Randolph Lyall professzor személy

Gail Carriger: Soulless
Gail Carriger: Changeless
Gail Carriger: Blameless
Gail Carriger: Soulless – Lélektelen
Gail Carriger: Heartless
Gail Carriger: Timeless
Gail Carriger: Changeless – Változatlan
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Gail Carriger: Szívtelen
Gail Carriger: Romancing the Werewolf
Gail Carriger: Meat Cute
Gail Carriger: Időtlen

Idézetek

Ashriver>!

– Ó, verje meg, hiszen rögtön éhen veszek!
Amint kimondta, mindhárom férfi a mellénye belső zsebébe nyúlt, és máris nyújtotta az onnan előhúzott ennivalókat. Lyall egy barna papírba csavart sonkás szendvicset, Lord Maccon egy viharvert almát, Lord Akeldama pedig egy kis doboz török édességet. A teljes falka immár hónapok óta azzal volt elfoglalva, miként szolgálja ki az egyre nyűgösebb Alexiát, és jól megtanulták, hogy ha az étel nem érkezik azonnal, valakit megtépnek – vagy ami rosszabb, Lady Maccon sírva fakad.

_Vic_ P>!

– A gróf úr valami kínos családi ügyet emlegetett, amit meg kell oldania.
– Én nem tartozom a családjába? – vetette fel Lady Maccon.
– Kínosnak mindenesetre sokszor kínos – mormolta Lyall a bajsza alatt.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alexia Tarabotti · Randolph Lyall professzor
inka0507>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Randolph, lehet, hogy ez most meglepetésként éri magát, de én farkasember vagyok.
– Igen, uram.
– Kétszázegy éves.
– Igen, uram.
– Meg kell értenie, hogy az én körülményeimet tekintve a terhesség nem lehetséges.
– Önnek valóban nem, uram.
– Köszönöm, Randolph, ez sokat segített.

Kapcsolódó szócikkek: Lord Conall Maccon · Randolph Lyall professzor
Mrs_Curran_Lennart P>!

– Jól érzi magát, Lyall professzor? – kérdezte Alexia, mert meglehetősen aggasztotta a nyakkendő.
– Tökéletes egészségnek örvendek, köszönöm kérdését, Lady Maccon. Aki miatt aggódom, az az ön férje, és pillanatnyilag nem tudok vele kapcsolatot teremteni.
– Igen – vágta rá a grófné faarccal. – Én is mindennap szembesülök ezzel az akadállyal, amikor társalgunk. Most mit követett el?

111. oldal

theodora P>!

– Ragaszkodósabb, mint a kihűlt zabkása a fazék falán! – fejezte be diadalmasan.
Lyall professzor fején átfutott, hogy vajon mit szólna Lady Alexia Maccon ahhoz, hogy ilyen alantas ételhez hasonlították. Alighanem valami még undokabb dologhoz hasonlítaná cserébe a férjét, például haggishoz.

32. oldal, Második fejezet - Amelyben Lord Maccont egy apró uborkához hasonlítják

Cheril>!

– Ó, Lyall professzor, tréfálkozik? Nem áll jól önnek.
A vöröses hajú bétahím savanyú pillantást vetett Lady Macconra.
– Új személyiségvonásokat aknázok ki magamban.
– Nos, ne tegye!
– Igenis, asszonyom.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alexia Tarabotti · Randolph Lyall professzor
Belle_Maundrell >!

– Meg kell találnunk Lord Akeldamát.
Lord Maccon a hirtelen témaváltástól kissé kijózanodott.
– Miért van, hogy azt a vámpírt sosem lehet elérni, amikor szükség van rá, de ha nem kell, le sem lehet vakarni?
– Ez egyfajta művészet.

234. oldal, Tizedik fejezet - Amelyben Alexia néma taljánokkal akaszkodik össze

Libricica>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Miért, úgy gondolja, hogy a családja majd békén hagy minket? Mert a falkám egészen biztosan nem fog. Azóta akarnak találkozni önnel, amióta az ön illatával borítva mentem haza. Lyallról és a pletykáiról nem is beszélve.
– Lyall professzor pletykál? – Alexia erre már végre felnézett a gróf arcába.
– Mint valami rossz vénasszony a templom előtt.
– És pontosan mit is mondott nekik?
– Hogy a falkának hamarosan lesz alfanősténye.

Szelén>!

[…]
-Mi a helyzet Monsieur Trouvé gyilkos gépkaticáival?
-A vámpírok európai ügynökének nem akadtunk a nyomára.
-A robbanó szószkiöntő?
-Semmi értékelhető bizonyíték nem maradt utána.
-A lángoló mongol uszkár?
-Egyetlen ismert tenyésztőhöz sem lehetett visszavezetni.
-A mérgezett ebéd a léghajón, amit Mr. Tunstell fogyasztott el helyettem?
-Nos, a léghajókon felszolgált étkek általános pocsék minőségét tekintve meglehet, hogy az csupán véletlen egybeesés volt. – Lyall professzor levette a szemüvegét, és egy makulátlan fehér zsebkendővel tisztogatni kezdte a folttalan lencséket.
-Ó, Lyall professzor, tréfálkozik? Nem áll jól önnek.
A vörös hajú bétahím savanyú pillantást vetett Lady Macconra.
-Új személyiségvonásokat aknázok ki magamban.
-Nos, ne tegye!
-Igenis, asszonyom.
[…]

14-15. oldal

Belle_Maundrell >!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Hivatalos kivégzési rendelkezés! A feleségemre!
Az ember azt gondolná, huszon-egynéhány év alatt a bétahím hozzászokhatott már a gróf üvöltéséhez, ám még mindig összerezzent, ha az a füléhez ilyen közel, ekkora erővel bődült el.
– Az a nyúlszívű, vérivó, rothadó húscsomó! A déli nap alá fektetem ki azt a bánatos hulláját, úgy éljek, hogy megteszem!
A déván és Lyall professzor folytatta a párbeszédet, mintha Lord Maccon nem pöfögne mellettük, mint egy tálnyi, különösen rossz bánásmódban részesített zabkása.

232. oldal, Tizedik fejezet - Amelyben Alexia néma taljánokkal akaszkodik össze