revizorok személy
Idézetek
KÖZELEDIK A VILÁGVÉGE.
Hát ez nem kis csevegés.
– Mikor lesz?
JÖVŐ SZERDÁN.
– Miért?
VISSZATÉRTEK A REVIZOROK, felelte a Halál.
– Azok a gonosz kis izék?
IGEN.
– Azokat utálom.
NEKEM TERMÉSZETESEN, NINCSENEK ÉRZELMEIM, szögezte le a Halál olyan pókerarccal, amilyet csak egy koponya tud vágni.
100. oldal
Ők az univerzum működésének megfigyelői, a számvevői, a revizorok. Ők gondoskodnak arról, hogy a dolgok megtörténjenek, és a sziklák leessenek.
És ők abban hisznek, hogy ahhoz, hogy valami létezzen fel kell vegyen egy helyzetet az időben és a térben.
Az emberiség csúnya meglepetés volt számukra. Az emberiség gyakorlatilag kizárólag olyan dolgokból áll, amelyeknek nincsen helyzete térben és időben, mint például a képzelőerő, a szánalom, a remény, a történelem és a hit. Ha ezeket elvesszük, akkor nem marad másuk, csak egy olyan majom, amelyik túl gyakran esik le a fáról.
12. oldal
Három szürke alak lebeg pont fölötte. Az, hogy pontosan micsodák, nem írható le normális nyelven. Egyesek keruboknak neveznék őket, noha nincs bennük semmi rózsás orcájúság. Azok közé lehetne őket számítani, akik gondoskodnak a gravitáció működéséről meg arról, hogy az idő maradjon szépen elkülönítve a tértől. Nevezzük őket revizoroknak. A valóság revizorainak.
6. oldal
Könnyű volt összeállítani egy emberi lényt; a revizorok pontosan tudják, hogyan kell az anyagot mozgatni. Csak az volt a baj, hogy a munkájuk eredménye nem tett semmit azon kívül, hogy ott feküdt, és szép lassan elrothadt. Ez idegesítő volt, mert úgy tűnt, hogy az emberi lények minden különleges képesítés vagy végzettség nélkül könnyedén képesek működő másolatokat létrehozni.
195. oldal
A sakktábla összes többi fekete vagy fehér kockáján, egészen a végtelenségig egy-egy apró, szürke alak ült, leginkább olyan, mint egy üres, csuklyás köpeny.
MIÉRT ÉPPEN MOST? – gondolta a Halál.
Felismerte őket. Nem életformák voltak. Ők az univerzum működésének megfigyelői, a számvevői, a revizorok. Ők gondoskodnak arról, hogy a dolgok megtörténjenek, és a sziklák leessenek.
És ők abban hisznek, hogy ahhoz, hogy valami létezzen, fel kell vegyen egy helyzetet az időben és a térben.
Az emberiség csúnya meglepetés volt számukra. Az emberiség gyakorlatilag kizárólag olyan dolgokból áll, amelyeknek nincsen helyzete térben és időben, mint például a képzelőerő, a szánalom, a remény, a történelem és a hit. Ha ezeket elvesszük, akkor nem marad másunk, csak egy olyan majom, amelyik túl gyakran esik le a fáról.
Az intelligens élet ebből következően tehát anomális. Felborítja a rendszerezést. A revizorok gyűlölik az ilyesmit. Rendszeresen megpróbálják rendbe tenni a dolgokat.
12. oldal (Delta Vision, 2012)
[…] – Milyen más élelmiszerek léteznek?
– Háromezer-hétszáztizenkilenc élelmiszernek tudjuk a nevét – lépett előre Indigólila úr. Ő ezeknek a dolgoknak a szakértője lett, és ez is újdonságnak számított a revizorok körében. Nekik még soha nem voltak szakértőik. Amit egyikük tudott, azt mindegyikük tudta. Az olyan tudás, amelyről mások nem tudnak, nagyon enyhén, de az egyéniség bélyegét nyomta az illetőre. Az egyének meghalhatnak. Ugyanakkor ez hatalmat és értéket is biztosított az adott személynek, ami azt jelentette, hogy esetleg nem hal meg olyan könnyen. ez rengeteg feldolgoznivalót jelentett, és a többi revizorhoz hasonlóan már ő is elkezdett különféle tikkeket és arcrándulásokat begyűjteni, ahogy az elméje próbálta tartani a lépést.
– Mondj egyet! – adta ki az utasítást Fehér úr.
– Sajt – válaszolta Indigólila úr okosan. – Az rothasztott szarvasmarhaváladék.
– Keressünk egy kis sajtot – jelentette ki Fehér úr.
311-312. oldal (Delta Vision, 2012)