Rettentheő Mustrum, Főrektor személy

– Tényleg beszélnem kell vele, uram. Halálközeli élménye volt!
– Mindannyiunknak az van. Életnek hívják – vágta rá a Főrektor tömören.

369. oldal

– Ne mozduljanak, urak! – sziszegte Ponder. – A hüllők nagy része nem képes meglátni azt, ami mozdulatlan!
[…]
– Nem látja azt, ami nem mozog? – ismételte a Főrektor. – Úgy érti, csak meg kell várnunk, amíg nekisétál egy fának?

126. oldal

– Ez egy gitár, Főrektor – válaszolta sebesen hátrálva, miközben Rettentheő közeledett feléje. – Most vettem.
– Azt látom és hallom, de mit próbált vele csinálni?
– Én, izé, akkordokat gyakorolok – felelte a Dékán. Védekezően meglengetett Rettentheő arca előtt egy rossz minőségű fametszetet.
A Főrektor megragadta azt.
– „Muszti Dobai Gitáriskola” – olvasta. – „Lépjen a siker útjára három könnyű és tizennyolc nehéz lecke segítségével!” Szóval? Nekem semmi kifogásom a gitárok, a kellemes dalok és az ifjú szüzek meglesése ellen egy szép májusi reggelen meg hasonlók, de ez nem gitározás volt. Csak zaj. Úgy értem, minek kellett volna hangzania?
– Egy zenei frázisnak az E-pentaton skálán a hetes dúrt használva átívelő dallamként? – próbálkozott a Dékán.
A Főrektor a nyitott oldalra pislantott.
– De itt az áll: „Első lecke – Könnyed léptek.” – ellenkezett.
– Ööö, ööö, ööö, egy kicsit előreszaladtam – ismerte be a Dékán.

150-151. oldal

    – […] Nagyon jól tudja, hogy mindig is papírmentes irodára vágytam…
    – Igen, Főrektor. Ezért szokta betuszkolni az iratokat a faliszekrénybe, hogy aztán éjjel kidobálja őket az ablakon.
    – Makulátlan asztal, makulátlan elme, ez a jelszavam.

36. oldal (Delta Vision, 2013)

– Pénztárnok?
– Igen, Főrektor?
– Maga nem tagja valamiféle titkos társaságnak, vagy ilyesminek, ugye?
– Én? Dehogy, Főrektor!
– Akkor, azt hiszem, fene jól tenné, ha levenné azt az alsógatyát a fejéről.

48. oldal

– Az alkímia sosem érdekelt. Mindent összevéve túlságosan… túlságosan…
– Veszélyes – szögezte le az Arkrektor. – Rengeteg átkozott vackot összekutyulnak és azt mondják, hé, mi lesz, ha még hozzáadunk egy csepp sárga izét és aztán két hétig mászkálnak szemöldök nélkül.

15. oldal

– De hát ez itt egy egyetem! Kell, hogy legyen könyvtárunk! – mutatott rá Rettentheő. – Ez hozzátartozik a hely stílusához. Miféle emberek lennénk, ha nem járnánk könyvtárba?
– Hallgatók – felelte morózusan a Számbojtár Professzor.
– Ha, emlékszem, mikor mi voltunk hallgatók! – szólalt meg az Újkeletű Rúnák Adjunktusa. – A vén „Mumus” Vedellő egy expedíciót szervezett belőlünk, hogy megtaláljuk az Elveszett Olvasótermet. Három hétig vándoroltunk összevissza. A végén már a saját cipőinket ettük.
– És megtalálták? – érdeklődött a Dékán.
– Nem, de az előző évi expedíció madarványait azt igen.
– És mit csináltak?
– Megettük az ő cipőiket is.

30-31. oldal

+++ Nincs Elegendő Sajt A Művelet Végrehajtására. +++ DINNYE DINNYE DINNYE +++ Indítsa Újra A Gépet! +++
– Köszönöm. Egy egyszerű „nem tudom” is elég lett volna – dőlt hátra a Főrektor.

262. oldal

A varázslók végigrohantak a folyosón.
– Hogyan lehet megölni a kísérteteket?
– Honnan tudjam? Ez a probléma általában nem merül föl!
– Exorcizálod őket, azt hiszem.
– Mi? Föl-le ugrálsz, helyben futsz meg ilyesmik?
A Dékán föl volt erre készülve.
– Az az egzecírozás, Arkrektor. Nem hiszem, hogy el lehetne várni az embertől, hogy, ööö, testedzésnek vesse alá őket.
– Naná, hogy nem, ember! Nem akarjuk, hogy egy csomó egészséges kísértet nyüzsögjön itt.

156. oldal

– Hogyan kelne át ez a hangya az óceánon? – érdeklődött a Főrektor.
– Egy uszadékfán kapaszkodva – felelte tétovázás nélkül a Dékán. – Elképesztő, mi minden jut el istenek háta mögötti szigetekre az uszadékfán lebegve. Rovarok, gyíkok, még kisebb emlősök is.

[…]

– […] Hogyan kerültek ide a tevék?
– Aszondják, az uszadékfára kapaszkodva. Az áramlat állandóan egy rakás dolgot mos a partra.

[…]

– Egész jó – dicsérte meg az italt Széltoló.
– Magát meg honnan fújta ide a fél?
– Ööö… az uszadékfába kapaszkodva sodródtam ide.
– Elfért attól a fok tefétől?
– Ööö… igen.
– Helyef.

151. oldal, 157. oldal, 162. oldal