Rátkai Márton személy

Szántó Judit (szerk.): Várkonyi Zoltán
Pereházy Károly: A régi Óbuda
!

Rátkai Márton, Rátkai Mór Márton (Budapest, 1881. november 18. – Budapest, 1951. szeptember 18.) Kossuth-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész.
https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A1tkai_M%C3%A1rton


Idézetek

lauranne>!

Az itt zajló kisvárosi élet csupán a vidéki élet szórakozásait nyújthatta. Igaz, volt Óbudának színháza is a Szentendrei úton, a Kifaludy Színház; 1897-ben nyitotta meg kapuit a Belvárosba utazni nem kívánó, de a színházat kedvelő helyi publikumnak. Homlokzatának formáját számunkra már csak egykori képek őrzik. Az épületet Bernthal és Bauer építészek álmodták neorokokó stílusban, erre kerültek a színházművészet allegorikus alakjai, úgy elhelyezve, hogy Óbuda címerét ölelik körül. Ma már hiába keressük, 1944-ben bombáktól eltaposva úgy eltűnt, mint a rómaiak sok emléke, sőt még jobban. Mert amazokat gondosan feltárják, szintüket rögzítik, fényképezik, pátyolgatják, tudós írások tömege ad hírt róluk, emerről pedig már csak az öregek tudnak valamit. Feltárni sem érdemes, alapjainak művészettörténeti jelentősége nincs, csupán egy halom tégla, ami a földben megmaradt. Nosztalgia talán csak azért fogja el a régi óbudaiakat, mert szűkebb pátriájuknak egyik művelődési emléke pusztult el, amikor még jelentős volt a német nyelvű Óbudán a magyar nyelvű teátrum.
Hajdan, amikor még cifra köntösével hivalkodott, voltak elégedetlenkedők sokan, kik „utánjátszó” jellegét bírálták, pedig kiváló színészegyéniségek sorának, Beregi Oszkárnak, Csortos Gyulának, Kabos Gyulának Rátkai Mártonnak, Törzs Jenőnek tapsolhattak mintegy fél évszázadon át.

33. oldal (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1975)

Carmilla >!

[…] Rögtön felküldött a színpadra: „Mit tud?” Mondtam: semmit. Végül is nyári szünet volt, és egyébként sem tartoztam a szorgalmas diákok közé. Ajánlóm, Marci bácsi mentette meg a helyzetet: emlékeztetett, hogy a főiskolán próbáltuk Cyrano és Roxane párjelenetét. Előállt az a rendkívül groteszk, bizarr szituáció, hogy a teremben nem lévén alkalmas hölgy, én huszonegy évesen játszottam az öreg, haldokló Cyranót, aki végre megvallja öt felvonáson át titkolt szerelmét egy ötvenéves „öregúrnak” – Rátkai Mártonnak. A jelenlévők pukkadoztak a röhögéstől. Várkonyi mégis rám osztotta az Euridike férfi főszerepét, s rögtön szerződést is ajánlott.

327. oldal, Emlékezés - Darvas Iván (MSzI, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: Darvas Iván · Rátkai Márton