Reichstag helyszín

„Nemrég kaptam egy kitüntetést. A Vöröskereszttől… Nemzetközi Florence Nightingale aranyérem. Mindenki gratulál és csodálkoznak: »Hogy tudtál száznegyvenhét sebesültet kihozni a tűzvonalból? Olyan törékeny teremtés vagy a fényképeken.« Igen, lehet, hogy volt az kétszáz is, ki számolta akkoriban. Eszembe sem jutott, fel sem fogtuk, minek. Tombol a harc, emberek vére folyik, én meg tán üljek és jegyzeteket készítsek? Soha nem vártam meg a roham végét, már ütközet közben kikúsztam, s felszedtem a sebesülteket. Ha repesz sebezte meg, és csak egy-két órával később kúszok oda, akkor már nincs mit tenni, elvérzik.
Háromszor sebesültem meg és háromszor súlyosan. A háborúban mindenki másról ábrándozott: ki haza akart térni, ki eljutni Berlinig, én csak arra vágytam – érjem meg a születésnapomat, amikor betöltöm a tizennyolcat. Valahogy szörnyű lett volna, ha úgy halok meg, hogy nem érem meg a tizennyolcat. Nadrágban, katonasapkával a fejemen jártam, összeszakadt minden rajtam, mert mindig térden csúszkáltam, ráadásul sebesülttel a hátamon. Nem hittem, hogy valamikor majd felállhatok, és normálisan fogok járni a földön, s nem kúszok. Ez volt a vágyam! Egyszer eljött a hadosztályparancsnok, meglát és kérdezi:
»Ki ez a kamaszlány nálatok? Miért tartjátok itt, iskolába kell küldeni tanulni.«
Emlékszem… Nem volt elég kötözőszer… Szörnyű, golyó ütötte sebek, egy egész csomagot elhasználsz… Letéptem magamról az összes fehérneműt és a fiúkat is megkértem. »Gyerünk, vegyétek le az alsóinget, a hosszú alsót, a sebesültjeim meghalnak.« Levetették, és darabokra téptük őket. Nem szégyelltem magam előttük, mintha a testvéreim lettek volna, kisfiúként éltem közöttük. Megyünk, hárman tartjuk egymást, a középső alszik egy-két órát. Majd cserélünk.
Eljutottam Berlinig. Felírtam a Reichstag falára: „Én, Szofja Kuncevics eljöttem ide, hogy megöljem a háborút…".-
Ha meglátok egy tömegsírt, letérdelek. Minden tömegsír előtt… Csak térdelek…"

Nesztelen macskaléptekkel közelgett a fordulat; egyszer csak eljött. Semmi olyasmi nem történt, mint a Reichstag felgyújtása. Némelyek szerint csupán természetes következménye volt egy demokratikus köztársaság birodalmi törekvéseinek; mások szerint inkább annak, hogy egy birodalom demokratikus köztársaságként próbált fellépni.

109. oldal

[…] Amigorena nagymama azt kérdezte:
– A Reichstag áll még Berlinben?
– Szeretné felgyújtani? – kérdezte Sasa.

325. oldal

Így történt, hogy nem az arany csábította Papent, hanem megint csak az a hit, hogy ha a Führert szolgálja, Németországot is szolgálja. Már 1933 januárjában, a hatalomátvételkor is a hazaszeretettel fedezte magát, 1934 júliusában ugyanez a lemez. Csakhogy a Reichstagot felgyújtották; koncentrációs táborok vannak Dachauban és Buchenwaldban; Schleichert, Jungot, Bosét és Klausenert meggyilkolták, és a „hosszú kések éjszakáján” a nácizmus kegyetlen és kíméletlen arculata kendőzetlenül megmutatkozott. Papen előtt pedig semmi sem maradt rejtve mindebből.

1913-ban megkezdik az AVUS (Automobil-, Verkehrs- und Übungsstrecke) építését, mely az első német autópálya, egyben a világ legelső többsávos, kereszteződésekkel tagolt autóútja. Az átadás dátuma 1921 lesz. 1884-ben megszületik a döntés a Reichstag megépítéséről az akkori Königsplatzon, a Brandenburgi kapu mellett. Ez a tér a szigorú értelemben vett város határain kívül helyezkedik el, a döntés tehát a császárnak a parlament iránti megvetése szimbólumaként értelmezhető. A császár nem értékelte nagyra sem az épületet – „a rossz ízlés csúcsa” –, sem pedig azokat, akik benne üléseztek. Annak meg csak az Isten a megmondhatója, mennyire volt a császárnak jó ízlése…

73. oldal

A Reichstag égése lehetővé tette, hogy addig riogasson a parlamentarizmus intézményeit fenyegető kommunista veszedelemmel, amíg sikerült a pánikba ejtett mérsékelteket rávennie, szavazzák meg a nácikkal együtt a parlamentáris kormányzás felfüggesztését. Az így elfogadott felhatalmazási törvény felruházta Hitlert azzal a különleges joggal, hogy a szükséges hivatalos irat aláírásával akár hatályos törvényt sértő rendelkezést is kiadhasson. Hindenburg halála megnyitotta előtte az utat az elnöki jogkörnek és saját, kancellári jogkörének egyesítésére a Führer (vezér) tisztségének keretében. Ebben az újonnan kreált minőségében egy személyben, egyszerre gyakorolhatta a kormányzat és az állam fejének összes jogát. Hitler azonban nem pusztán a szerencsének köszönhette 1933 és 1936 között elért sikereit.

62. oldal, HITLER ÉS A NÁCI FORRADALOM