!

rasszizmus fogalom

Kertész Ákos: Makra
Robert B. Parker: Kettős játszma
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Kurt Vonnegut: Éj anyánk
Robert Merle: A sziget
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Nick Hornby: Betoncsók
Tahar Ben Jelloun: A rasszizmus, ahogy a lányomnak elmagyaráztam
Tom Naegels: Válófélben
David Mitchell: Felhőatlasz
Pozsonyi Ádám: Még néhány ötlet a liberálisok pukkasztásához
Kertész Imre: A holocaust mint kultúra
James S. A. Corey: Leviatán ébredése
Rátai János: Úrvacsora
Jeff VanderMeer: Kontroll
John Scalzi: A lázadás hangjai
Havas Ágnes: „Elmondom hát mindenkinek”
Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon
Stefano Benni: Margherita Dolcevita
Boldogkői Zsolt: Hiénák a betegágy körül
Paul Scheffer: Érkezési oldal
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a hivatalnok hullája
John Cure: Rekviem egy halott lányért
Akira Hiramoto: Me and the Devil Blues 2.
Toni Morrison: Engedjétek hozzám
Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry
Douglas Murray: Európa furcsa halála

Idézetek

>!
psn

Aliciával szoktunk vitatkozni az anyjáról. Alicia azt mondja, hogy igazából rendes, csak épp néha úgy beszél, hogy nem gondolkozik. Nem tudom, hogy van-e ennek értelme. Úgy értem, egy csomó ember beszél úgy, hogy nem gondolkozik, azt értem. De hogy valaki jó ember-e vagy nem, az mégiscsak attól függ, hogy mi jön ki a száján, nem igaz? Mert, tudjátok, ha az ember valami rasszista dolgot mond valakinek úgy, hogy nem gondolkozik, akkor az azt jelenti, hogy rasszista, nem? Mert akkor az azt jelenti, hogy folyton gondolkoznia kellene, nehogy rasszista dolgokat mondjon. Más szóval a rasszizmus mindig ott van, és az agyaddal kell leállítanod. Andrea nem rasszista, hanem sznob, mert hosszan és keményen kell gondolkoznia azért, nehogy sznob dolgokat mondjon.

Kapcsolódó szócikkek: rasszizmus
>!
Frank_Spielmann I

Modern – vagy posztmodern – világunkban ugyanis, így tűnik, a határok nem annyira etnikumok, nemzetek, felekezetek, mint inkább világfelfogások, világmagatartások között húzódnak, ráció és fanatizmus, türelem és hisztéria, kreativitás és pusztító uralomvágy között. Rasszistákkal, fasisztákkal, tartozzanak is bármely etnikumhoz, nemzethez vagy felekezethez, mindenképpen nehéz együtt élni. Azokat, akik ma ugyanazt a tüzet élesztgetnék, amelyben hatszázezer magyar zsidó lelte halálát, nem árt emlékeztetni rá, hogy ugyanezek a lángok – a háború és következményei – Magyarországot is csaknem elpusztították. Ha pedig az Európához való csatlakozásról beszélnek, úgyszintén nem árt tudni: Európa nemcsak közös piac és vámunió, de szellem és szellemiség is. És aki része kíván lenni e szellemnek, annak sok egyéb mellett a holocausttal való erkölcsi-egzisztenciális szembenézés tűzpróbáján is keresztül kell mennie.

Hosszú, sötét árnyék

Kapcsolódó szócikkek: kreativitás · Magyarország · rasszizmus · türelem · zsidóság
12 hozzászólás
>!
Aurore

– Atticus – kérdeztem egyik este –, mi az pontosan, hogy niggerbarát? Atticus arca elkomorodott. – Annak nevezett valaki? – Nem, apa, Mrs. Dubose téged hív így. Minden délután ezzel kezdi. Engem Francis nevezett niggerbarátnak karácsonykor. Akkor hallottam ezt a szót először.
– Ezért ugrottal neki? – kérdezte Atticus.
– Igen, apa, ezért…
– Akkor miért kérded, hogy mit jelent?
Próbáltam megmagyarázni Atticusnak, hogy nem annyira az dühített fel, amit Francis mondott, hanem a mód, ahogyan mondta. – Mintha taknyosnak nevezett volna.
– Nézd, Scout – mondta Atticus –, a niggerbarát olyan kifejezés, amelynek éppúgy semmi értelme, mintha valakit taknyosnak neveznek. Nehéz ezt megmagyarázni, tudatlan, hitvány emberek olyanokra szokták ezt mondani, akik szerintük a négereket többre becsülik, mint őket. Gyakran használják ezt a kifejezést hozzánk hasonló emberekre, amikor közönséges, rosszindulatú szóval akarnak valakit megbélyegezni.
– De te nem vagy igazán niggerbarát, vagy igen?
– De feltétlenül az vagyok. Igyekszem minden tehetségemmel szeretni mindenkit… Néha rosszulesik, néha pedig, szívem, egyáltalán nem is sértés az, amit más ember annak szánt, és ezért nem is fáj.

