relativizmus fogalom

Alan Sokal – Jean Bricmont: Intellektuális imposztorok
Ámosz Oz: Hogyan gyógyítsuk a fanatikust
Paul Feyerabend: A módszer ellen
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

Idézetek

Morpheus>!

    (1) A tradíciók se nem jók, se nem rosszak, egyszerűen csak vannak. […]
    (2) Egy tradíció csak valamely más tradícióval egybevetve tesz szert kívánatos és nemkívánatos tulajdonságokra, azaz ha azt olyasvalaki veszi szemügyre, aki egy másik tradíciót képvisel, és aki a világot a saját értékei szemszögéből nézi. Az ilyesfajta résztvevők projekciói objektívnek látszanak, a projekciókat leíró állítások pedig objektívnek hangoznak, mert sehol nem említik föl bennük magukat a résztvevőket, illetve azt a tradíciót, melyet kivetítenek. Ám ezek a projekciók és állítások szubjektívek, mert függenek a képviselt tradíciótól, és attól, hogy miként használják e tradíciót a képviselői. A szubjektivitásra rögvest fény derül, amint tudatosul a résztvevőkben, hogy a különböző tradíciókban különböző ítéletek születnek. […]
    (3) (1) és (2) a relativizmusnak pontosan azt a fajtáját implikálja, melyet úgy tűnik, már Prótagorasz is a védelmébe vett. A prótagoraszi relativizmus értelmes, mert nem kerüli el a figyelmét a tradíciók és értékek pluralitása. És civilizált, mert nem föltételezi, hogy a magunk szűk környezete a benne uralkodó szokásokkal egyetemben a világ közepe.
    (4) Minden tradíciónak megvannak a maga sajátos módszerei arra, hogy híveket szerezzen. Egyes tradíciók szemügyre veszik ezeket a módszereket, és csoportról csoportra megváltoztatják őket. Mások magától értetődőnek tekintik, hogy csak egy módon bírhatják rá az embereket nézeteik elfogadására. […]
    (5) […] egy történeti folyamat megítélésében támaszkodhatunk egy még nem specifikált és nem is specifikálható gyakorlatra is akár. Vagyis ítéleteinket és cselekedeteinket alapozhatjuk olyan normákra, melyek nem specifikálhatók előzetesen, mert azoknak az ítéleteknek (cselekedeteknek) a nyomán fogalmazódnak meg, amelyeket irányítani hivatottak, és cselekedhetünk normák nélkül is, egyszerűen természetes hajlamainknak engedelmeskedve. […] Normákat – szellemi mérőeszközöket gyakran azért kell kitalálnunk, hogy megérthessünk új történeti helyzeteket, amiképpen újabb és újabb mérőeszközöket is azért találunk ki, hogy értelmezhessünk újonnan előadott fizikai szituációkat.
    (6) Következésképp a kollektív döntéshozatalnak legalább két módja van. E két lehetőség irányított, illetve nyitott eszmecserének fogom nevezni a továbbiakban.
    Az első esetben a résztvevők némelyike vagy mindegyike valamilyen pontosan körülírt tradíciót képvisel, és csak azokat a válaszokat fogadja el, amelyek összeegyeztethetők e tradíció normáival. Ha az eszmecsere valamely résztvevője még nem kötelezte el magát a kérdéses tradíció mellett, akkor a többiek megkörnyékezik, és addig zaklatják, győzködik, „nevelik”, míg el nem szánja magát a csatlakozásra – és az eszmecsere csak ezután veszi kezdetét. A nevelés nem része azoknak a vitáknak, melyek során a döntések megszületnek; egy jóval korábbi stádiumban zajlanak le, és garantálja, hogy a felnőtt később majd megfelelő viselkedést tanúsítson. […]
    A nyitott vita ellenben a pragmatikus filozófia útmutatását követi. A felek képviselte tradíció kezdetben körvonalazatlan, a vita folyamán ölt alakot. A résztvevők megpróbálják megérteni egymás észjárását, viselkedését és észlelésmódját, s ezenközben olyannyira belehelyezkednek egymás világába, hogy tulajdon világfelfogásuk, eszméik, észleléseik akár teljes egészében is átalakulhatnak – egy új tradíció részeseiként új emberekké válnak. A nyitott eszmecsere résztvevői tisztelik partnerüket, legyen bár az egyetlen személy vagy egy egész kultúra. […] A nyitott vitának nincs szabálygyűjteménye, bár alkothat szabályokat, és nem követ semmiféle logikát, jóllehet előrehaladtával a logika új formái rajzolódhatnak ki. A nyitott vita kapcsolatot teremt a különböző tradíciók között, és ilyenformán felülemelkedik a (3) és (4) pontban implikált relativizmuson. Ám a mód, ahogyan ennék szerét ejti, nem objektivizálható, mert előre nem látható formában függ a mindenkori (történeti, pszichológiai, anyagi) feltételektől.

