Rhysand személy

Ti, illír férfiak, kibírhatatlanok vagytok – körmöltem.
Ráadásul ehhez még lenyűgöző fesztáv is társul – közölte Rhys.
Felpezsdült a vérem, bizsergés járta át a testem még ilyen távolságból is. Alig bírtam tartani a tollat, de írtam: Hiányzik az a lenyűgöző fesztáv az ágyamban és bennem.
Hát persze hogy hiányzik – válaszolt.
Felszisszenve firkantottam le: Te kis mocsok.

– […] Ők ketten az előszobában – tette hozzá csillogó szemmel – nem tartoznak feltétlenül a megismerendő személyek közé, főleg, ha tovább dörömbölnek az ajtón, mint a gyerekek.
Az újabb dörömböléshez az első férfi még hozzáfűzte:
– Tudod, hogy hallunk, te rohadék.
– Másrészt – folytatta Rhys – ami ezt a két szemétládát illeti, tőled függ, akarsz-e velük most találkozni, vagy okos ember módjára felmész az emeletre, és szundítasz egyet, mert még mindig kicsit sápadt vagy. Aztán ha felébredsz, átöltözhetnél valami városiasabb ruhába. Én eközben pépet csinálok belőlük, amiért így mernek beszélni a főurukkal.

– Ő a társad – támadt nekem Amren. – Nem a kémed. Hozd őt vissza!
– A társam, de a kémem is – mondtam erőtlenül. – És egyben az Éjszaka udvarának úrnője.

– Kiabálj a köteléken keresztül, ha reggelig rájössz valamire.
Fintorogva néztem a tenyeremre.
– Micsoda? Szó szerint értetted? Kiabáljak a tetoválásra?
– Próbáld nekidörzsölni egy bizonyos testrészednek, és akkor esetleg hamarabb idejövök.
Még azelőtt eltűnt, hogy a gyertyát hozzá tudtam volna vágni.