Rimay János személy

Születési évét nem ismerjük bizonyosan: 1592-ben azt írta, hogy 1569-ben született, 1616-ban viszont 43 évesnek vallotta magát, eszerint tehát 1573-ban született volna.

2. kötet, 3. Rimay János élete

A császári hadsereg 1594 tavaszán Esztergom megvívásába fogott. Ott volt a táborban Balassi Bálinton kívül Nádasdy Ferenc kíséretében Magyari István lelkész-író és Rimay János is.
Az ostrom vontatottan és sikertelenül folyt. A győzelem reményében megjelent Mátyás főherceg is, személyes jelenléte azonban inkább hátráltatta, mint siettette a győzelmet.
A ránk maradt tudósítások szomorú képet festenek a táborról. A tisztikar dőzsölése, a zsoldosok kicsapongása, a szervezetlenség, a vezérkar széthúzó tanácstalansága minden egykorú beszámolót ingerültséggel töltött el.
Balassi Bálint május tizenkilencedikén egy sikertelen roham alkalmával comblövést kapott. „Mindkét combján átment a golyóbis, de csontot és ízet nem sértett”
A súlyos, de nem halálos seb megfertőződött. Néhány nap múlva vérmérgezési tünetek léptek fel. A költő embertelenül szenvedett. Tudta, hogy meghal. Több mint egy hétig haldoklott. Végig öntudatánál volt.

Ime kioldoztam s teelődbe hoztam feneötte sebemet | 262-263. o.

A minden vagyonát elvesztett, lókereskedéssel és versei árusítgatásával foglalkozó költő (96. sz.) életének újabb igen nehéz két évéről (1591–93) találó jellemzésre bukkanunk egyik levelében: „sohonnai vagyok és… csigává kell lennem, hátamon leszen házam” (98. sz.). Elesettségéből a megújuló törökellenes harcok híre rázta fel. élete utolsó esztendeje a tizenöt éves háború első összecsapásaiban telt el. A nógrádi hadműveletekben apja egykori várait, Kékkőt és Divényt foglalhatta vissza a töröktől. A következő évben (1594 tavaszán) már az Esztergom ostromára (99. sz.) készülő nemzetközi seregben találjuk egy táborban Illésházy Istvánnal, Istvánffy Miklóssal, Magyari Istvánnal, Nádasdy Ferenccel, Rimay Jánossal, Wathay Ferenccel és a később „az opera atyja”-ként tisztelt Claudio Monteverdivel. Balassi a május 19-i roham alkalmával súlyosan megsebesült, s tizenegy nap múlva, 30-án halt meg. Utolsó költeménye, melyet halálos ágyán szerzett, versei közül először látott nyomdafestéket Rimay jóvoltából, néhány évvel később. Az 50. zsoltár fordításának első soraiban kifejezett fájdalom a magyar költészet legszebb vallomásainak egyike:
Végtelen irgalmú ó te nagy hatalmú
Isten, légy már kegyelmes!
Onts ki mindenestől jódot rám kebledből,
mert la mely veszedelmes
Bűnöm miatt lelkem, ki titkon rág engem,
mert nagy sebbel sérelmes.

374-375. oldal (Balassi Bálint levelezéséből, 1575–1594)