Ray Coates személy

John Corey Whaley: Kobak

Idézetek

julicsenge IP>!

– Kiskorodban – kezdte anyám még mindig patakzó könnyeivel küszködve – volt egy naptárad. Emlékszel? Arra a nagyra?
– Igen. Amihez volt egy zöld kiemelő.
– Pontosan. Szóval volt egy nagy naptár a falán, ami akkora lehetett, mint egy moziplakát, és zöld kiemelővel a hónap minden napjára beírt egy ünnepnapot a zöld tollal. Minden egyes napra. Tudtam, hogy amikor közeledik az elseje, Travis le fogja tépni a lapot, és dolgozni kezd a következőn.
– És milyen ünnepek voltak? – kérdezte Kyle.
– Ó, hát Mókus Nap vagy Apa Nyakkendője Nap – mondtam.
– És a Beszélj, Míg Levegőt Veszel Nap? Az volt a kedvencem – szúrta közbe apa.
– És mindet megünnepelted? – kérdezte Cate.
Megünnepelte bizony. Minden módon igyekezett minket is bevonni, de nem járt mindig sikerrel. Hogy ünnepli meg az ember például a Porcelán Csecsebecsék Pattogó Hangot Adnak Ki, Amikor Arrébb Toljuk Őket a Polcon Napot?
– Az csúcs volt – álmodoztam. – Talán az volt a kedvencem.
– Tényleg ilyen hangot hallatnak? – kérdezte Cate.
– A nagymamám házában igen – feleltem.
– Szóval gyakorlatilag minden szerepelt, amit szerettél? – összegezte Kyle.
– Azt hiszem. Fura gyerek voltam.
– A legszuperebb fura gyerek – egészítette ki anya.

179. oldal