rezervátum helyszín
Idézetek
Kukoricavetés idején kétezer kajovát és kétezer ötszáz komancsot telepítettek le az új rezervátum területén. A komancsok számára a sors iróniája volt, hogy a kormány arra kényszerítette őket, bölényvadászat helyett földművelésből éljenek. Ők ugyanis Texasban művelték a földet mindaddig, amíg a fehér emberek el nem vették tőlük, arra kényszerítve őket – ha nem akarnak éhen halni –, hogy bölény vadászok legyenek. Most pedig jön „Kopasz” Tatum, ez a barátságos öreg, és azt magyarázza nekik, térjenek át a fehérek életmódjára, a földművelésre, mintha az indiánok még sohasem hallottak volna a kukoricáról. Hát nem az indiánoktól tanulta a fehér ember, hogyan ültetik a kukoricát, hogyan termesztik a legeredményesebben?
246. oldal, 11. Háború a bölényekért (Kossuth Könyvkiadó, 1973)
Tudnivaló, hogy a Powder River tája vad vidék volt, nem lakták telepesek, aranyásók sem csellengtek arra. Sőt, az oda szökő indiánok egy jó része is ott született, de hát nem azt a területet jelölték ki számukra rezervátumnak.
Egyedül ez az utóbbi szempont volt a fontos a kormánynak, mert erre rá lehetett fogni, hogy törvénysértés. És az emberek unni kezdték a fennhéjázó vörösbőrűeket. Végtére is, a Függetlenségi Nyilatkozat százesztendős születésnapját ünnepelték, Philadelphiában megnyitották ennek örömére a Centenárium Kiállítást, amelyen olyan gépcsodák voltak láthatók, mint az írógép, a telefon meg a sokszorosító masina: hát hogy veszi ki magát, hogy egy ilyen nagy nemzettel dacolni merne egy maroknyi primitív népség, akik még a kereket sem bírták feltalálni! Grant elnök tehát rámondta az okét az ellenük tervezett hadjáratra. Korábban pedig próbált nyájasabban bánni az indiánokkal: megszervezte a kvékerek vezette Indián Hivatalt, de a dolog nem vált be, mert sokan gyávaságnak, az indiánok pedig egyenesen elmebajnak vélték a felebaráti szeretetet.
481. oldal, Huszonnegyedik fejezet - Caroline
Erdélyt Dracula fejedelem kormányozza, már kétszáz éve. Az egész terület rezervátumként működik egyébként már kihalt denevérfajok számára.
Ugyan Franky! Te is tudod, hogy nincs itt már semmi navaho, rajtam és néhány szerencsétlen balfácánon kívül. Mit kínáltam volna a turistáknak? Igazi navaho törzsi konyhát? Tudod mit ettek a navahók, mielőtt az őseid el nem kezdték buzerálni őket? Bölényhúst, jávorszarvast, sündisznópörköltet, télen pedig, kemény fagyok idején egeret és pondrókat. Mit gondolsz, mit szólnának a rezervátum látogatói, ha igazi navaho éttermemben egérsaslikra invitálnám őket?
41. oldal
Jobban ismerjük az autópálya hangját, mint a folyókét, a vonat sípját, mint a farkasok vonítását, jobban ismerjük a benzin, az esős beton és az égett gumi szagát, mint a cédrusét, zsályáét vagy akár a navahó kenyérét – ami egyébként nem ősi népi étek, ahogyan a rezervátumok se voltak, de semmi sem eredeti, minden valami másból jön, ami előtte semmi volt.
16.-17. oldal