Roger Wakefield személy
Idézetek
– Tudod, mi a különbség egy skót esküvő és egy skót temetés között?
– Nem, mi?
– A temetésen eggyel kevesebb részeg van.
I. kötet, 691. oldal, Ötödik rész: Mert jobb házasságban élni, mint égni - 47. Vénusz listái
– Honfitársaink szíve, akár az oroszláné – szavalta Roger –, a hátsója, akár a rozsdamentes acél. Az ilyesmi megedzi az embert.
– A skótok esetében szerintem örökletes idegelhalásról van szó – tette hozzá Claire. – Azoknak a férfiaknak, akik képesek kiltben megülni a lovat, olyan lehet a feneke, mint a nyeregbőr.
42. oldal
Roger elhallgatott, a pír elmélyült az arccsontja fölött. – És a… és a férjének… Franknek, úgy értem – tette hozzá sietve –, beszélt neki… hm… a… – A hangja elcsuklott zavarában.
– Hát persze hogy beszéltem! – feleltem egy kicsit élesen. – Miért, mit gondolt, hogy csak úgy visszatrappolok a dolgozószobájába három év távollét után, és azt mondom neki: „Szervusz. drágám, mit kérsz ma este vacsorára?”
I. kötet, 33. oldal, 3. Frank és a teljes leleplezés
– Mindig mondtam Breenek, hogy ne álljon szóba alacsony férfiakkal – jegyezte meg Claire.
– Valóban? – felelte Roger szárazon. – Valahogy nem látom magam előtt, ahogy anyai bölcs tanácsokat osztogat.
Claire nevetett, nem törődve Roger pillanatnyi rosszkedvével.
– Ez igaz, nem is jellemző rám. De ha már rábukkan az ember egy ilyen fontos alapelvre, anyai kötelessége továbbadni.
– Talán van valami baj az alacsony férfiakkal? – firtatta Roger.
– Hajlamosak lealjasodni, ha nem az történik, amit ők akarnak – válaszolta Claire. – Mint a kicsi, csaholó kutyák. Cukik és pihe-puhák, de ha megpróbál ellenkezni velük, jót harapnak a bokájába.
257-258. oldal, I. kötet, 17. Feltámadó szörnyek
A név hallatán enyhe pír öntötte el Brianna arcát, és Rogerre mosolygott. A fiú odahajolt hozzá, és homlokon csókolta, miközben elvette tőle a bebugyolált babát. Ahogy megérezte a köteg súlyát a karjában, hirtelen döbbenet ült ki az arcára, és a gyermekre meredt.
– Ő nem a miénk – mondta Bree, és jót vigyorgott a halálra vált Rogeren. – Ő Marsali Joanja. Jemmy mamánál van.
– Hála istennek – mondta, egyszerre sokkal óvatosabban fogva a csomagot. – Azt hittem, hogy elpárolgott, vagy ilyesmi.
I. kötet 34. oldal
– Esküszöm neked, Bree – mondta. – Bárhogy fognak is hívni engem mostantól, akkor is mindig, mindenekelőtt a férjed leszek. A férjed és a gyermekeid apja leszek legelsősorban, és mindig az is maradok. Bármit teszek, sosem a családom kárára fogom tenni, ezt megígérem.
– Én csak annyit akarok – szólalt meg halkan Bree a sötétségben –, hogy szeress engem. Nem azért, amit tudok, vagy azért, ahogy kinézek, vagy azért, mert én is szeretlek. Hanem azért, aki vagyok.
I. kötet, 658. oldal
– Nem, a baj a művészekkel van – folytatta Claire. – Az írókkal, az énekesekkel, a mesemondókkal. Ők azok, akik fogják a múltat, és kedvük szerint átírják. Ők azok, akik fognak egy bolondot, és egy hőst adnak vissza, fognak egy fajankót, és királyt csinálnak belőle.
– Akkor ők mind hazugok? – kérdezte Roger. Claire vállat vont. A hűvös levegő ellenére levette a kosztümkabátját; a nedvesség rátapasztotta a pamutblúzát, amin átlátszott finom kulcscsontja és a lapockája.
– Hazugok? – kérdezte. – Vagy varázslók? Vajon látják a csontokat a föld porában, látják a dolgok lényegét, amilyen volt, és új húsba öltöztetik, hogy a cammogó vadállat mesebeli szörnyeteggé váljon?
950. oldal, 47. A szálak elvarrása
– Na és mi van Fergusszel? – kérdezte Roger, beszélgetésük egy korábbi témájának fonalát felvéve. – Úgy hallottam, hogy neki sem volt rendes gyerekkora, mégis elég civilizáltnak látszik.
– Jenny néném tízéves kora óta nevelte a fiút – vetette ellen Brianna. – Te nem találkoztál Jenny nénémmel, de hidd el, Adolf Hitlerből is képes lenne civilizált embert faragni, ha azt venné a fejébe. És különben is, Fergus Párizsban nőtt fel, nem a vadonban, még akkor is, ha egy bordélyházban élt. És ráadásul elég előkelő bordély lehetett, abból kiindulva, amiket Marsali mondott.
I. kötet, 68. oldal, Első rész: A háború előszele - 6. Rajtaütés