Rivotril tárgy
Idézetek
Van, mikor már a tárgyak puszta látványa is rémülettel tölt el. A mosogatószifon csövének hirtelen kanyarulata vagy a konyhai szellőző barátságtalan vasrácsa. Ilyenkor tolakodóbbak a formák, minden egyszersmind tompább és élesebb. És mikor a legkevésbé számítok rá, akkor kezdődik. Egyszerre indul el föntről, a fejem búbjától, lefelé, a gerincoszlopomon, és egyszerre kúszik a lábujjamtól fölfelé, végig a vádlimon, a combomon, egész a gyomorszájamig. Jön, amikor akar és jogot formál rám, eluralkodik rajtam. Elég, ha durran egy pezsgő, váratlanul becsapnak egy motorháztetőt, vagy ha a tévében erőszakot látok.
Már a háborús videojátékoktól is rettegek, mint a veterán drónpilóták. És mégis mit várok ezektől a mondatoktól? Hogy majd kiírom magamból? Netán elismerést remélek? Hogy a betűk alabástrom diadalívei alatt majd fehér lovon vonulok be Thébába? Mire jók ezek az áramvonalas metaforák? És mi marad osztályrészül a hazaérkezőknek? Elfoglalhatjuk végre hűlt helyünket a trónon és az árnyékszéken? Kitölthetjük hiányunk iszonyúra duzzadt térfogatát feleségünk ölében? Megpróbálhátunk felnőni önmagunk rettentő obeliszkjéhez, melyet a politika távollétünkben emelt a tiszteletünkre? Nem túl jók a kilátások. A hazatérők kudarca fájó bizonyosság. Statisztikailag befolyásolható. És van esélyünk a nyugalomra? Legfeljebb a halálban. Végül is az sem kevésbé otthonos, mint a lövészárok.
Omaha Beach, Saigon, Szarajevó, Belfast, Bagdad, Gáza, Tripoli, Kairó, Kijev, Aleppo, Idomeni. Hónapok óta a kanapén töltöm az éjszakát, mióta a szorongásaim kitúrtak az ágyból.
Ösztrogén. Tesztoszteron. Kortizol. Dopamin. Szerotonin. Már a visszatérő rémálmaim is félnek elaludni, nehogy a valóságban találják magukat.
Xanax, Rivotril, Prozac, Zoloft, Cipralex, Válium, Ambien. A sötétben maximumra csavarom a flashbackjeimet, mert egy ideje a fényüknél nyugodtabban alszom.
27-28. oldal
Závada Péter: Je suis Amphitryon 90% Dráma egy részben
Márstól azt is tudta, hogy a fogvatartott egy éven belül tökéletesen eltompul. Az ingerszegény környezet, a másokkal összezárva lezajló, aprólékos napirend, az intimszférát megsemmisítő szabadságvesztés olyan fokú szenvedést okoz az embernek, ami elviselhetetlen. A lélek egyszerűen lekapcsol. A test zabálja a Rivotrilt meg a savlekötőket, azt nem lehet lekapcsolni, de a lélek, bármi legyen is az, egy év után már nem szenved tovább.
234. oldal
Szilasi László: A harmadik híd 85% (Magánérdekű feljegyzések Foghorn Péter halálának ügyében)
… tudom, hogy nem beszélhetek erről, és tudom, hogy ezt a füzetet meg különösen nem mutathatom meg senkinek, hisz rögtön vagy érzelmességgel, vagy valami még ennél is rosszabbal vádolnának, mindenesetre emelnék a Rivotril-adagot az egyik oldalon, és legyintene mind a másikon, legyintene, hogy hülye, miközben azért csak gyanakodva nézegetnék a szemem közepét, hisz tudják, hogy nem vagyok az,
[…] viszont ez az összpontosítás, na, hát, ezzel baj van, mert az agyam nem fog, ötvenhét év és Rivotril alatt, kész, ennek az agynak annyi, és most nem csupán az összpontosításról van szó, hanem úgy egyáltalán az egész lénynek, az enyémnek, az összefogottságáról, azaz éppen arról, hogy ez az összefogottság nincs meg, …
218. és 220. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Tizenöt éve vagyok szenvedélybeteg. E tizenöt év alatt fogyasztottam gyógyszereket (Rivotril, Xanax, Frontin, Andaxin, Leponex stb), marihuánát és hasist, hallucinogéneket (LSD, csattanó maszlag, hajnalka, varázsgombák, stb), amfetaminszármazékokat, alkoholt és heroint, nitrohigítót inhaláltam, és szinte mindent magamba szedtem, amitől bódulatot vártam (pszichotikus állapotban előfordult, hogy mosóport toltam, arcszeszt ittam, és hajtógázt szipuztam).