157-158. oldal - I. rész 11. fejezet (Geopen, 2012)

>!
Aurore

– […] A zsidóság a legtehetségesebb nép a világon, és számomra rejtély, hogy Hitlernek miért más a véleménye.
Egy kíváncsiskodó lélek a középső padokban megkérdezte: – Meg tudja nekem mondani, Miss Gates, miért nem szeretik a németek a zsidókat?
– Én nem tudom, Henry. A zsidók hasznos és értékes tagjai minden társadalomnak, amelyhez tartoznak, és a legtöbbjük mélyen vallásos ember. Hitler el akarja törölni a vallást, és talán azért nem szereti őket.
Cecil közbeszólt: – Én nem vagyok benne biztos – mondta. – Állítólag pénzváltással vagy valami ilyesmivel foglalkoznak, de ez nem ok rá, hogy üldözzék őket. A zsidók fehér emberek, ugye?
Miss Gates ekkor a következőket mondta: – Majd ha a felső osztályokba jársz, Cecil, meg fogod tanulni, hogy a zsidókat a történelem kezdete óta mindig üldözték, és még a saját országukból is kiűzték őket. Ez az egyik legszörnyűbb história a történelemben.

358-359. oldal - II. rész 26. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · rasszizmus · zsidóság
>!
cassiesdream

Az utolsó szalmaszál Jonas, a fotós személyében most lép be
a szerkesztőségbe. Kinn volt, hogy lefotózza a meggyilkolt marokkói
férfi emlékére rendezett „méltóságteljes megemlékezést”.
Legalábbis ez volt a terv. De amikor a méltóságteljes megemlékezés
helyszínére ért, öt fiatal agyba-főbe verte. Amikor menekülni
próbált, a nyomába eredtek. Ketten lefogták, a másik három pedig
összetörte a fényképezőgépét.
Egy tízezer eurót érő készüléket! Kölcsönt kellett felvennie,
hogy meg tudja venni! Az állása függ a fényképezőgéptől! Anélkül
munkanélküli lesz! Szabadúszó, az újság tehát soha nem fogja
megtéríteni a kárát!
Egy barátom fényképezőgépét tönkretették azok a suhancok,
akik abban lelik örömüket, hogy begorombulnak, persze lehetőleg
csoportosan, hisz amúgy is mindent falkában csinálnak, mert az
„egyén” szónak számukra nincs is jelentése. Reszketek a dühtől.
Jonas még nálam is jobban. Remeg az ajka, a kezei rángatóznak,
a szeméből pedig süt a gyűlölet. Csak annyi jön ki a rekedt
torkán, hogy „koszos makákók, kibaszott, szemét makákók”. Íme
a pillanat kényszere alatt támadt érzelem. Jonas jószívű, kedves
fiú, tekintettel van mindenkire, de hogy ne lenne valaki rasszista,
ha épp az előbb verték össze fele annyi idős fiatalok, akiknek
amúgy az iskolában lett volna a helyük? Miért nincsenek az iskolában?
Egy kolléganő sírva fakad, amiért Jonas „makákókat” mondott.
Kiszalad a folyosóra. Elküld, amikor utánamegyek.
– Itt mindenki rasszista! – zokogja. – Jonas, a brüsszeli idióták,
akik azt hiszik, hogy viccesek, ha musztafáznak meg barna embereket
mondanak.
(De hát ez nem rasszizmus! Vagy a pillanat kényszere alatt támadt
érzés vagy a magasan kvalifikáltak ironikus, tabudöntögető
magatartása, mellyel utánozzák az alacsonyan képzetteket. Hát
ennyire már csak ismersz bennünket! Hát úgy nézünk mi ki, mint
akik rasszisták?)

144-145. oldal

Kapcsolódó szócikkek: rasszizmus
>!
ponty

St. Louisban az egyik futó Robinsonba talpalt a szöges cipőjével az egyes bázisnál.
Chicagóban a képébe mentek, amikor becsúszott a másodikba.
St. Louisban valaki egy fekete macskát dobott a pályára.
Cincinattiban háromszor ütötték le egy az egyes ütésnél.
És minden városban hallhatták a nigger szót a másik kispadról.

75-76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: baseball · Jackie Robinson · rasszizmus
>!
Chöpp 

Önök között vannak rasszisták? Akik azt hiszik, hogy felette állnak minden más intelligens egyednek?
    – Néhány. Általában idiótának tekintik őket.

202. oldal

Kapcsolódó szócikkek: rasszizmus
>!
Chöpp 

„Az empátia a vesztesek játéka”, szokta volt mondogatni az apja, akit néha nagyon lesújtott a nemtörődöm rasszizmus, amibe lépten-nyomon ütközött. Ha gondolkozni kell rajta, akkor biztos, hogy nem jól csinálod.

156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: empátia · rasszizmus
>!
Carmilla 

A gyarmatosítás nem más, mint állami szintre emelt rasszizmus.

63. oldal (Ulpius-ház, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: gyarmatosítás · rasszizmus
>!
Carmilla 

     – A rasszizmus ellen tehát úgy is lehet harcolni, ha meghívjuk egymást vacsorára!
     – Ez jó ötlet. Meg kell tanulnunk megismerni egymást, beszélgetni kell, és együtt nevetni; meg kell próbálni megosztani egymással az örömeinket és a gondjainkat, meg kell mutatni, hogy a gondjaink és a problémáink gyakran azonosak – az ilyen dolgokkal valóban vissza lehet szorítani a rasszizmust. Az utazás szintén jó módszer arra, hogy jobban megismerjük az „idegeneket”. Már Montaigne (1533-1592) arra buzdította honfitársait, hogy utazzanak sokat, és figyeljék meg a kulturális különbségeket. Ő úgy vélte, az utazás a legjobb alkalom arra, hogy „csiszoljuk az elménket”. Mert mások megismerésével önmagunkat is jobban megismerjük.

21. oldal (Ulpius-ház, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Montaigne · rasszizmus