522-526. oldal

hdavid89>!

Hogyne alakulna ki bennem relativizmus, perspektíva és szomorú irónia arról, hogy a megszállt hogyan lesz megszálló, hogy az elnyomott hogyan lesz elnyomó, hogy a tegnapi áldozat hogyan lesz holnap zsarnok, hogy milyen könnyen cserélődnek a szerepek?

Kapcsolódó szócikkek: relativizmus
Ninácska P>!

… ha bármit, vagy szinte bármit bele lehet látni a tudományos értekezések tartalmába, akkor miért kellene a tudományt mint a világ objektív leírását komolyan venni? Megfordítva: ha valaki elkötelezi magát egy relativista filozófiai álláspont mellett, akkor jogosan fűzhet a tudományos elméletekhez önkényes kommentárokat. Ezért a relativizmus és a nemtörődöm felszínesség kölcsönösen erősítik egymást.

274. oldal

Alan Sokal – Jean Bricmont: Intellektuális imposztorok Posztmodern értelmiségiek visszaélése a tudománnyal

Kapcsolódó szócikkek: relativizmus
betarix>!

Az univerzalizmus azt mondja: a gondolkodás az elsődleges a nyelvhez képest, s mivel az emberi agy egyféle, a gondolkodás és a nyelv is alapvetően egyféle, univerzális. A nyelvek különbségei lehetnek látványosak, mint az emberek külső megjelenése, de ugyanúgy csak felszíniek. Gondolkodáson itt az alapvető műveleteket értjük: állítás, tagadás, kérdés, feltétel, következtetés, felszólítás stb., nem azt, hogy a magyarok szeretik a lengyeleket. Az univerzalizmus azt jelenti, hogy minden ember és közösség tapasztalata, öröme, fájdalma alapvetően egyforma, csak más-más nyelven fogalmazzuk meg. Aki angolul azt mondja: I am cold, az ugyanazt gondolja, mint aki magyarul azt mondja: Fázom. A tartalmak azonosak, a nyelvek eltérése véletlenszerű és áthidalható. Így gondolták az apostolok, amikor a Szentlélek adományaként különböző nyelveken kezdtek beszélni (tartalmilag ugyanazt mondták!), és így gondolják ma Brüsszelben a tolmácsok és fordítók.
A nyelvi relativizmus ennek ellentéte. Azt mondja: a nyelvek különbségei lényegbe vágók, s ez befolyásolja a beszélők gondolkodását. Ahány nyelv, annyiféle gondolkodás mely ezért relatív, viszonylagos, a nyelvtől függő dolog. Az anyanyelvünk megismertet minket a világ fogalmaival, ám egyben befolyásolja (sőt talán korlátozza is) azt, ahogyan a világot megismerjük. A magyar beszélő élete végéig úgy fogja gondolni, hogy az őszibarack és a sárgabarack ugyanannak a gyümölcsnek két alfaja; míg a német, angol, orosz anyanyelvű úgy fogja gondolni, hogy ez két különböző gyümölcs és nem szorosabb köztük a kapcsolat, mint bármelyikük és a szilva közt. A magyar anyanyelvűek gondolkodásában a fázom egyfajta tevékenység, mert ige fejezi ki.

Kapcsolódó szócikkek: gondolkodás · relativizmus · univerzalizmus