Robin Goodfellow (Puck) személy
Idézetek
…. – És akkor jöttél te – súgta Ash, megcirógatva nedves orcám.
– És egyszerre… nem is tudom. Mintha újra láttam volna. Amikor Puckkal először jöttél Sohaföldre…
– Aznap amikor megpróbáltál megölni – emlékeztettem. Megrándult, de bólintott.
– Úgy véltem, a sors kegyetlen tréfát űz velem. Hogy egy lány, aki Ariella húga lehetne, esküdt ellenségem oldalán álljon.. túl sok volt. Mindkettőtöket meg akartalak ölni. – Sóhajtott. – Csakhogy később, Elízium alatt ismét találkoztunk, és… – lehunyta a szemét.
– És amiről úgy gondoltam, hogy számomra örökre elveszett, lassan visszatér. Őrjítő volt. Elízium alatt sokszor megfordult a fejemben, hogy elpusztítsalak, hogy megakadályozzam a sorsomat, a bukásomat. Nem akartam ezt, nem akartam érezni, főleg nem a Nyárkirály félvér lánya iránt.- Gúnyosan horkantott, és megrázta a fejét. – Attól a pillanattól kezdve , hogy lábad Sohaföldre tetted, te voltál a végzetem. Soha nem lett volna szabad elfogadnom az alkut.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Ma nélkülem lóghatsz be. Korrepetálok valakit suli után.
Robbie zöld szeme összeszűkült. – Korrepetálsz valakit? Ugyan kit?
A gyomrom remegett, megpróbáltam elfojtani egy vigyort. – Scott Waldront.
– Mi van?! – Robbie ajka gúnyosan lefittyedt. – Azt a balfaszt? Talán olvasni tanítod?
Csúnyán néztem rá. – Azért, mert ő a futballcsapat kapitánya, még nem biztos, hogy hülye. Csak nem vagy féltékeny?
– Aha, már értem! – gúnyolódott Robbie. – Mindig is irigyeltem egy kőszikla IQ-ját. Ja, nem, várjunk! Még megsértődik a kőszikla.
19. oldal
– Mindenesetre ne aggódd magad halálra, hercegnő! Hagyd a jégfiút reggelig olvadni, holnap próbálj beszélni vele! Nem lesz túl sokáig dühös rád, lefogadom. Ash nem az a haragtartó típus.
Elhúzódtam és zavartan néztem rá.
– Miről beszélsz? Évszázadokig haragudott rád!
302. oldal, Vas a vas ellen
– Hogy van Ash? – kérdeztem mielőtt bármi mást mondhatott volna. A nővér csak horkantott és intett hogy kövessem.
– Ugyanúgy. – mondta végül. Végigmentünk a folyosón, el Ash szobája mellett, amelynek az ajtaja zárva volt, de meg sem álltunk előtte. – Az az ostoba bolond már sétálgat, még ki is hívta Robint, hogy mérjék össze a pengéiket ma délután. Természetesen nem hagytam, habár Robin boldogan ment volna bele, a másik hülyéje.
– Hé! – hallottam Puck hangját a hátunk mögül. – Nem én kezdtem! Én csak szívességet akartam neki tenni.
– Hol voltál, Goodfellow? – meredt rá Ash.
– Hogy én? Ó, csak bóklásztam az objektum területén, beszélgettem a bennszülöttekkel, felmértem a lehetséges menekülési útvonalakat, tudod, minden efféle hasznos dolgot csináltam. – Puck megvakarta az orrát, és Ashre nevetett. – Hát te mit csináltál egész éjjel, jégfiú?
– Szeretnéd tudni, ugye?
268. oldal
– Igazad van – vontam ki magamat a karjából. – Menjünk! Puck, tudom, hogy ébren vagy. Indulunk.
– Ó, hála az égnek! – horkantott Puck, azzal felpattant. – Már attól féltem, hogy egész délelőtt hallanom kell, amit gügyörésztek. Máris rossz a gyomrom egy kissé, kérlek, ne rontsatok még rajta!
221. oldal
– Ha ezt így akarjátok folytatni, meg tudjátok oldani úgy, hogy kevésbé rázzátok az ágyat? – kérdezte egy gúnyos hang a fejtámla felől. – Voltaképpen a padlón is hempereghetnétek.
Fülig vörösödve felnéztem. Kacor a párnáról nézett minket álmosan, csak félig nyitott szemekkel. Puck követte a pillantásomat, és nagyot sóhajtott.
– Mondtam már, mennyire utálom a macskákat?