Robert Wilkins személy

– Tudod, van egy új találmány – súgtam. – Úgy hívják, hogy mobiltelefon. Akár éjszaka is föl lehet hívni vele az embert, ahelyett, hogy sziklákat dobál dobálnának az ablakára.
– Nem adtad meg a mobilod számát- -jegyezte meg Rob.
– Ja, tényleg! – Sosem állítottam, hogy nem vagyok hülye.

196-197. oldal, 19. fejezet

„Ó, tényleg? Biztosan jót tesz majd neked egy kis távollét. Ideadnád nekem azt a franciakulcsot?”
Én mondom, a romantika meghalt.

53. oldal, 3. fejezet

Még mindig furcsa érzés volt Rob Wilkinst a hálószobámban látni. Az azonban még furcsább látvány volt, hogy ott ül, az ablakülést díszítő csipkés párnán. Mintha Batmant látnám a drogériában a samponok vagy mik között válogatni.

201. oldal 20. fejezet

– Ha csókolózni támad kedvetek, mindig húsz kilométert motoroztok?
– Aha. Úgy izgalmasabb.

120. oldal, 13. fejezet

    – Ki ez? A fiúd?
    Bárcsak az lenne, mondtam magamban.
    – Nem.
    – Mégis hagyod, hogy nyaljon-faljon!?
    – Csak örül, hogy lát.

169. oldal - 19. (Ciceró, 2003)

– Alkoholmentes.
– Viszont van hozzá ernyő.
– Tényleg. – Kivettem a parányi papírernyőt, és a farmernadrágom zsebébe süllyesztettem, tudniillik gyűjtöm őket. – Baj?
– Sosem gondoltam volna rólad, hogy ernyővel kéred az italodat.
– Látod – mondtam –, csupa meglepetés vagyok.

30. oldal, 3. fejezet

– Én is készíthetek valami ennivalót. Szendvicseket meg valami sütit…
– Jól hallottam? Sütit?
– Aha. Nem tudom, mi ütött belém – mentegetőztem. – Még sosem fordult elő velem.
– Biztos vagyok benne, hogy ha egyszer megpróbálod, isteni finom lesz.
– Dehogy!
– Hát… valószínűleg igazad van. Mégis szép gondolat volt.

202. oldal, 20. fejezet

19. fejezet

– Ki ez a kislány? – kérdezte Johnson különleges ügynök, és a kirakat felé intett, ahol Rob és Keely üldögélt.
– Ó, az? – hajoltam előre, és mivel láttam, hogy Johnson különleges ügynök nem kér belőle, hát beledugtam a kezem a csipszes zacskójába és kivettem magamnak egy köteggel. – Az unokahúgom.
– Nincsen ilyen korú unokahúgod – adta tudtomra Smith különleges ügynök, miután ivott egy korty szódát abból, amit én vásároltam neki.
– Nincsen?
– Nincsen.
– Nos, akkor Rob unokahúga.

Nem mondta ki, de nem is kellett. Egyszerre eloszlott minden haragom. Ezt műveli az emberrel a szerelem.

91. oldal, 9. fejezet