Ramones személy

    Felálltam a helyemről, és a mögöttem lévő padra néztem, miközben végigsimítottam rajta a kezemmel. Elképesztően hiányzott. Az idilli, töprengős pillanatomat szokás szerint Kinga rontotta el, aki megállt mellettem és unottan bámult az arcomba.
     – Bútorasztalosnak készülsz? Vagy miért simogatod az asztallapot?
     – Nem, csak… Cortez…
     – Mi van vele? – vonta fel a fél szemöldökét.
     – Ez az ő helye.
     – Na, és? Csak egy pad.
     – Az ő padja.
     – Renáta, az agyamra mész. Egész júniusban valami poshadt pólóról áradoztál, most meg padot simogatsz.
     – Az nem poshadt póló! Cortez Ramones felsője, amit itt hagyott nekem – kértem ki magamnak, mert ne becsmérelje a szent ereklyémet, amivel kihúztam a nyarat. Már nincs Cortez-illata, főleg, amióta kispárnahuzatként használom (ez titok), de akkor is, ne pocskondiázza.

A második körben fogyott a türelem, a lelkesedés, az elszántság, és kezdődhetett az őrület. Edina üvöltött, hogy Andris folyton rálép, elmondása szerint szándékosan, Robi a saját táncpartnerét minden ok nélkül elkezdte rángatni, azt üvöltözve az arcába, hogy „táncoljááál már gyorsabban”. Macu megbotlott egy földön hagyott táskában, és a tizedikes lányt magával rántva óriásit zakózott. Ricsi és Virág saját koreográfiát követtek, úgyhogy ők egy idő után kitáncoltak a folyosóig, majd vissza. Cortez unta, ezért bedugta a fülébe a fülhallgatóját, és amíg én a lépésekkel szenvedtem, ő Ramonest hallgatott. Az a-sok pedig egyszerűen csak bénáztak.

     – Mi lesz holnap? – kérdezte, én meg kissé ledöbbentem, mert hirtelen nem tudtam, hogy miről van szó, gondolatban igencsak messze voltam. Konkrétan egy másik kontinensen.
     – Mármint?
     – ’80-as évek buli.
     – Ja, ööö. Retró ruhák, régi zene…
     – Aha – bólintott. – És te?
     – Hát, anyu ráállt a témára, és valami válltöméses ruháról beszélt, de nagyon remélem, hogy csak viccelt – mondtam ijedten. Cortez kicsit kiröhögött, aztán a szekrényéhez lépve kirángatott egy fekete pólót, és felém dobta. Feltartott kézzel elkaptam, és mosolyogva terítettem szét a térdemen. A Ramones pólója. – Válltömés helyett – vonta meg a vállát.
     – Köszönöm – vigyorogtam boldogan, és totál odavoltam. Az egyik kedvenc pólója, ezerszer láttam már rajta, irtó jól néz ki benne, és amúgy is. Az övé, és ideadja nekem.
    Dupla öröm, mert egyrészt megoldódott a dilemmám, hogy mit vegyek fel a holnapi bulira, másrészt pedig amúgy is minden vágyam volt, hogy kapjak valamit tőle, amit egész nyáron át bámulhatok. Hurrá.

     – Na. Mit állítsak be?
     – Akkor valami Ramonest – mondtam, Cortez pedig felvont szemöldökkel nézett rám, és természetesen várta az igazi válaszomat. – Jóóó, legyen inkább a Muse-tól a Time Is Running Out – korrigáltam, majd odahajoltam hozzá, hogy megnézzem, mit művel a telefonommal.
[…]
Csengőhang 5/5* – ☺ „You will be the death for me.” Whoa.

A suliboxokba dugott szórólap szerint (az infóteremben nyomtatták, szünetben) pénteken rendhagyó tavaszköszöntő iPod-buli lesz.
     – Ez mit jelent? – csodálkoztam, amikor harmadszor is elolvastam a sorokat.
     – Renáta, miért értetlenkedsz? Ide van írva – csapta meg alulról Kinga a lapomat, ami be is szakadt az ütéstől. Na, mindegy.
     – Belépés csak zenelejátszóval.
     – És milyen zene legyen rajta? – töprengett Virág.
     – Mindenki azt hallgat, amit akar. Amit szokott.
     – Úgy érted, hogy mindenki arra fog táncolni, amit a saját zenelejátszójában megy, és azt más nem is hallja?
     – Örülök, hogy felfogtad. Gratulálok. Csupán négy percet vesztegettem el erre az életemből – forgatta a szemét Kinga.
     – Hű – engedtem el a fülem mellett a megjegyzését, és végiggondoltam a dolgot. Egy iskolai buli, ahol Virág üvölteti az alter zenéit, Andris és Robi a metált, Ricsi a hörgést, Cortez a Ramonest, én a Beatlest, mindenki más meg amit akar? És mindezt úgy, hogy a tesiteremben néma csönd lesz? Óriási. És nem utolsósorban Máday nem tud belekötni. Hurrá!

    Ez tök jó poén volt, az egész suli különböző zenekaros pólókban villogott, volt ott minden. Robi és Andris Metallica, AC/DC (ők, mondjuk, amúgy is azt hordják), Dave Linkin Park, Cortez Ramones, Jacques valami számomra ismeretlen francia popegyüttes. Sokan, főleg a végzős fiúk közül, poénból Britney meg Christina pólót hordtak, a lányok viszont komolyabban vették a feladatot, minden második ruháról Justin Timberlake mosolygott rám. Egyébként jellemzően sok Michael Jackson, Queen és Nirvana póló volt a diákokon. Beatles csak rajtam. Arnolddal felvettük a székre rakott dallistát, majd leültünk. Nem sokkal később Virág és Dorián érkezett meg. Ugyanúgy voltak felöltözve, fekete csőnadrág, FOB póló, szembe fésült haj. Kétségtelen, hogy illenek egymáshoz. Rögtön utánuk belépett Ricsi és Edina, úgyhogy rá kellett döbbennem, ők tényleg együtt jöttek. Mondjuk, egyáltalán nem passzoltak, Edina feszülős SP pólóban, rendezett hajjal és szolid, de szép sminkkel. Mellette Ricsi arcába hulló raszta hajjal, RATM felsőben, szebb napokat is látott deszkás cipőben. De azért kúl volt. ☺