!

Robert Frobisher személy

David Mitchell: Cloud Atlas
David Mitchell: Felhőatlasz
!

Robert Frobisher (Ben Whishaw)

!

Ben Whishaw mint Robert Frobisher

5 hozzászólás

Idézetek

>!
rlb_32557241

… egy szextettet barkácsoltam össze az év során felgyülemlett töredékekből. Szextett egymást átfedő szólóhangszerekre: zongora, klarinét, cselló, fuvola, oboa és hegedű, mindnek megvan a maga sajátos kifejezésmódja, hangsora, hangszíne. Az első tételben a szólók sorra megszakítják egymást, a másodikban pedig sorra befejezik megszakított szólamukat. Forradalmi vagy csak blikkfangos? Nem tudhatom, amíg be nem fejeztem, akkor pedig már késő lesz.

500. oldal, Levelek a kastélyból, 1931. XI. 21.

Kapcsolódó szócikkek: Robert Frobisher
>!
Exupéry

A kórus nem is volt annyira gyalázatos, ellenben az orgonistát kizárólag egy jól irányzott puskagolyó menthetné meg a kárhozattól. Ezt meg is mondtam neki.

83. oldal, Levelek a kastélyból

Kapcsolódó szócikkek: orgona · Robert Frobisher
>!
rlb_32557241

Csatangoljon el a város angolkóros sikátorai, vak csatornái, kovácsoltvas kapui, lakatlan udvarai közt – folytassam-e még? Ah, köszönöm. Tátongó gót kagylóhéjak, Ararát-tetők, bozótokkal fölbóbitázott, téglából rakott tornyok, középkori oromzatok, ablakokból leffegő mosott ruha, örvénylő lefolyók a kövezetben, melyek magukba szippantják a tekintetet, óramű hercegecskék és hercegkisasszonyok, akik kötelességtudóan ütik el az órát, szutykos galambok és három-négyoktávnyi harangszó, olyik szigorú, olyik csilingelő.

54. oldal, Levelek a kastélyból, 1931. VI. 29.

Kapcsolódó szócikkek: Robert Frobisher
>!
Médea

Mennyire közönséges ez a halhatatlanság utáni lihegés, mennyire hiú, mennyire hamis! A zeneszerző sem több, mint azok, akik a barlangok falára firkáltak. Azért ír zenét az ember, mert a tél végeérhetetlen, s ha nem zenélnénk, annyival is hamarabb fognának körül a farkasok és a hóviharok.

90. oldal, Levelek a kastélyból

Kapcsolódó szócikkek: halhatatlanság · Robert Frobisher · tél · zene · zeneszerző
>!
Médea

Ha az ember fölfedi egy asszony testét, fölnyitja egyben bizalmának ládikóját is.

76. oldal, Levelek a kastélyból

Kapcsolódó szócikkek: Robert Frobisher
>!
Médea

– Mit is mondott, hogy hívják? – Megmondtam. – Mackerras kis kedvencei közé tartozik, gondolom.
– Az igazat megvallva, uram, gyűlölt engem.

57. oldal, Levelek a kastélyból

Kapcsolódó szócikkek: Robert Frobisher
Hirdetés
>!
Victoria_Crane

Egy sor körtefa alatt (gyümölcsöskert lehetett valaha) leheveredtem, és a henyélés művészetének hódoltam, melyet tökélyre fejlesztettem a hosszú lábadozásom alatt. A henyélő legalább annyira különbözik a lustától, mint a gourmet a nagybélűtől.

61. oldal Levelek a kastélyból

Kapcsolódó szócikkek: lustaság · Robert Frobisher
>!
Victoria_Crane

– Maga megőrült?
Ez a kérdés mindig bonyolultabb, mint amilyennek látszik.
– Kétlem.

57. oldal Levelek a kastélyból

Kapcsolódó szócikkek: őrület · őrült · Robert Frobisher
>!
rlb_32557241

Egy félig olvasott könyv olyan, akár egy befejezetlen szerelmi kaland.

72. oldal, Levelek a kastélyból, 1931. VII. 14.

Kapcsolódó szócikkek: könyv · Robert Frobisher · szerelem
>!
s_l_m

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Sixsmith!
J. kezd módfölött fárasztóvá válni. Szerelmeskedés után elterül az ágyon, akár egy érzelmes borjú, és a többi nőről óhajt hallani, akiknek mindeddig a húrjain játszottam. Miután pedig sikerült egy-két nevet kihúznia belőlem, lépten-nyomon efféle megjegyzésekkel szórakoztat: „Ó, ezt biztos attól a Fredericától tanulta!” (És az anyajeggyel játszadozik a vállgödrömben, amiről maga azt mondta, olyan, mint egy üstökös – ki nem állhatom, ha a bőrömet piszkálja!) Kicsinyes civódásokat provokál az utálatos kibékülési procedúrák kedvéért, továbbá aggasztó módon engedi, hogy holdfényes drámáink a napfény világába is beszivárogjanak. Ayrs se lát, se hall, neki kizárólag az Örök Visszatérés létezik, Eva viszont tíz nap múlva hazatér, és amilyen éles szemű teremtés, egy pillanat alatt leleplezi amúgy is gyöngélkedő titkunkat.
J. úgy érzi, hogy megegyezésünk miatt szorosabban köthet Zedelghemhez – félig játékosan, félig komoran mondogatja, hogy nem „hagyhatom el” sem őt, sem az urát, semmiképpen sem a „legnagyobb szükségük órájában”. Szükségük, így többes számban, érti-e, Sixsmith? S ami még rosszabb, az SZ-betűs szóval bombáz, és elvárja, hogy viszonozzam! Hát mi ütött ebbe az asszonyba? Majdnem kétszer olyan idős, mint én! Ugyan, mit várhat? Biztosítottam, hogy sosem szerettem senkit önmagamon kívül, s eszem ágában sincs ezen épp most változtatni, a legkevésbé más férfi feleségével, mégpedig olyanéval, aki néhány levéllel örökre lehetetlenné tehetné a nevemet egész Európa zenei világában. Az asszony erre természetesen kijátssza kevéske aduját, a párnáimba zokog, s azzal vádol, hogy „kihasználtam”. Hogyne, vágom rá, ez a szent igazság, ugyanúgy, ahogy ő is „kihasznált” engem. Hát nem ez volt a megegyezés? Ha már nem tetszik neki, én ugyan nem tartom vissza. Erre elviharzik, duzzog néhány napot, míg végképp ki nem éhezik a fiatal bakra, akkor újra körülhízeleg, drága kisfiának titulál, megköszöni, hogy „visszaadtam Vyvyannak a muzsikát”, s újra kezdődik az egész, ostoba körforgás. Azon töprengek, vajon fanyalodott-e már Hendrickre is? Akármit kinézek belőle. Ha Renwick valamelyik osztrák doktora felnyitná a fejét, egész méhkasra való neurózis rajzana ki belőle. Ha sejtettem volna, hogy ennyire labilis, sosem engedtem volna az ágyamba. Van valami vigasztalan abban, ahogy szerelmeskedik. Nem is, inkább valami marcangoló durvaság.
Belementem V. A. javaslatába, hogy legalább jövő nyárig maradjak náluk. Nem kozmikus összhang ihlette döntésemet – csak a művészi előnyök, az anyagi megfontolás, valamint az, hogy J. esetleg összeomolhat, ha távozom. Abból pedig komolyabb probléma következnék.

Kapcsolódó szócikkek: Robert Frobisher