Robespierre személy

Salman Rushdie: Szégyen
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Winkler Róbert: Nagyvárosi természetbúvár
Will Durant: A gondolat hősei
Alekszej Tolsztoj: Garin mérnök hiperboloidja
Edith Templeton: A kék óra
Bajomi Lázár Endre: Anatole France világa
Georges Duby (szerk.): Franciaország története I-II.
John Haycraft: A francia forradalom nyomában
Georg Büchner: Georg Büchner művei
Alföldy Jenő (szerk.): Versek a zsebben
Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij: Örök útitársaink
Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?
Adolf Hitler: Asztali beszélgetések
Borisz Akunyin: Ajánlott olvasmányok
Victor Hugo: Ezt láttam
Edward Rutherfurd: Párizs
Lia Celi: Tizenkét pillangó

Idézetek

Chöpp >!

Kilencvenegyben vagy kilencvenkettőben történt. Egyszer egy gyáros meghívott, hogy vacsorázzak Mignot-ban. Elmentem. Amikor eljött a vacsora ideje, asztalhoz ültünk. Robespierre és Pétion volt ott. Pétiont jól ismertem, de Robespierre-t még sohasem láttam. Pontosan olyan arca volt, amilyennek Mirabeau egyetlen találó mondással lefestette: macska, amelyik ecetet iszik. Igen barátságtalan volt, alig nyitotta ki a száját, csak nagy ritkán vetett oda egy-egy fanyar és kellemetlen mondatot. Úgy tűnt, bosszantotta, hogy én ott vagyok. Vacsora közben Pétion odakiáltott Decréteau-nak: „Kedves házigazdám, házasítsa meg nekem ezt a vidám fickót!” És rámutatott Robespierre-re. Most Robespierre kiáltott fel: „Mit akarsz ezzel mondani, Pétion?” "Teringettét – felelte Pétion –, azt akarom mondani, hogy meg kell házasodnod. Meg akarlak házasítani. Tele vagy képzelt bajokkal, fanyarsággal, keserűséggel, rosszkedvvel, méreggel és epével. Magunkat féltem mindettől. Asszony kellene ide, hogy feloldja ezt a sok keserűséget, és kedélyes embert faragjon belőled!" – Robespierre a fejét csóválta, és mosolyogni akart, de csak grimaszt sikerült az arcára erőltetnie.
– Ez volt az egyetlen alkalom – folytatta a király –, amikor szobában láttam Robespierre-t. Azután újra láttam a konvent idején, az emelvényen. A végtelenségig unalmas volt, lassan, hosszan és nehézkesen beszélt, fanyarabb, mogorvább és keserűbb volt, mint valaha. Látható volt, hogy Pétion nem házasította meg.

113-114. oldal A TUILÉRIÁKBAN Lajos-Fülöp király

Kapcsolódó szócikkek: I. Lajos Fülöp · Robespierre
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Robespierre, bármennyire is utáltam ezt a puritánt, aki nem ivott vörösbort, és nem járt biliárdozni a kávéházba, de a vér szagától nem undorodott, és emberfejekkel biliárdozott, férfias jelenség volt, szép, szellemes, sőt saját bornírt logikáján belül még okos is és következetes; hitt abban, amit csinált, és követői rajongtak érte.
Az én tojásfejű, tökkopasz rabtartóm nem hisz semmiben, kivált abban nem, amit mond. Robespierre remek szónok volt. Rákosi nem létező vidéki dialektust választott magának, és azon mondja el, lassan és körülményesen, bődületes laposságait. Soha egyetlen önálló gondolatot ki nem fejtett, egyetlen találó megjegyzést nem tett, egyetlen idézhető mondást össze nem hozott.

303. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rákosi Mátyás · Robespierre
Honey_Fly P>!

A földigilisztának nincs szeme, füle, tüdeje. Még rendes feje sincs. De, ha már a fejnél tartunk, olyan trükköt tud, amilyenről I. Károly, Robespierre vagy Stuart Mária nem is álmodozhattak: ha a fejét – vagyis a teste elülső részét – elválasztják a többi részétől, a maradékot kiegészíti – ha kettévágják, regenerálódik.

114. oldal - Földigiliszta

Kapcsolódó szócikkek: giliszta · Robespierre · Stuart Mária
3 hozzászólás
Nympha17 IP>!

Hónapok alatt Robespierre több fejet vágott le, mint az Alice Csodaországban Vörös királynője, a párizsi börtönök pedig tömve voltak foglyokkal.

102. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Robespierre
Belle_Maundrell >!

– […] elutazom Párizsba erre a hétvégére. Szégyellni való, de utoljára a jakobinus diktatúra idején jártam arrafelé.
– Az nem most volt.
– Akkor még éltem. Egyszer beszéltem magával Robespierre-rel!
– Nahát. És mit mondott?
– Azt mondta: „Takarja be a keblét, polgártársnő!”, és a kezembe nyomta a zsebkendőjét.
– Örülj, hogy nem csapatta le a fejedet!
– Akkor még tudtak zsebkendőt csinálni… Én, balga, nem tettem el emlékbe.

