Robin Windflower (Ökörszem) személy

Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma

Idézetek

Light_House>!

– Alszik? – tudakolta a kis Sophie.
– Igen – felelt Fuvalla, és megsimogatta. – A mi Kapitányunk örökre elaludt.
A lányokból kitört az elfojtott sírás. Acanti és a kis Ökörszem is felzokogott. Grisam a kezében szorongatta sapkáját, és lesütötte a szemét.
– Azt… azt akarod mondani, hogy…
– Elhajózott – mondta Fuvalla könnyezve. – De nem szabad szormorkodnunk. Látjátok? Mosolyog. Valószínűleg már szeli az óceán hullámait, és bálna vagy kalózok után kutat.

151. oldal

Light_House>!

A gyászmenet lassan elindult, és elhagyta a Teret. Tölgy egyik ágával finoman végigsimított a koporsón, mielőtt a szekér ráfordult volna a hegyek felé vezető útra, az ősi temető irányába, ahol azok pihentek, „akik korábban éltek”. Néhányan a nagyon idősek közül, vagy akik nem tudtak járni, az ablakból figyelték a Kapitány utolsó útját. A férfiak fedetlen fővel, az asszonyok szívükre tett kézzel.
Amikor a hatalmas kaput kitárták, hogy a szekér áthaladhasson, néhány anyuka, köztük Dahlia is, aggódva tekintgetett körbe. Abban a pillanatban egy gyerek bukkant fel az egyik kis utcából, és gyorsan, mint a nyúl, megelőzte a menetet és a szekeret. Ugyanígy tett Vanília és Grisam, majd Tommy Corbirock és a testvére, Francis, Acanti és testvére, Cloudy, Celastro és Melissa Buttercup, Ruth és Rhiannon Biggerwalton, a kicsi Sophie, akit Ökörszem vonszolt… A temető felé szaladtak a behavazott kavicsos úton, hogy megelőzzék az ő Kapitányukat. És mindannyian ugyanazt cipelték.
Amikor az ódon, fekete kapu elé értek, kitárták, és egy hang nélkül tökéletes sorfalat álltak a gyalogút két oldalán.
Amikor a szekér felbukkant az utolsó emelkedőnél, kiáltás visszhangzott a kristálytiszta levegőben:
– VIII…GYÁZZZ!
Kop-kop! – csattantak a kis sarkak.
– WILLIAM TALBOOTH KAPITÁNYNAK TISZTELEGJ! – kiáltotta büszkén Grisam.
Ezekre a szavakra evezőlapátok ünnepélyes sora emelkedett a levegőbe végig az út mentén. Egy evező minden egyes arcocska előtt.
Komoly arccal, mozdulatlanul vártak, amíg a szekér elhaladt, és közben Billie Ballatel fújta a búcsúindulót.

175-176. oldal