Rand al'Thor személy

Néha úgy tűnt, mintha az asszonyok mind ugyanahhoz a céhhez tartoznának, ahogyan a városokban az iparosok. Ha az ember az egyikükkel összezördül, a következő tíz, akivel találkozik, már tudni fog róla, és a fejét csóválja.

Rand majdnem csuklani kezdett, amikor meghallotta, hogy Aviendha az „alázatos” szót használta. Nemigen tudott volna olyan tulajdonságot elképzelni, amit távolabb áll egy aiel nőtől, mint ez. Lehet, hogy ez csak azt jelenti, hogy udvariasan figyelmeztet, mielőtt beléd vágja a kését.

Loial kilencven éves volt. Ogier mércével még legalább tíz év, míg benő annyira a feje lágya, hogy egyedül elhagyhassa a steddingjét. Ő ennek ellenére is nekivágott a nagyvilágnak, ami, saját állítása szerint, ugyancsak a hebehurgyaságát bizonyítja. Pedig, ha Loial az ogierek között hebehurgyának számított, akkor, Rand szerint, a fajtársainak nagy része legalábbis kőből lehet.

– A nevem Rand al'Thor – csattant fel. – Sietniük kell. Nincs sok időnk.
– Nincs idő? – mosolygott Birgitte. – Előttünk az egész örökkévalóság.

Tizennyolcadik fejezet - A Caemlyni út (Első kötet)

Tizenkilencedik fejezet - Árnyékles (Első kötet)

– Igazad volt Belával kapcsolatban, Rand – szólt oda Moiraine a kanca mellől. – Erős szíve van, és legalább olyan makacs, mint ti, folyóköziek mind. Bármilyen különösnek hangozzon is, ő látszik a legkevésbé kimerültnek az összes ló közül.

Tizenegyedik fejezet - Útban Tarenrév felé (Első kötet)

Rand csak bámulni tudott. Az egész egyetlen darabból lévőnek tűnt, szövésnek, festésnek, semmi nyoma. Kígyószerű, skarlátvörös és arany pikkelyekkel borított alak húzódott végig az egész hosszán, csakhogy pikkelyes lábai is voltak, mindegyik végén öt aranykarommal. Feje lényegesen nagyobb volt, mint egy kígyófej, és nem is hasonlított ahhoz. Arany sörény lobogott rajta, szemei ragyogtak, mint a nap. Ahogy a zászlóba bele-belekapott a szél, a figura mozogni látszott. Pikkelyei nemesfémként és drágakövekként csillogtak. Szinte élőnek tűnt, majdhogynem hallani vélte kihívó bömbölését.
– Mi ez? – kérdezte.
Moiraine lassan, elgondolkodva felelt.
– A Napkelte Urának lobogója volt, amikor a Fény erőit az Árnyék ellen vezette. Lews Therin Thelamon zászlója. A Sárkány zászlaja.

Harmincadik fejezet - Nincs kezdet, sem vég (Második kötet)

Tizennyolcadik fejezet - A caemlyni út (Első kötet)

Tizenhatodik fejezet - A javasasszony (Első kötet)