recept tárgy

Joanne Harris: Ötnegyed narancs
Umberto Eco: A rózsa neve
Frances Mayes: Napsütötte Toszkána
Mary Hooper: Édességek kicsiny boltja
George R. R. Martin: Királyok csatája
Bächer Iván: Kocsmazaj
Tony Wolf: Mesél az erdő az állatokról, törpékről, óriásokról, csodatündérekről…
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Jeremy Hands – Robert McGowan: Ne sirass, törzsőrmester!
Gabrielle Keng-Peralta: Varázslatok evőpálcikákkal
Bächer Iván: Íz-lelő
Göre Gábor: Göre Martsa lakodalma
Radvánszky Béla: Régi magyar szakácskönyvek
Isabel Mendoza – Marcos Frago Vicente: Vigyázz, spanyol!
Zágoni Olga: A fáról lepotyogni tilos!
Szigeti Andor: Népi konyha – Velünk élő nemzeti és etnikai kisebbségek ételei
Almássy: Vágytól az ágyig
F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyve
Csizmadia András: Ünnepi menük
Elif Shafak: A bolhapalota
Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) visszatér (bár el se ment)
L. M. Montgomery: Pat úrnő
Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya
Jason Matthews: Az árulás palotája
Gianrico Carofiglio: La regola dell’equilibrio
Sarah Addison Allen: Az első fagy
Django Wexler: A dicsőség ára

Idézetek

krlany IP>!

– Csinálok neki én – mondta –, csinálok bundás sajt.
– Az meg milyen?
– Facilis. Veszel sajt, ami nem túl öreg et nem túl sós, et fölvágod darabra, falatra, kockára vagy sicut teneked tetszik. Et postea sobre parázson fölteszel egy vajat vagy zsírt rechauffálni. Aztán vamos a poner bele két szelet sajt, et amikor megpuhult, zucharum és fahéjat rá supra positurum du bis. Et rögtön tálald in tabula, mert jó forrón köll enni.

Harmadik nap - Vesperás

Kapcsolódó szócikkek: recept
13 hozzászólás
piciszusz>!

Marcipángyümölcs (modern változat)

450 gr őrölt mandula
225 gr befőző cukor
225 gr kristálycukor
2 tojás
1 ek. citromlé

Verjük fel a tojást a citromlével. Keverjük bele a kétféle cukrot és az őrölt mandulát, majd formáljuk golyóvá a keveréket.
Osszuk fel a golyót annyi darabra, ahány darab gyümölcsöt akarunk készíteni, és mindegyik kis golyóba gyúrjunk ételszínezéket.
Formáljuk megfelelő alakra a gyümölcsöket, és szükség szerinti ideig tartsuk hűtőszekrényben.

Kapcsolódó szócikkek: citromlé · mandula · marcipán · recept · tojás
6 hozzászólás
piciszusz>!

Kandírozott rózsaszirom

Szedjünk szirmaira kinyílt vörös rózsákat, és távolítsuk el mindegyik szirom fehér alsó szélét. Szórjuk meg a szirmokat rózsavízzel (vagy mártsuk bele), majd terítsük ki papírtörölközőre és tegyük ki a napra.
Szitáljunk rájuk befőző cukrot. Kétóránként ismételjük meg az eljárást; minden egyes alkalommal fordítsuk meg a szirmokat, míg kristályosa nem száradnak. Helyezzük a szirmokat dobozba, selyempapír közé

Tizenhetedik századi receptek

Kapcsolódó szócikkek: recept · rózsa
3 hozzászólás
pável>!

