Réti Gergő (Farkas) személy
Idézetek
– Jól vagy, kedves? – kérdezte Gergő. – Bocsáss meg, de messze jártam, s majdnem elkéstem.
– Messze? – nézett rá megütközve Borzalag. – Talán sétálgattál a tengerparton, élvezve a csendes kőesőt?
281. oldal
– Te nem vagy teve! – tört ki végül a sámántanoncból az igazság.
– A lelkem tevéé! – replikázott sértődötten a macska. – Ha valóban sámán vagy, ezt látnod kellene.
– Annyit tisztán látok, hogy tevének túlságosan macska vagy, macskának viszont túlságosan buggyant.
255. oldal
Irnek és Farkas elkeseredettem nézett össze a csipkebogyótea fölött. A fickó szemben ült velük, szürke csuklyát húzott az arcába, amiért igen hálásak voltak neki, mert meglehetősen ocsmány volt a képe.
189. oldal
Apollónia gondosan bezárta, majd kétszer ellenőrizte az ajtókat, végül cuppanós puszit küldött a szélvédőnek.
– Ha ellopnák az én drágámat, a Dunának mennék! – jelentette ki a barátnő.
– Ilyenkor nincs sehol egy autótolvaj, mikor szükség volna rá – motyogta Gergő az orra alatt.
– Ez neked révülés? – sipítja Tanarilla. – Autóval nekirohansz egy sziklának, miközben nótázol, mint valami hókon nyomott pacsirta. S még van képed révülést emlegetni?
379. oldal, XIII. fejezet - Torpan az Idő
– A konyhában ül, a lakás többi része viszont tök sötét – vont vállat Tanarilla. – De nem hinném, hogy rejteget valahol egy veszedelmes nagynénit vagy harapós másod-unokatestvért.
– Tessék? – értetlenkedett Farkas, mire a tündérlány felkacagott.
– Szökkenj már elő a rejtekhelyedről, te félresikerült titkos ügynök! – mondta, méghozzá minden sugdolózó óvatosság nélkül. – Göncöl már régen tud rólunk.
331. oldal, XI. fejezet - Göncöl szekere
– Milyen dili szállt meg már megint? – kiabálta Tanarilla. – Gondolsz te néha másokra is magadon kívül? Például rám!
– Túl sokat is – csúszott ki Farkas száján, majd zavarában gyorsan tovább beszélt, miközben a falon függő festményeket tanulmányozta elmélyülten.
283. oldal, X. fejezet - A Tizedik Jurta