Reeve Sallis személy

– Az igazán veszélyes férfiakkal azonban az a baj, hogy mire rájössz, mennyire veszélyesek, már késő.

131. oldal

Olvastam az elbűvölő modoráról és vonzerejéről, mégsem voltam felkészülve rá. Leírhatatlan volt. Bármilyen jelző erőltetettnek és közhelyesnek tűnt volna. Vonzó volt, provokatív és domináns.
És valóban megrémített.

– Tetszik, ha a holmimat viseled.
– Nekem is tetszik. – Olyan volt a hangom, mint egy nyavalyás kis tinié. Megköszörültem a torkomat, és Reeve elé álltam, csak a tűzhely választott el bennünket.
[…]
– Jól áll neked ez a vörös árnyalat – cukkolt Reeve. – Gyere ide.
Nem bírtam ránézni, ahogy megkerültem a tűzhelyt. Amint közelebb értem, magához húzott, én pedig megnyaltam az ajkamat, csókra várva. Csókra vágyva. A csók azonban elmaradt. Ehelyett megpiszkálta az ékszert a nyakamon.
– Tudtam, hogy ez a szín kiemeli a szemedet. De sokkal jobban állt, amikor csak ezt viselted.
– Mennyi kétértelmű visszajelzés, Sallis! Szereted, ha viselem a holmidat, nem szereted, ha viselem a holmidat. Összezavarsz.
– Te meg elvonod a figyelmemet. Meggondoltam magam – eredj vissza a helyedre! – Megpaskolta a fenekemet, és visszafordult a reggelihez. Vagy talán őt is zavarba hozta az érzelgős hangulat, mint engem.

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Reeve magához húzott egy durva csókra, amitől minden porcikám lángra lobbant. Elhúzódott, és távozott Brenttel, én meg ott maradtam, megbélyegezve, mint a borjai, és biztos voltam benne, hogy a vas, mellyel engem kezelt, kétszer olyan tüzes volt.

Semmi jelét nem adta óvatoskodásnak, Reeve azonban ilyen volt – észrevétlenül játszotta ki a kártyáit. Olyan észrevétlenül, hogy nem is lehetett tudni, hogy épp játszik-e.

Erő és hatalom áradt belőle, mellyel könnyedén legyűrhetett. A jelenléte elgyengített, a megadáson kívül semmi másra nem voltam képes.

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Igen. Azt mondtam neki, hogy szeretem. Azt mondtam, hogy szeretem, de a dolgok megváltoztak.
A dolgok megváltoztak. Minden megváltozott. És ezt álló farokkal közölni velem? Pofátlan szemétség.

A szerelme nap volt, én pedig jég, és hiába volt olyan jó érzés elolvadni a közelében, nem tudtam, mivé változtatott engem. Nem tudtam, miféle ember lettem.

– I want to destroy you. Want to fuck you to pieces. Want to shatter you. Want to break you.