című könyve kapcsán, melyben a jobbára „ellenszenves” főhős, Nora keserű, reményvesztett és meglehetősen dühös az élete alakulása miatt. Az írónak felteszik a kérdést: „Én nem szívesen lennék Nora barátja, maga igen? A látásmódja szinte elviselhetetlenül zord.” És lám, meg is érkeztünk. Itt egy olvasó, aki szeretett volna összebarátkozni a könyvben szereplő karakterekkel, de nem tetszett neki, amit talált.
Mesud azonban válaszával visszavágott kérdezőjének:
„Az ég szerelmére, miféle kérdés ez? Maga össze akarna barátkozni Humbert Humberttel? Össze akarna barátkozni Mickey Sabbathtal? Saleem Sinaival? Hamlettel? Krapppal? Ödipusszal? Oscar Waóval? Antigonéval? Raszkolnyikovval? Vagy a Javítások bármelyik karakterével? Vagy a Végtelen tréfa bármelyik karakterével? Vagy bármelyik karakterrel bármiből, amit Pynchon valaha is írt? Vagy Martin Amis? Vagy Orhan Pamuk? Vagy legyen szó Alice Munróról? Ha azért olvas, hogy barátokat szerezzen, akkor nagy bajban van. Azért olvasunk, hogy rátaláljunk az életre, annak minden lehetséges változatára. A releváns kérdés nem az, hogy ő vajon potenciális barát-e a számomra, hanem az, hogy élő karakter-e.”

121. oldal

Sli P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

És azt hiszed, az öregasszonyt öltem meg? Magamat öltem meg, nem azt az anyókát! Egy csapással agyonütöttem magamat akkor, úgyhogy sose támadok fel többet! Az anyókát az ördög ölte meg, nem én…

354. oldal, Ötödik rész - 4. fejezet (Kossuth, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Rogyion Romanovics Raszkolnyikov
judkacag>!

Arra ébredtem akkor – folytatta hévvel –, hogy a hatalom csak annak a kezébe kerülhet, aki le mer hajolni érte, és felragadja. Csak ez a fontos, csak ez az egy fontos: merni kell! És akkor támadt bennem, először életemben az a gondolat, amely eddig még soha senkinek nem jutott eszébe! Soha senkinek! Egyszerre világos lett előttem, mint a nap, hogy soha senki, de senki nem mert, nem is mer fütyülni erre a sok képtelenségre, és egyszerűen megragadni, pokolba hajítani az egészet, úgy, amint van!

Kapcsolódó szócikkek: Rogyion Romanovics Raszkolnyikov