140. oldal
„Nincs semmi komoly baja, hála az égnek. Abból a kibaszott Rivotrilból, amit pánikbetegségre írtak föl neki, bevett egy marékkal, hogy aztán az a marék hat, hét vagy nyolc szem, esetleg tíz lehetett, azt nem tudom, ő sem tudja. Kérdeztem tőle, miért csinálta, mire ő azt mondta, bekattant, elege lett. Megint kérdeztem, hogy mi a francból lett elege, mert mindene megvan. Gyönyörű háza, gyönyörű autója és mindenekelőtt gyönyörű fiatal felesége. Hogy sikeres ember, hogy a stressz gyakorlatilag eltűnt az életéből, hogy a vidéki ház teraszán ott ücsöröghet egész nap kedvenc zenéjét hallgatva, kizárva a külvilágot. De ő csak mondta, hogy ez így nem volt jó, belenézett a tükörbe reggelente és már nem azt a fiatal arcot látta, hogy már könyörgött a teremtőnek, hogy lassítsa az idő múlását. Én meg csak néztem rá, mi ez a faszság, amiről beszél, de erősködött, hogy igen is, le kellene lassítani az időt, és akkor elmesélte, hogy volt olyan este, amikor villányi bort ivott, állt a gyönyörűséges teraszán és azt kiabálta, sőt, üvöltötte, hogy álljon meg az idő. Én meg csak néztem rá, hogy mi ez a zűrzavar, mi ez a lelki zűrzavar…”
172. oldal
Manapság egyre hangosabban, szinte tényként beszélnek arról, hogy a depresszió (és más mentális problémák) diagnózisában és kezelésében az „ipari” hatások érvényesülnek. […] Mint arról korábban a Pszichobizniszben is szó volt, a diagnosztikai kézikönyv szerkesztőiről például kiderült, hogy kapcsolatban állnak különböző gyógyszergyártókkal. […] Míg a betegségnek megannyi oka és megnyilvánulása létezik, addig a kezelését célzó „vigyoribogyókat” (alias antidepresszánsokat) nagyjából egy kaptafára-jellemzően az anyagcserezavar orvoslására-gyártják. Minden bizonnyal ezzel magyarázható, hogy a betegség okait még nem, a gyógyszerek nemkívánatos mellékhatásait viszont annál inkább sikerült feltérképezni az utóbbi években. És ez nem sok jóval bíztat…Ennek dacára boldog-boldogtalan úgy szedi az antidepresszánsokat és szorongásoldókat, mintha mentolos cukorkák lennének. A „Lélekben Otthon Alapítványnak” 2017-ben sikerült kikérnie az illetékesektől a legfrissebb hazai adatokat.Eszerint évente 480 millió szem Xanaxot és Frontint, továbbá 80 millió Rivotrilt kapkodnak be a magyarok. Ha ezt a teljes lakosságra vetítjük, azt mondhatjuk, hogy fejenként 60 tabletta szorongásoldóval nyugtatjuk az idegeinket.
150-151. oldal
Szigeti Ildikó: PszichoBiznisz 78% A segítők hálójában
Meddig tartották bent?
Három napig. Kimosták a gyomrom, aztán infúziót kaptam. Tompán feküdtem. Azután pár beszélgetés. Mondtam, hogy járok kezelésre.
Gyógyszert felírtak?
Rivotrilt, Zoloftot.
És most hogy van?
Jobban. Valamivel.
144. oldal, Transz
Nullára volt sikálva az agyam Rivotrillal és egyéb finomságokkal. Mégis eszelős gyorsasággal futottak a kockák az elmúlt tíz évről. Mennyire kibaszott jó volt pörögni a speedtől, röhögni a fűtől, elnyúlni a díványon a nyalcsitól. Vagy nyomni egy jó speedballt.
Szabó Győző: Toxikoma 80% Tíz év drogvallomásai