Rodel Emerson személy
Idézetek
Egy igazi könyvmoly szerint van abban valami szexi, ha egy férfi úgy ismeri a könyvespolcát, mint a tenyerét.
184. oldal
Hányszor megyünk el egymás mellett az utcán, és még csak nem is sejtjük, hogy a sorsunk valami titokzatos módon összefonódik!
Hány finom, láthatatlan szál fűz minket egy idegenhez, azok közül, amik összekötnek mindannyiunkat?
158. oldal
Nem mindig értjük, mit miért teszünk. Csak tesszük, amit jónak látunk, és közben reméljük, hogy ettől jobban fogjuk érezni magunkat.
81. oldal
Van annak egy íratlan szabálya, hogy milyen hosszan nézünk valakit. Nincs ugyan kimondva, de tudjuk mindannyian. Az idegenekkel csak futó, az ismerősökkel hosszabb pillantást váltunk – lehet az egy összenevetés vagy a néma egyetértés jele, kifejezhet szerelmet vagy szülői aggodalmat. A tekintetünk minden esetben más, és sokat elárul helyettünk. Egymásra nézünk, elkapjuk a szemünket – ezernyi kis apró üzenet, szavak nélkül.
116. oldal
Érdekes, milyen jól el lehet boldogulni a mimikával és a testbeszéddel is, ha nincs meg a közös nyelv. És, ami a legérdekesebb, hogy mennyivel őszintébbnek érezzük így a társalgást.
170. oldal
Egy napon majd, amikor az utcán menve felidézem magamban, senki sem fogja tudni, min mosolygok. Mert ez az én titkom marad, és ettől kezdve úgy tekinthetek magamra, hogy elmondhatom: Egyszer Afrikában megcsókoltam egy oroszlánt…
175. oldal
Néhány pillanata a regényemre szegeztem a tekintetem. […] Egy igazi könyvmoly szerint van abban valami szexi, ha egy férfi úgy ismeri a könyvespolcát, mint a tenyerét.
184. oldal
– Tegyél le, Jack!
A lábam még mindig a levegőben kapálózott.
– Nem teszlek.
– Hogyhogy nem?
– Meg kell büntesselek, amiért szórakoztál velem a csoportfotózás alatt.
– Jack, ne! – sikítottam fel, amikor a vállára kapott. – Harapni fogok! Átharapom a sérült karodat!
– Ó, bébi – nevetett fel –, imádom, amikor bevadulsz!
290. oldal
“Oh,” said Bahati, pointing at me, then pointing at Jack. “Ohhh.” He backed off with a big smirk on his face.
“I think we’ve rendered Bahati speechless,” said Jack, when he was gone.
“Let me down, Jack.” My feet were still dangling off the ground.
“No.”
“No?”
“You need to be punished for teasing me through that group picture.”
“Jack, no!” I shrieked as he tossed me over his shoulder. “I’ll bite! I’ll bite your injured arm!”
“Oh, baby.” He laughed. “I love it when you talk dirty.”