!

Rettentheő Mustrum, Főrektor személy

Terry Pratchett: Reaper Man
Terry Pratchett: Soul Music
Terry Pratchett: Hölgyek és urak
Terry Pratchett: Mozgó képek
Terry Pratchett: A Kaszás
Terry Pratchett: Gördülő kövek
Terry Pratchett: Érdekes idők
Terry Pratchett: Vadkanapó
Rebecca Dessertine: Supernatural – One Year Gone
Terry Pratchett: Kallódó kontinens
Terry Pratchett: Az Igazság
!

Eredeti alak: Mustrum Ridcully, Archrector
Régi fordítás: Mustrum Maphlaves, Arkrektor

!

(c) Paul Kidby

!

(c) Paul Kidby


Idézetek

>!
krlany I+SMP

– Pénztárnok?
– Igen, Főrektor?
– Maga nem tagja valamiféle titkos társaságnak, vagy ilyesminek, ugye?
– Én? Dehogy, Főrektor!
– Akkor, azt hiszem, fene jól tenné, ha levenné azt az alsógatyát a fejéről.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pénztárnok · Rettentheő Mustrum, Főrektor
>!
imma AP

– Ne mozduljanak, urak! – sziszegte Ponder. – A hüllők nagy része nem képes meglátni azt, ami mozdulatlan!
(…)
– Nem látja azt, ami nem mozog? – ismételte a Főrektor. – Úgy érti, csak meg kell várnunk, amíg nekisétál egy fának?

126. oldal

2 hozzászólás
>!
imma AP

– Hogyan kelne át ez a hangya az óceánon? – érdeklődött a Főrektor.
– Egy uszadékfán kapaszkodva – felelte tétovázás nélkül a Dékán. – Elképesztő, mi minden jut el istenek háta mögötti szigetekre az uszadékfán lebegve. Rovarok, gyíkok, még kisebb emlősök is.

(…)

– (…) Hogyan kerültek ide a tevék?
– Aszondják, az uszadékfára kapaszkodva. Az áramlat állandóan egy rakás dolgot mos a partra.

(…)

– Egész jó – dicsérte meg az italt Széltoló.
– Magát meg honnan fújta ide a fél?
– Ööö… az uszadékfába kapaszkodva sodródtam ide.
– Elfért attól a fok tefétől?
– Ööö… igen.
– Helyef.

151. oldal, 157. oldal, 162. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dékán · Rettentheő Mustrum, Főrektor · Széltoló
1 hozzászólás
>!
Gilgalang

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Mindig is úgy véltem a szex meglehetősen ízléstelen formája annak, hogy biztosítsuk a faj fennmaradását – jegyezte meg a Meghatározhatatlan Tudományok Tanszékvezetője, miközben elértek a tengerpartra. – biztos vagyok abban, hogy léteznie kell valami jobb módszernek. Ez az egész, véleményem szerint, nagyon… ódivatú. És túlságosan heves.
– Nos, általánosságban egyetértek, de mégis, mit javasol helyette? – kérdezte Főrektor.
– A bridzset – szögezte le határozottan a Meghatározhatatlan Tudományok Tanszékvezetője.
– Csakugyan? A bridzset?
– Úgy érti azt a kártyajátékot? – kérdezte vissza a Dékán is.
– Nem látom, miért ne lehetne az. Kivételesen izgalmas és fölöttébb közösségépítő tevékenység, ráadásul nem kíván semmiféli különleges felszerelést.
– De NÉGY személy szükséges hozzá – Mutatott rá Rettenthő.
– Á, igen. Ezt nem vettem figyelembe. Valóban, ez kétségtelenül gondot okozhat. Rendben, akkor mit szólnának mondjuk, a … billiárdhoz? Azt ketten is játszhatják. Valójában én egymagamban is gyakorta kézbe ragadom a dákómat…