(…)
– Tarhonya, az a legmagyarabb koszt, higgyétek el, az nincsen sehol másutt, ahhoz a magyar parasztasszonyok keze kell…
– Meg a német parasztasszonyok keze – hűtötte le Lajos, a nyelvész. – Mert német földön is ismert ez az eredendően török, sőt perzsa étel, úgyhogy a tarhonyát nyugodtan feledhetjük most… Azt hiszem, Riebele németül.
– Gyökér – morogta Miska.
– Zöldpaprika.
– Az amerikai… Vagyis szerb…
– De nem ez a sárga színű zöldpaprika. Mert ilyen csak itt van. Még Szlovákiában, vagy Erdélyben is haragoszöldet kapsz. Sárga színű csak Csonka Magyarországon terem.
– A kitelepített svábok meghonosították Németországokban is. Úgyhogy ez a zöldpaprika magyar és NDK unikum…
– Gyökér.
Ekkor megszólalt Béla, aki szentesi volt, és valamikor vízilabdázott, mert minden szentesi vízilabdázott valamikor.
– Csíramálé. Az, az egyetlen igazi magyar étel, a csíramálé. Az csak minálunk terem Szentesen, na meg Csongrádon, na jó, de aztán kész… Orosházán még láttak egyszer… De igazándiból az csak minálunk van, a csíramálé. A tiszta, egész szemű búzát beáztatják egy napra, aztán alaposan átmossák, és egy ládában vagy kétujjnyi vastagon szétterítik, és nedves ruhával letakarják, hogy ne zöldüljön, hanem fehéren csírázzon ki. Amikor úgy háromcentis már a csíra, akkor ledarálják az egészet, és leszűrik alaposan. Ezt a levet keverik össze liszttel, és sütik meg. Mézédes, pedig nincsen benne se méz, se cukor. Egész gyerekkoromban ezt zabáltuk. Most is árulják a piacon, évente kétszer csak a málé miatt megyek le… Ez nincs sehol másutt a világon…
– Gyökér – hallatszott a sarokból megint.
– A legeredetibb magyar étel a tökfőzelék. A művelt világban a tököt csak a barom eszi…
– Hogy mondhatsz ilyet. A courgette a franciák kedves étke…
– De az nem ez a tök. Ezt a tököt sehol másutt nem eszik, pláne nem főzeléknek, berántva, tejfelesen…
– Főzeléket nem esznek, ab ovo, tán sehol – szögezte le Keserv Pista, a kémiatanár. – A rántás magyar találmány… és milyen nehéz azt jól eltalálni. A jó rántás elkészítéséhez születni kell, és aztán gyakorolni, hogy ösztönösen menjen, ne kelljen méricskélni, mérlegelni, csak csinálni, behunyt szemmel, érzés után, természetesen. A jó rántás minden főzeléknek, de különösen a bablevesnek alapzata. Egy jó fokhagymás rántás sorsdöntő fordulatot jelenthet egy csülkös bableves történetében. Egyszerre véglegesíti annak állagát és ízét; tartást ad neki és kiegyenlíti a füstölt hús savanykás íztől súlyát. Egy igazi, fokhagymás rántás gyökerei a magyar lélek legmélyebb rétegeibe indáznak alá… – mondta Keserv, és hangja megremegett, és szeme bepárásodott.
– Gyökér – mondta Miska, és kiment.
– Azért egy igazi körömpörköltért is elég sokat kell utazni… Vagy pacalért…
– Köröm van olasz földön, pacallevest pedig mindnyájan ettünk a cseheknél, az olaszok, franciák is szívesen eszik.
Ekkor megszólalt Dezső, aki eddig csak hallgatott. Halkan beszélt, nyugodtan:
– A legmagyarabb ételhez jó nagy vaslábasban kell két jó kanál libazsíron megpirítani három fej apróra vágott vöröshagymát. Meghinteni, amikor üveges, sok pirospaprikával és belefarigcsálni vagy öt gerezd fokhagymái. Akkor belezúdítjuk a babot, nem apró fehéret, nem is lila nagy szeműt, nem, hanem közönséges tarkababot, egy kilót. Szépen beleágyazunk egy kisebb füstölt csülköt, körbebástyázzuk azt csontos marhaszegydarabkákkal, beletévedhet valami színhús is, sertéscomb vagy marhafelsál, esetleg beledobunk egy kevés füstölt kolbászt, sőt a lecsókolbász sem árt meg neki. Felöntjük vízzel, hogy ellepje, de ha fér, akkor a lábas tetejéig, sózzuk, de csak kicsit, bors viszont mehet bőven bele, ám más fűszer már teljesen felesleges. Egy marék gerslit hintünk még rá, és lefedjük, sütőbe, vagy ami még jobb, kemencébe csúsztatjuk, és lassú tűzön hatnyolc órácskára elfelejtkezünk róla. Legfeljebb félidőben pótoljuk a levet.
– Sólet – sóhajtott fel vagy négy vendég is egyszerre.
– Bizony a sólet, a mi sóletünk a legmagyarabb étel – bólogatott Dezső. – Az asszimiláns sólet. Így nem ismerik sehol a világon, sem Amerikában, sem a Szentföldön, nem ismerték a régi Galíciában, Oroszországban, vagy akár a középkori Hispániában se.
– Gyökér – lépett be ekkor Mihály, és letett a pultra egy szál fehér répát. – Ezt sehol a világon meg nem eszik… Ezt kell nekik adni, semmit más. Ez a miénk. Ezt nekik!
Szótlanul néztük a kicsit piszkos, kicsit ványadt gyökeret.
Ekkor megjelentek a konyha ajtajában a fiúk, és a következő órácskában elvonultak karjukon a tányérokkal előttünk.
Olyan gulyást hoztak, hogy megállt benne a kanál, harsány harcsapaprikást, tejfeles túrós csuszával, mandulás, mazsolás madártejet, végül sajttálat, rajta szépen adjusztálva érett Pálpusztai, Ilmiczi, Lajta.
– Oeufs á la neige. Szegény idegenek – bólogatott Lajos –, hogy át vannak verve megint.

