Roarke személy
Idézetek
– Szerintem hazafelé menet túl elfoglalt leszel ahhoz, hogy dolgozz.
– Mivel?
Mielőtt Eve elvehette volna a kabátját, Roarke már a vállára is terítette. Eve a szemét forgatva megfordult, és bedugta a karját a kabátja ujjába. Majd kis híján megfulladt a meglepetéstől, amikor Roarke egy különösen fantáziadús elképzelést súgott a fülébe.
– Egy limó hátsó ülésén ez lehetetlen.
– Akarsz fogadni?
– Van rá egy húszasom.
Roarke karon fogta a feleségét, és kivezette a társalgóból.
– Állom.
Eve veszített, ennek ellenére úgy vélte, okosan fektette be a pénzét.
39. oldal, Második fejezet
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Roarke nevetve csúszott be a vízbe a felesége mellé, miközben arra gondolt, talán nem is rossz ötlet leáztatni magukról néhány réteg bőrt. Főleg a lehorzsolt rétegeket. Mindenesetre felüdítő megosztani egy kád forró pezsgőfürdőt azzal, akit az ember igazán szeret.
Felemelte a poharát, és hosszan kortyolt a borból.
– A végére már egészen embernek fogom érezni magam.
– Ugyan már, nagyfiú. Te dublini sikátorpatkány. Nem először húztak be neked.
– Igaz, de azóta megöregedtem – hunyta le Roarke a szemét, és hagyta, hogy a sebesen áramló víz kigyúrja a feszültséget az izmaiból.
– Viszont nem puhultál el – simított végig a férje mellkasán Eve, egészen az ágyékáig. – Egyáltalán nem.
330. oldal, Huszonegyedik fejezet
Eve felemelte az egyik ezüstfedőt. Roston sült halat talált alatta színes zöldség- és tésztakörettel.
– Ez olyan… egészséges.
Roarke felkacagott, és újra megcsókolta.
– Fogadjunk, hogy ennek ellenére ízleni fog. Ha megetted, majd adhatsz az egészségnek egy nagy bögre kávéval és az irodádban dugdosott aprósüteménnyel.
Eve gúnyosan végigmérte.
– Nem dugdosok semmit, csak felkészültem arra az esetre, hogy ha olyan emberek, akiknek a neve kísértetiesen hasonlít Kisrozira és McBabra, rávessék magukat – szúrt fel egy darab halat a villájára.
98. oldal, Hatodik fejezet
– Nagyszerű. Csomagoljátok össze, és hozzátok ide – fordult vigyorogva a férje felé Eve. – Megcsíptük a gazembert – de rögvest letört, amikor megpillantotta Roarke kezében a karcsú, zöld folyadékkal teli poharat. – Azt meg honnan szerezted?
– A kismanóktól.
– Nem akarok manólevet inni – vetette meg Eve a lábát, és bokszállásba helyezkedett. – Csúnyán megjárod, ha megpróbálod erővel belém tölteni.
309. oldal, Tizennyolcadik fejezet
– Szeretem McNabot.
Amint Eve a társa felé fordult, érezte, hogy a jobb szeme alatt vibrálni kezd az izom.
– Ó, ember. Ez mindenképpen szükséges?
– Aha. Szeretem McNabot – ismételte meg Peabody. – Eltartott egy darabig, amíg erre rájöttem. Ó az igazi. Ha meghalnál, és Roarke nálam keresne vigasztalást, talán még neki is nemet mondanék. Talán. De ha mégsem, akkor is McNabot szeretném.
– Legalább úgy fantáziálsz Roarke-ról, hogy közben engem halottnak képzelsz.
– Így tisztességes. Nem szeretném el a társam férjét. Tehát, talán akkor sem feküdnék le Roarke-kal, ha adott lenne a lehetőség. Kivéve, ha együtt halnátok meg McNabbal valami szörnyű balesetben.
– Kösz, Peabody. Ettől máris sokkal jobban érzem magam.
– Még akkor is várnánk egy darabig. Mondjuk két hétig. Mármint, ha képesek lennénk uralkodni magunkon.
– Ez egyre szebb és szebb – jegyezte meg Eve.
– Ha úgy vesszük, valójában akkor is csak rád emlékeznénk.
– Szerintem neked kellene odaveszned valami szörnyű balesetben – vágott vissza Eve. – Utána én és McNab… Nem, Jézusom. Nem – borzadt össze jól láthatóan Eve. – Azért én nem szeretlek téged ennyire.
169-170. oldal, Tizedik fejezet
– Hívd fel őket, és mondd azt, hogy most nem alkalmas. Valami közbejött.
– Nem vagyok gyáva – suttogta Roarke, de úgy, hogy a hangját hallva Eve épp az ellenkezőjét gondolta. – Ráadásul udvariatlanság lenne.
– Nekem az könnyen megy. Szeretek udvariatlan lenni.
– Biztosan azért, mert nagyon jól csinálod.
– Ez igaz.
– Ha már úgyis fent vagy, tornázhatnánk és úszhatnánk egy kicsit.
– Micsoda? – pislogott álmos szemmel Eve. – Még nincs is reggel.
– Már elmúlt öt óra – lépett vissza Roarke az ágy mellé, és kirántotta a feleségét a takarók közül. – A mozgás megtisztítja az elmét.
– Miért? Elfogyott a kávé?
81-82. oldal, Ötödik fejezet