Rand al'Thor személy

Robert Jordan: A világ szeme I-II.
Robert Jordan: A nagy hajtóvadászat I-II.
Robert Jordan: Az újjászületett sárkány I-II.
Robert Jordan: Hódít az árnyék I-II.
Robert Jordan: Mennyei Tűz I-II.
Robert Jordan: The Fires of Heaven
Robert Jordan – Brandon Sanderson: Gyülekező fellegek I-II.
Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Memory of Light
Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II.
!

Rand al'Thor az Idő Kereke (Wheel of Time) sorozat egyik főszereplője. spoiler
A folyóközi Emond mezőn nőtt fel, spoiler. Kékes szürke szeme és sötét, vöröses haja van. Magasabb, mint ami Folyóközben megszokott, kb 198 cm spoiler. A sorozat kezdetén 18-19 éves.

!

(rend al’thor): fiatal folyóközi földművelő és juhász.


Idézetek

RVivi P>!

Néha úgy tűnt, mintha az asszonyok mind ugyanahhoz a céhhez tartoznának, ahogyan a városokban az iparosok. Ha az ember az egyikükkel összezördül, a következő tíz, akivel találkozik, már tudni fog róla, és a fejét csóválja.

Kapcsolódó szócikkek: Rand al'Thor
Ancalimë P>!

Rand majdnem csuklani kezdett, amikor meghallotta, hogy Aviendha az „alázatos” szót használta. Nemigen tudott volna olyan tulajdonságot elképzelni, amit távolabb áll egy aiel nőtől, mint ez. Lehet, hogy ez csak azt jelenti, hogy udvariasan figyelmeztet, mielőtt beléd vágja a kését.

Kapcsolódó szócikkek: Aviendha · Rand al'Thor
korneliak>!

Loial kilencven éves volt. Ogier mércével még legalább tíz év, míg benő annyira a feje lágya, hogy egyedül elhagyhassa a steddingjét. Ő ennek ellenére is nekivágott a nagyvilágnak, ami, saját állítása szerint, ugyancsak a hebehurgyaságát bizonyítja. Pedig, ha Loial az ogierek között hebehurgyának számított, akkor, Rand szerint, a fajtársainak nagy része legalábbis kőből lehet.

Kapcsolódó szócikkek: Loial · Rand al'Thor · stedding
korneliak>!

– A nevem Rand al'Thor – csattant fel. – Sietniük kell. Nincs sok időnk.
– Nincs idő? – mosolygott Birgitte. – Előttünk az egész örökkévalóság.

Kapcsolódó szócikkek: Birgitte · Rand al'Thor
korneliak>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Lannak, már mielőtt a Myrddraal megmozdult volna, kezében volt a kardja.
– Maradjatok mellettem! – kiáltotta, azzal a trallokok felé viharzott a lejtőn Mandarbbal. – A Hét Toronyért! – üvöltötte.
Rand nagyot nyelt, aztán megsarkantyúzta a szürkéjét. Az egész csapat az őrző után zúdult. Egyszer csak, hogy-hogy nem, azon kapta magát, hogy a kezébe került Tam kardja. Lan csatakiáltása hallatán az ő torkából is előtört egy, a sajátja:
– Manetheren! Manetheren!
Perrin is átvette:
– Manetheren! Manetheren!
Mat viszont azt kiáltotta:
Carai an Caldazar! Carai an Ellisande! Al Ellisande!

Tizennyolcadik fejezet - A Caemlyni út (Első kötet)

Kapcsolódó szócikkek: al'Lan Mandragoran · Mandarb · Manetheren · Myrddraal · Rand al'Thor
korneliak>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– És maga ezt a helyet választotta menedéknek? – hitetlenkedett Rand. – Akkor már nagyobb biztonságban lennénk kint, miközben előlük menekülünk.
– Ha nem csavarogtatok volna el – válaszolta türelmesen Moiraine –, most tudnátok, hogy védőkört húztam a ház köré. A Myrddraalok észre sem vennék, mert másfajta gonosz megállítására szolgál, de az, ami Shadar Logothban lakik, nem lépi át, sőt, még csak a közelébe sem jön. Reggel aztán nyugodtan elindulhatunk. Ezek a dolgok nem bírják a napfényt. Olyankor a föld mélyén rejtőznek.

Tizenkilencedik fejezet - Árnyékles (Első kötet)

Kapcsolódó szócikkek: Moiraine Sedai · Myrddraal · Rand al'Thor · Shadar Logoth
korneliak>!

– Igazad volt Belával kapcsolatban, Rand – szólt oda Moiraine a kanca mellől. – Erős szíve van, és legalább olyan makacs, mint ti, folyóköziek mind. Bármilyen különösnek hangozzon is, ő látszik a legkevésbé kimerültnek az összes ló közül.

Tizenegyedik fejezet - Útban Tarenrév felé (Első kötet)

Kapcsolódó szócikkek: Moiraine Sedai · Rand al'Thor
1 hozzászólás
korneliak>!

Rand csak bámulni tudott. Az egész egyetlen darabból lévőnek tűnt, szövésnek, festésnek, semmi nyoma. Kígyószerű, skarlátvörös és arany pikkelyekkel borított alak húzódott végig az egész hosszán, csakhogy pikkelyes lábai is voltak, mindegyik végén öt aranykarommal. Feje lényegesen nagyobb volt, mint egy kígyófej, és nem is hasonlított ahhoz. Arany sörény lobogott rajta, szemei ragyogtak, mint a nap. Ahogy a zászlóba bele-belekapott a szél, a figura mozogni látszott. Pikkelyei nemesfémként és drágakövekként csillogtak. Szinte élőnek tűnt, majdhogynem hallani vélte kihívó bömbölését.
– Mi ez? – kérdezte.
Moiraine lassan, elgondolkodva felelt.
– A Napkelte Urának lobogója volt, amikor a Fény erőit az Árnyék ellen vezette. Lews Therin Thelamon zászlója. A Sárkány zászlaja.

Harmincadik fejezet - Nincs kezdet, sem vég (Második kötet)

Kapcsolódó szócikkek: Lews Therin Telamon · Rand al'Thor · zászló
korneliak>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Moiraine lemászott Aldiebről. Nyugodt mozdulatokkal elővett valamit a zsebéből. Széthajtogatta. Rand egy pillanatra sötét elefántcsontot pillantott meg. Az angreal. Az angreallal az egyik, a botjával a másik kezében az aes sedai szembefordult a rohamozó trallokokkal, az Enyészek fekete kardjaival, és megvetette a lábát. Aztán a magasba emelte a botot, majd a földbe szúrta.

Tizennyolcadik fejezet - A caemlyni út (Első kötet)

Kapcsolódó szócikkek: angreal · Moiraine Sedai · Myrddraal · Rand al'Thor · trallok
korneliak>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Maga… követte a nyomainkat?! – tört ki Lan. Rand most látta először igazán meglepettnek. – Úgy látom, kezdek hanyag lenni.
– Nagyon kevés nyomot hagytak maguk után, de én tudok olyan jól nyomot követni, mint bármelyik folyóközi férfi, talán az egy Tam al'Thor kivételével. – Némi habozás után hozzátette: – Apám egészen a haláláig mindig magával vitt vadászni, mindent megtanított nekem, amit a fiainak szeretett volna, ha legalább egy is születik. – Kihívóan nézett Lanra, de az elismerően bólintott.

Tizenhatodik fejezet - A javasasszony (Első kötet)