100-101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Robespierre
Sándor_Langer_Pudingman P>!

France nem hitt az erény politikai hasznosságában. Coignard abbé szájába adta ezt az egész életén át vallott meggyőződését:
Robespierre optimista volt, aki hitt az erényben. Az ilyen véralkatú államférfiak minden rosszat elkövetnek. Ha valaki az emberek vezetésére vállalkozik, nem szabad szem elöl tévesztenie, hogy nem egyebek gonosz majmoknál. Csak ezzel a föltétellel lehet emberséges és jóindulatú politikus. A forradalom őrültsége az volt, hogy intézményessé akarta tenni a földön az erényt. Aki az embereket jóvá és bölccsé, szabaddá, mérsékeltté, nagylelkűvé akarja tenni, végzetszerűen odajut, hogy valamennyit meg akarja ölni…
Az Angyalok lázadásá-ban pedig ezt írta: Ama hibák között, amelyek tönkretehetik az államférfit, az erény a legkárhozatosabb, mert bűnre ösztönöz…

117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anatole France · Jérôme Coignard abbé · Robespierre
SDániel P>!

A legtöbb jakobinus ateista: ha hisz valamiben, az az Értelem, s ha mutat is bármilyen érzelmet, az inkább a régi rend gyűlölete, mintsem a szabadság szeretete – nem úgy Robespierre. Ő hisz a Feljebbvalóban, de persze nem az egyház régi istenében, hanem az általa kreált új, felvilágosult istenben. Egy Legfelsőbb Lényben, akinek eszköze a forradalom. Aki a szabad és józan értelmű emberek új világában leli örömét.
Egész nyíltan beszél erről. Nem is olyan rég a folyótól délre, a Champ de Mars hatalmas terén fesztivált rendezett ennek a legfelsőbb lénynek, amelyen ezrek vettek részt. Némelyek pöffeszkedőnek, sőt nevetségesnek tartották, Robespierre azonban hosszú és ékesszóló beszédet tartott, hogy egyértelművé tegye: szélsőséges jakobinusként nem csupán katonája, de felkent főpapja is a forradalomnak.
Talán ez az erőssége. Talán ez avatja ily kíméletlenné, hajlíthatatlanná. A Legfelsőbb Lény szolgájaként aligha kell törődnie a halandó emberekkel.
Még ha ő maga halandó is. Mi több, féltékeny és kicsinyes.

616. oldal, Huszonnegyedik fejezet - 1794

Edward Rutherfurd: Párizs Egy város fényei és árnyai

Kapcsolódó szócikkek: Robespierre
berg>!

Az autó a Szajna partján hajtott végig. A Mars-mezőn, azon a helyen, ahol valaha Robespierre kalásszal a kezében megesküdött a Legfelsőbb Lény oltára előtt, hogy addig nem nyugszik, míg az emberiség alá nem írja azt a nagy kollektív szerződést, amely örök időkre biztosítja a földön a békét és igazságot, most az Eiffel-torony ágaskodik az ég felé. Acélpárkányain két és fél millió elektromos gyertya hunyorgott és pislogott, s a szertefutó fénynyilak ábrákat írtak le és fénybetűkkel hirdették Párizsnak egész éjszaka: „Vegyen olcsó, tartós és kényelmes Citroen autót”…

163-164. oldal, 41. fejezet (Magvető, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: Eiffel-torony · Párizs · Robespierre · Szajna
M_Milán>!

Micsoda különbséget látunk, ha összehasonlítjuk a Nemzeti Konvent első üléseinek légkörét, amikor is az erőtől duzzadó, magabiztos Gironde heves támadásokat intéz a „triumvirek”, Danton, Marat és Robespierre ellen, azzal vádolva őket, hogy diktatúrára törnek, és 1793 áprilisát, amikor a vád alá helyezett Marat diadalt ül a Forradalmi Törvényszék felmentő ítélete után!

704 Dinasztiák és forradalmak 1348 és 1852 között 19. A forradalom

Kapcsolódó szócikkek: 1793 · Georges Jacques Danton · Jean-Paul Marat · Robespierre
M_Milán>!

A két párt már régóta szemben állt egymással ebben a kérdésben. A girondisták a kegyelem hívei, s a per során számtalan kísérletet tesznek, hogy megakadályozzák a halálos ítéletet (függesszék fel az ítélet végrehajtását; ítéljék száműzetésre; döntsön a nép…), míg a hegypártiak közül Robespierre, Saint- Just vagy Marat különböző hangvételű, de egyaránt figyelemre méltó szónoklatai arra igyekeznek rámutatni, hogy ez az intézkedés elkerülhetetlen a forradalom megmentése érdekében.

703 Dinasztiák és forradalmak 1348 és 1852 között 19. A forradalom

Kapcsolódó szócikkek: Jean-Paul Marat · Robespierre