Robin Ellacott személy
Idézetek
Tisztán látta a leselkedő kockázatokat, úgy terültek el ott alatta, mint a sziklák, a viharos tenger a kötéltáncos talpa alatt.
496. oldal, 53. fejezet
– Tujjamivan? – szólalt meg Strike, és két könyökét az asztalra támasztva előredőlt, majdnem leverte a poharát. – Tujjamivan, Robin?
– Mi van? […]
– Maga nagyon kedves lány – bökte ki Strike. – Ténylegaz. Nagyon kedvezsember. Észrevettem ám! – bólintott mellé ünnepélyesen. – Bizony. Észrevettem!
– Köszönöm – felelte Robin mosolyogva; igyekezett nem elnevetni magát.
Strike hátradőlt a székén. A szemét lehunyva szólalt meg megint.
– Bodzsánat. Be vagyok rúgva.
364. oldal
– Írja meg neki, hogy a mi irodánknál nem gyakorlat fizetni a tanúknak az együttműködésért – felelte Strike. – Próbáljon a jobbik eszére hatni. Ha az nem működik, kaphat egy százast.
– Szerintem inkább ezres nagyságrendben reménykedik.
– Én meg abban, hogy a Bahamákon karácsonyozom.
321. oldal
– Azt nem mondta, hogy a vita a verekedésig fajult!
– Személyesen akartam elmondani, hogy kiélvezhessem, hogy néz rám. Mint valami szemét alakra! – mondta Strike. – Miért nem sajnálja kicsit a féllábú kollégát?
– Maga régen bokszolt! – vágott vissza Robin. – Aamir meg nincs hatvan kiló vasággyal!
– Megtámadott egy lámpával!
401. oldal
– Ezt magának hoztam.
Egy riasztó volt az, utcai támadások ellen.
– Már van ilyenem – húzta elő a kabátja zsebéből Robin, és megmutatta neki.
– Oké, de ez jobb – állt neki bemutatni Strike, mit tud az övé. – Legalább 120 decibeles vészjelzés kell, és ez még valami lemoshatatlan piros cuccot is spriccel a támadóra!
– Az enyém 140 decibeles.
– Szerintem akkor is ez a jobb.
– Ez most az a szokásos férfidolog, hogy ha maga választ valami szerkentyűt, az feltétlenül jobb, mint ami nekem van?
– Olyan, mintha te tök más irányba mennél, mint mindenki más!
96. oldal
Új és ismerős is volt, ahogy átkarolta Robint, mintha valamikor, réges-rég már ölelte volna így, mintha évek óta úgy hiányzott volna ez neki, hogy nem is tudott róla.
30. oldal
– Néha ha úgy viselkedik az ember, mintha semmi baja sem lenne, az megoldja a bajt. Néha muszáj jó képet vágni a dolgokhoz és menni a világba, és az egy idő után már nem is tettetés, hanem maga az ember.
536. oldal (GABO, 2021)