>!
takiko

– Engedélyt kérek, hogy a fedélzetre lépjek, uram! – szólt Ponder a vizet taposva. – Lenne szíves ledobni egy liánt?
– Már miért ne.
A fakultás feje szorgalmasan pöfékelt, míg kollégája a fedélzetre kapaszkodott.
– Valószínűleg csúcsidőt úszott ezen a távon, Stibbons úr.
– Köszönöm, uram! – válaszolta a sűrűn csöpögő ifjú varázsló.
– És engedje meg, hogy elismerésem fejezzem ki az elvárásoknak teljes mértékben megfelelő öltözetével kapcsolatban! Ön viseli a csúcsos kalapot, amely a varázslói lét sine qua nonja nyilvános körülmények között.
– Köszönöm, uram!
– Kiváló kalap.
– Köszönöm, uram!
– Úgy mondják, egy varázsló a kalapja nélkül meztelen, Stibbons úr.
– Én is így hallottam, uram.
– Az ön esetében azonban kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy bár a kalapja a fején van, egyéb értelemben, szó szerint véve ön ruhátlan.
– Úgy gondoltam, a köpeny lelassítana, uram.
– És noha örülök, hogy megint látom, Stibbons – bár kissé talán többet látok önből, mint amennyire általában kíváncsi lennék –, mégis felvetődik bennem a kérdés: voltaképpen mi az oka, hogy körünkben tartózkodik?
– Hirtelen úgy éreztem, nem lenne tisztességes, ha megfoszatnám az Egyetemet a szolgálataimtól, uram.
– Csakugyan? Hirtelen nosztalgia fogta el a jó öreg alma mater iránt?
– Így is fogalmazhatunk, uram.
Rettentheő szeme megcsillant a füstfelhő mögött, és pályafutása során nem először Pondert elfogta az érzés: a Főrektor esetenként jóval értelmesebb, mint amilyennek mutatja magát. Bár ez nem lehet túl nehéz.

275-276. oldal

>!
Eszter_andrea

– És ott van a felirat, Rettentheő – állapította meg a Dékán. – Gondolom olvasta. Tudja…. a feliratot, amiben az áll, hogy: „Soha, semmilyen körülmények között ne nyissa ki ezt az ajtót!”
– Persze, hogy olvastam. – Felelte az Egyetem Főrektora – Maga szerint miért akarom kinyitni?
– Ööö, miért? – kérdezte az Újkeletű Rúnák Adjunktusa.
– Természetesen azért, hogy megtudjam miért akarták bezárni*.
*Ebben a párbeszédben szinte minden benne van, amit az emberi civilizációról tudni érdemes. Legalábbis azokról a részeiről, amik nem a tenger mélyén találhatóak, nincsenek elkerítve, és nem száll belőlük a füst.

9. oldal

Hirdetés
>!
krlany I+SMP

– Hát – szólalt meg a Számbojtár Professzor –, az igaz, hogy tegnap éjjel, ööö, közülünk páran, izé, véletlenül a Foldott Dob tájékán jártak…
– Csupán jó szándékú átutazóként – tette hozzá az Újkeletű Rúnák Adjunktusa. – A törvény lehetővé teszi, hogy a Jó Szándékú Átutazók egy italt vásároljanak a Vendéglátó Egységekben, az Éjszaka vagy a Nappal Bármely Órájában. A városi törvénykezés, ugye.
– Szóval honnan is voltak átutazóban? – követelt választ Rettentheő.
– A Szőlőfürtből.
– De az ott van egy saroknyira.
– Igen, de… elfáradtunk.

156-157. oldal

>!
Lobo P

Rettentheő Monstrum úgy gondolta, hogy a tudást az emberekkel való kiabálás útján lehet megszerezni, és hajlandó volt erre az áldozatra.

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rettentheő Mustrum, Főrektor
>!
Lobo P

A legtöbb emberhez hasonlóan, akiknek semmi érzéke a közgazdaságtanhoz, az „ésszerű gazdálkodás” Rettentheő Monstrum szemében is a papírkapcsok számlálgatásával volt egyenlő.

209. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rettentheő Mustrum, Főrektor
1 hozzászólás
>!
Szávitrí SP

– Tényleg beszélnem kell vele, uram. Halálközeli élménye volt!
– Mindannyiunknak az van. Életnek hívják – vágta rá a Főrektor tömören.

369. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · Rettentheő Mustrum, Főrektor