Rehvenge személy
Idézetek
Qhuinn megtorpant.
– Ó, várjunk csak…, ez egy…
– Azt hiszem, úgy hívják, szmoking – vágott közbe Rhage. – S-Z-M-O-K-I-N-G.
– És a te méreted – tette hozzá Tohr. – Butch szerint a legjobb tervező tervezte.
– Akit egy kocsiról neveztek el – dörmögte Rhage. – Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen nagymenő…
– Hé, te is nézel Honey Boo Boot? – kérdezte Lassiter, amikor berontott. – Hűűűűűűű, klassz smoking…
– De csak mert ragaszkodsz hozzá, hogy ez a műsornak csúfolt, zsibbasztó szemét menjen a tévében a biliárdszobában. – […] – Vishous, Qhuinn azt sem tudja, mi ez.
– A szmoking? – […] – Még szép. Igazi férfi.
– Vagyis akkor Butch nő? – mutatott rá Rhage. – Mert ő vette.
– Nocsak, már el is kezdődött a buli? – szólalt meg Trez, amikor ő és iAm megérkeztek. – Ó, klassz szmoking. Nem Tom Ford tervezte?
– Vagy Dick Chrysler – vágott közbe Rhage. – De az is lehet, hogy Abraham Lincoln… Ja, az valaki más volt…
– Jobb lesz, ha felöltözöl, Aranyhaj! – […] – Nincs sok időnk.
– Ez egy gyönyörű szmoking – jelentette ki Phury, amikor Z-vel együtt benyitott. – Nekem is van egy ilyen.
– Fritz már gyújtogatja a gyertyákat – szólalt meg Rehv az ikrek mögött. – Hé, klassz szmoking. Nekem is van egy ugyanilyen.
– Nekem is – vágta rá Phury. – Olyan tökéletesen áll az emberen, nem?
– Leginkább a vállon, ugye? Tom Ford a legjobb…
Totális. Őrült. Hangzavar.
A félhomályos szoba másik végében Trez ült, egy sötétvörös fotelben, és egy olvasólámpa halvány fényénél olvasott.
Rehv megköszörülte a torkát.
– Mit olvasol?
A fekete felnézett, és mandulavágású szemében olyan éber tekintet tükröződött, amire Rehvnek most nem nagyon volt szüksége.
– Ébren vagy.
– Mi az a könyv?
– Az árnyékok halotti lexikonja.
– Szórakoztató olvasmány. És én még azt hittem, hogy Szex és New York-rajongó vagy.
– Van egy problémám.
– Bocs, de nem foglalkozom személyiségfejlesztéssel.
Lassiter felnevetett. A hang úgy visszhangzott a ház falai közt, mintha templomi harangokat kongattak volna meg.
– Nem, köszönöm, én úgy szeretem magam, ahogy vagyok.
– A csaló természeteden sem tudok változtatni.
596. oldal
Ehlena visszafordult, a szemét azonban a férfi feje melletti falra szegezte. Periférikus látása azonban tökéletesen működött,amiért rendkívül hálás volt. A páciens mellkasa lenyűgöző látványt nyújtott: meleg aranybarna színű volt, az izmai pedig körvonalazottak, annak ellenére, hogy az egész teste el volt lazulva. Mindkét mellizmára egy-egy ötágú vörös csillag volt tetoválva, de Ehlena tudta, hogy ezenkívül még máshol is van rajta.
A hasán.
Nem mintha megnézte volna.
Dehogy! Nem nézte… bámulta.