Robb Stark személy

Robb és Jon egyenesen és mozdulatlanul ültek a nyeregben. Bran köztük ült a póniján és megpróbált többnek látszani hatévesnél,…

20. oldal

Megtöltötte boroskupáját és figyelte, ahogy az egyik felszolgáló lehasít egy szeletet a malacból. A ropogós bőr recsegett a kés alatt, a húsból pedig meleg szaft csorgott ki. Ez volt a leggyönyörűbb látvány, amiben Tyrionnak hosszú idő óta része volt.
– Ser Addam felderítői jelentették, hogy a Starkok serege dél felé indult az Ikrektől – közölte az apja, miközben fatálját malacszeletekkel rakták meg. – Lord Frey katonái is csatlakoztak hozzájuk. Valószínűleg egynapi lovaglásra sincsenek tőlünk északra.
– Kérlek, apa – szólalt meg Tyrion. – Éppen enni készülök.
– Talán nyugtalanít a gondolat, hogy szembe kell szállnod a Stark kölyökkel? Jaime bátyád alig várná, hogy összecsapjanak.
– Én szívesebben csapnék össze ezzel a malaccal. Robb Stark közel sem ilyen lágy és sohasem volt ilyen jó illata.

729-730. oldal

Hallotta, hogy a bátyja szipog. A szobában olyan sötét volt, hogy nem láthatta a könnyeket Robb arcán, így kinyújtotta a kezét és megkereste az övét. Az ujjaik egymásba fonódtak.

273. oldal

Catelyn a hullámzó fűben aludt, és azt álmodta, hogy Bran újra egészséges, Arya és Sansa egymás kezét fogják, Rickon pedig még mindig karon ülő csecsemő. Robb, a koronája nélkül, fakarddal játszik, és amikor mindannyian nyugodtan alszanak, ő ott találja az ágyában a mosolygó Nedet.

331. oldal

– Roose Bolton – vágta rá Robb. – Az az ember megrémiszt.

656. oldal

– A farkaskölyök tehát előmerészkedik az odújából, hogy az oroszlánok között játszon – a hangjában csendes elégedettség bujkált.

667. oldal

Zöldfülű kölyök, idézte fel Tyrion, valószínűleg inkább bátor, mint bölcs. Ha nem fáj annyira a sebe, elnevette volna magát.

749. oldal

Jól vagy rosszul, a fia elvetette a kockát.

703. oldal

Love's not always wise, I've learned. It can lead us to great folly, but we follow our hearts… wherever they take us.

192. oldal