Randolph Lyall professzor személy
Idézetek
– Ó, verje meg, hiszen rögtön éhen veszek!
Amint kimondta, mindhárom férfi a mellénye belső zsebébe nyúlt, és máris nyújtotta az onnan előhúzott ennivalókat. Lyall egy barna papírba csavart sonkás szendvicset, Lord Maccon egy viharvert almát, Lord Akeldama pedig egy kis doboz török édességet. A teljes falka immár hónapok óta azzal volt elfoglalva, miként szolgálja ki az egyre nyűgösebb Alexiát, és jól megtanulták, hogy ha az étel nem érkezik azonnal, valakit megtépnek – vagy ami rosszabb, Lady Maccon sírva fakad.
– Jól érzi magát, Lyall professzor? – kérdezte Alexia, mert meglehetősen aggasztotta a nyakkendő.
– Tökéletes egészségnek örvendek, köszönöm kérdését, Lady Maccon. Aki miatt aggódom, az az ön férje, és pillanatnyilag nem tudok vele kapcsolatot teremteni.
– Igen – vágta rá a grófné faarccal. – Én is mindennap szembesülök ezzel az akadállyal, amikor társalgunk. Most mit követett el?
111. oldal
– Ragaszkodósabb, mint a kihűlt zabkása a fazék falán! – fejezte be diadalmasan.
Lyall professzor fején átfutott, hogy vajon mit szólna Lady Alexia Maccon ahhoz, hogy ilyen alantas ételhez hasonlították. Alighanem valami még undokabb dologhoz hasonlítaná cserébe a férjét, például haggishoz.
32. oldal, Második fejezet - Amelyben Lord Maccont egy apró uborkához hasonlítják
– Meg kell találnunk Lord Akeldamát.
Lord Maccon a hirtelen témaváltástól kissé kijózanodott.
– Miért van, hogy azt a vámpírt sosem lehet elérni, amikor szükség van rá, de ha nem kell, le sem lehet vakarni?
– Ez egyfajta művészet.
234. oldal, Tizedik fejezet - Amelyben Alexia néma taljánokkal akaszkodik össze
[…]
-Mi a helyzet Monsieur Trouvé gyilkos gépkaticáival?
-A vámpírok európai ügynökének nem akadtunk a nyomára.
-A robbanó szószkiöntő?
-Semmi értékelhető bizonyíték nem maradt utána.
-A lángoló mongol uszkár?
-Egyetlen ismert tenyésztőhöz sem lehetett visszavezetni.
-A mérgezett ebéd a léghajón, amit Mr. Tunstell fogyasztott el helyettem?
-Nos, a léghajókon felszolgált étkek általános pocsék minőségét tekintve meglehet, hogy az csupán véletlen egybeesés volt. – Lyall professzor levette a szemüvegét, és egy makulátlan fehér zsebkendővel tisztogatni kezdte a folttalan lencséket.
-Ó, Lyall professzor, tréfálkozik? Nem áll jól önnek.
A vörös hajú bétahím savanyú pillantást vetett Lady Macconra.
-Új személyiségvonásokat aknázok ki magamban.
-Nos, ne tegye!
-Igenis, asszonyom.
[…]
14-15. oldal
232. oldal, Tizedik fejezet - Amelyben Alexia néma taljánokkal akaszkodik össze