Rentai Renáta személy
Idézetek
Hülyeség, hiszen tudtam, hogy nem lehet Arnold, mégis egy pillanatig elhittem. Még a lélegzetem is visszatartottam, és reméltem, sőt, görcsösen kívántam, hogy ő legyen az. Hogy jöjjön be késve, lazán oltsa le a tanárt néhány bonyolult kifejezéssel, majd az utolsó padhoz indulva rám mosolyogjon, hogy aztán levágja magát a székre és óra végéig olvasson. A hiánya szinte fojtogatott, és bár tudtam előre, hogy nehéz lesz nélküle, megdöbbentett az az űr, amit maga után hagyott. Virág kinyújtotta felém a kezét, én pedig megfogtam. Kissé megszorította, és bátorító mosollyal valami olyasmit próbált üzenni a tekintetével, hogy „Arnoldnak most sokkal jobb”. Ezzel tisztában voltam, mégis, önző módon azon töprengtem, hogy nekem vajon mikor lesz sokkal jobb. Még egyszer gyorsan hátranéztem az üres padra, és nagyot sóhajtva beláttam, hogy utoljára üres Arnold helye. Az többé már nem az övé.
24. oldal, Szeptember 1., szerda (Ciceró, 2011)
Pedig Karcsi tartotta az előadást A Spiderwick-krónikákból. Szerintem érdekes volt, egyáltalán nem értem, hogy miért köpőcsövezték közben. ☹
53. oldal, Szeptember 6., hétfő (Ciceró, 2011)
Nos, felmentem a szobámba és elgondolkoztam. Nem jutottam semmire, csak hogy én vagyok az a béna gyerek, akinek még büntetést sem tudnak adni, mert annyira nyomi, hogy egyszerűen nincs mivel büntessék. Na, ez jól hangzik. No comment.
113. oldal, Szeptember 16., csütörtök (Ciceró, 2011)
– Tovább – sóhajtotta Haller, miután kimeditálta magát. Megkérte Cortezt, hogy fejezze be a telefonálást, Dave-et, hogy pakolja el az iPadját, Jacpues-ot, hogy ne fejtsen keresztrejtvényt óra alatt, Kingát, hogy ne ütögesse a gipszét (viszketett a karja), Virágot, hogy forduljon vissza, Macut, hogy üljön a helyére, Zsoltit, hogy fejezze be a paradicsomevést (?), és a két rockert, hogy jöjjenek be a folyosóról, merthogy óra van. – Gyerekek… – szomorkodott az ofő, végignézve rajtunk. Gábor és én figyeltünk, a többiek azonban az anarchia mellett döntöttek.
220. oldal, Október 8., péntek (Ciceró, 2011)
Némán ültem az asztalnál, és úgy éreztem, ha ez jelenti a felnőttkort, köszönöm, maradnék gyerek.
251. oldal, Október 15., péntek (Ciceró, 2011)
Tesi után elrohantam olvasókörre, ahová utolsóként érkeztem. Már mindhárman jelen voltak. Kardos, Karcsi és Flóra is.
– Elnézést – ültem fel az asztalra, és előhúztam a táskámból a jegyzeteimet. – Orwell – mondtam, körbepillantva a többieken. Kardos összefont karral bólintott, és néma csendben hallgatta meg az előadásom, amit leginkább az Állatfarmról írtam, mert azt már kiolvastam, de az 1984-ről is tettem említést, bár még bőven van belőle.
Szakkör végére sikerült a depressziós hangulatomat ráragasztanom mindenkire: Flóra magába roskadva ült, és azt hiszem, a „világon” gondolkozott, Karcsi pislogás nélkül meredt előre, Kardos pedig sóhajtva méregetett.
– Ez igazán… meggyőző volt – mondta végül.
– Köszönöm – mosolyogtam.
233. oldal, Október 11., hétfő (Ciceró, 2011)
→ |
---|
– Kit uszítsak rá Dave-re, hogy ne csak én égjek be?
– A tizenegyedikes Rácz Diának még nincs kivel mennie – szólt Virág mosolyogva.
– Honnan tudod? – fordultam felé csodálkozva
– Rajzszakkör – ivott bele a gőzölgő műanyag pohárba.
– Dia, Dia. Az melyik? – töprengett Zsolti, majd a homlokára csapott. – Az a kapafogú lány?
328. oldal, December 18., csütörtök (Ciceró, 2010)