Raphael Santiago személy
Idézetek




– Isabelle! – ordította megint. – Engedd ki ében hajadat!
– Atyamagasság. – mormogta Clary. – Volt valami a vérben, amit Raphaeltől kaptál, mi? Meg fogom ölni.
– Már halott – jegyezte meg Simon.
– Élőhalott. Nyilvánvalóan így is meghalhat. Tudod, megint. Újra megölöm. Gyere, Simon, menjünk vissza, lefekszel, és jeges borogatást rakok a homlokodra…
– Isabelle! – kiáltotta a fiú.
Kivágódott a ház egyik emeleti ablaka, és Isabelle hajolt ki rajta. Ében haja kibontva hullott vállára. Viszont láthatólag dühös volt.
– Kuss legyen, Simon! – sziszegte.
– Nem! – jelentette ki dacosan a fiú. – Mert te vagy az én szívem hölgye, és elnyerem a szerelmedet!
Isabelle a tenyerébe temette az arcát.
– Részeg? – kérdezte Clarytől.
– Nem tudom. – A lányban a Simon iránti lojalitás viaskodott a késztetéssel, hogy minél előbb lerángassa onnan a fiút. – Azt hiszem, romlott vért kaphatott, vagy ilyesmi.
– Szeretlek, Isabelle Lightwood! – bődült el Simon, mindenkit megrémítve. Az egész házban, és a környék többi épületében is felgyulladtak a fények. Zaj hallatszott, és egy pillanattal később Aline meg Helen jelent meg az utcán. Mindketten kimerültnek tűntek, Helen éppen göndör, szőke haját rendezte copfba. – Szeretlek, és nem megyek el innen, amíg nem mondod, hogy te is szeretsz!
– Mondd neki, hogy szereted – tanácsolta emelt hangon Helen. – Az egész utcát felveri. – Intett Clarynek. – Örülök, hogy látlak.
– Én is – mondta Clary. – Sajnálom, ami Los Angelesben történt, és ha bármiben tudok segíteni…
Két tárgy hullott alá lebegve az égből: egy bőrnadrág és egy költőhöz illő fodros ing. Simon lába előtt értek földet.
– Fogd a ruháidat, és menj! – kiáltotta Isabelle.
Újabb ablak nyílt felette, és Alec hajolt ki rajta.
– Mi folyik itt? – Tekintete megállapodott Claryn és a többieken; zavartam húzta össze szemöldökét. – Mi ez? Korai betlehemezés?
222-223. oldal




– Várjunk csak egy percet! – szólt Raphael. – Te Alexander Lightwood vagy?
Alecet pillanatról pillanatra jobban elfogta a pánik.
– Igen – felelte, mintha maga sem lenne teljesen biztos a dologban. Magnus sejtése szerint éppen azt fontolgatta, hogy Horace Whipplepoolra változtatja a nevét, és elmenekül az országból.
31. oldal
Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Mit vegyünk egy árnyvadásznak, akinek mindene megvan? 92% (és akivel amúgy sem járunk)




– Jaj , Magnus! – Ragnor zöld kezével eltakarta a szemét. – Jaj , ne , ne!
– Mi van? – kérdezte értetlenül a másik boszorkánymester.
Ragnor hirtelen leengedte a kezét .
– Nem , természetesen semmi gond. Én voltam ostoba. Vámpír. Talán ha tizennégynek néz ki . Hány éves vagy? Lefogadom , hogy idősebb mint bármelyikünk. Haha!
Raphael úgy nézett Ragnorra , mintha a boszorkánymester elvesztette volna az eszét. Magnus üdítőnek találta az érzést , hogy a fiú a változatosság kedvéért végre valaki másra mered így.
– Mostanra betöltöttem volna a tizenhatot. – felelte lassan Raphael.
– Jaj, Magnus! – nyögött fel Ragnor – Ez gusztustalan! Hogy tehetted? Talán nincs ki mind a négy kereked?
– Mi van? – ismételte meg a kérdést Magnus.
– Megállapodtunk , hogy tizennyolcnál húzzuk meg a határt – felelte Ragnor. – Te, Catarina és én megesküdtünk egymásnak.
– Nos … Hoppá! Te azt hiszed , hogy én Raphaellel járok? Raphaellel? Nevetséges! Ez…
– Életemben nem hallottam ennél gyomorforgatóbbat.
Raphael hangja a mennyezetig emelkedett. Valószínűleg odakint az utcán is hallották.
39. oldal




– Tudod, hogy néha órákat tölt a fürdőszobában? – mondta tovább a magáét könyörtelenül Raphael. – A hajára pazarolja a varázslatait. A hajára!
– Imádom a srácot! – jelentette ki Ragnor.
Hát persze hogy imádta. Raphaelnek meggyűlt a baja a világgal általában, személy szerint Magnust előszeretettel sértegette és igencsak felvágták a nyelvét. Nyilvánvalóan Ragnor lelki társa volt.
40. oldal




– Én sem vagyok oda a bulikért – mondta együttérzően Alec.
– No hablo italiano – mormogta a fiú anélkül, hogy felnézett volna.
– Ööö, ez a beszélgetés nem olaszul zajlik.
– No hablo ingles – vágta rá gondolkodás nélkül a fiú.
167. oldal, A szépség tánca




– Hányingerem van.
– Tudom. Ezért hoztalak ide. Azt hittem, mindjárt leokádod Raphael lábát.
Clary halkan felnyögött.
– Talán leolvadt volna a vigyor a képéről – jegyezte meg Jace elgondolkodva. – Azért ez eszembe juthatott volna.
185. oldal, Második rész: A pokol kapuja - 10. Egy csendes zug