Rentai Renáta személy
Idézetek
Hazaérve megcsináltam a leckéimet, meg tanultam is, aztán fellapoztam a könyvtárból kikölcsönzött Quo Vadis első oldalát, és nekikezdtem.
224. oldal, Október 10., hétfő (Ciceró, 2012)
→ |
---|
A „nyílt szakkörök hete” keddi napján a fél suli lázban égett. A két legpopulárisabb szakkör, a foci és a színjátszás bemutató órája. Na meg a sakkszakköré.
79. oldal, Szeptember 9., kedd (Ciceró, 2010)
– A mai társadalomismeret-órán a különböző kultúrákról fogunk beszélgetni – mondta.
– Macu japán, beszélhet a rizsről! – kiáltotta ki Zsolti.
– Miért, szerinted a japánok csak a rizsről tudnak beszélni? – kérdezte Macu összeráncolt homlokkal.
– Nem, nem – rázta meg a fejét a tanár. – Nem a különböző konyhakultúrákról lesz most szó.
– Kár. Szeretem a sushit – tűnődött el Zsolti.
– Én is – bólintottam. – A maki a kedvencem. Az avokádós.
– Jaja! – bólogatott Zsolti. – Sok wasabival.
– Sírásig – értettem egyet.
– Befejeznétek? – ordított ránk a tanár.
– Elnézést – motyogtam.
– Szünetben megbeszéljük – suttogta Zsolti vigyorogva, én pedig kissé lejjebb csúsztam a székemen, és igyekeztem jól viselkedni. Amúgy, ha már szóba került, baromira ettem volna sushit. Kár, hogy suliban voltam és reggel negyed kilencet mutatott az óra.
370. oldal, Március 29., csütörtök, 8/1. (Ciceró, 2013)
Ma egyébként a legtöbb tanóra alatt az udvaron ültünk, és bár az alsóbb évesek irigykedve néztek minket, amolyan „mázlisták” stílusban, nekünk vaskos tételsorok, teleírt füzetek és dögnehéz könyvek pihentek az ölünkben. Merthogy az osztálykirándulás, a ballagás és az egész búcsú félig el tudja terelni a figyelmünket, de nem teljesen. Közeleg az érettségi, amitől összeszűkülnek a gyomrok, görcsben vannak az idegek, és mindenki kissé ingerlékeny, így fordulhat elő az, hogy egy szimpla „mi újság?” kérdésre a legtöbben „mi az már megint???’” kiabálással felelünk. Pszichopata-végzős viselkedés, abszolút elfogadott, és mindenki tolerálja.
157. oldal, Április 26., csütörtök, 8/2. (Ciceró, 2013)