Magyarosok

Kapcsolódó szócikkek: étel · hungarikum · nemzeti · recept · tarhonya
2 hozzászólás
krlany IP>!

Jon tüzet rakott, vételezett a készletből egy kis hordóval Mormont kedvenc testes vörösborából, és beleöntötte egy üstbe. Az üstöt aztán a tűz fölé akasztotta, míg összegyűjtötte a többi hozzávalót. A Vén Medve nagyon kényes volt a fűszeres forralt borára. Ennyi meg ennyi fahéj, ennyi meg ennyi szerecsendió és ennyi meg ennyi méz, egy cseppel sem több. Mazsola, dió és száraz bogyók, de citrom nem, hiszen az a legalávalóbb déli eretnekségnek számított a szemében, ami mellesleg furcsa volt, hiszen a reggeli sörét mindig citrommal itta. Az italnak forrónak kellett lennie, hogy rendesen átmelegítse az embert, hajtogatta a parancsnok, de azt nem szabad hagyni, hogy a bor forrni kezdjen!

501. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bor · forralt bor · recept
3 hozzászólás
Sicc>!

Kicsinéninek van egy receptje, amiből akármit meg lehet főzni. Nem csak ezt-azt, hanem konkrétan bármit.

54. oldal, Recept (Pagony, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: recept
1 hozzászólás
piciszusz>!

Cukrozott narancshéj

Mossunk meg két nagy narancsot, majd éles késsel vágjuk le a tetejét és az alját. Hámozzuk le igen vékonyan; vigyázzunk, hogy csak a tiszta héj maradjon. Vágjuk hosszú szeletekre, ezeket vágjuk félbe, hogy mintegy 4x1 cm-es csíkokat kapjunk. Forraljunk fel egy lábas vizet, tegyük bele a narancshéjat, és forraljuk 3 percig. Szűrjük le, és a héjat mártsuk hideg vízbe. Ezt az eljárást ismételjük háromszor – minden egyes alkalommal friss forró vizet használjunk.
Tegyünk 5 dl hideg vizet és 500 gr kristálycukrot egy lábasba, és forraljuk, míg a cukor fel nem oldódik. Tegyük hozzá a lecsöpögtetett narancshéjat, és lassú tűzön főzzük egy óra hosszat, szűrjük le, és három órán át szárítsuk.

Tizenhetedik századi receptek

Kapcsolódó szócikkek: narancs · recept
8 hozzászólás
Ninácska P>!

A receptek jönnek-mennek, mint a bumeráng.

110. oldal

Kapcsolódó szócikkek: recept
Eszter01>!

Turbolyaleves: Keressünk valakit, aki tudja, mi az a turbolya. Ha ez megvan, akkor szedjünk vele turbolyát. Vagdaljuk apróra, dinszteljük meg vajban (a turbolyát!), öntsük föl a tegnapi húsleves levével, egy tojássárgáját engedjünk össze valami tejtermékkel, kicsit sózzuk, borsozzuk, citromozzuk, bolondítsuk, vadítsuk, szelídítsük természetünk szerint. (Ha még nem lennénk tisztában természetünkkel, akkor együk meg a tegnapi húslevest. A reszelt sajt arra is jó!)

Leveskavalkád

Kapcsolódó szócikkek: étel · gasztronómia · recept · turbolya
piciszusz>!

Cukrozott szilva

Tizenkét nagy, kemény szilvát tegyünk annyi vízbe, hogy ellepje, és főzzük lassú tűzön, míg meg nem puhul. Szűrjük le a levét, töltsünk belőle kb. 5 dl-t egy edénybe, és adjunk hozzá 170 gr cukrot. Forraljuk fel, és öntsük a gyümölcsre.
Hagyjuk állni két napig, azután szűrjük le vizet és adjunk hozzá még 150 gr cukrot. Forraljuk fel és öntsük a gyümölcsre.
Nyolc-tizenkét napon át ismételjük ezt a műveletet, míg a folyadék mézsűrűségű nem lesz. Áztassuk benne a szilvát tovább 3-10 napig, aszerint, mennyire édesen szeretjük.
Vegyük ki a szilvát, és tegyük igen kis lángon tartott sütőbe, míg egészen meg nem szárad, majd darabonként mártsuk lobogó forró vízbe, csepegtessük le a fölösleges nedvességet, és forgassuk a gyümölcsöt kristálycukorba. Felhasználásig csomagoljuk zsírpapírba.

Kapcsolódó szócikkek: recept · szilva