Rákóczi-szabadságharc esemény

Azt ugyan régtől ismerik a hadak históriái, hogy mihelyt a vezérnek holt híre kél, szertefut a sereg. Ez történt a mi trencséni csatavesztésünk után is: csak valahogy pillanatok alatt. Mert itt rögvest bolydult, s gazdátlanná nyomorodott a had, mihelyt a fejedelemnek botlott a lova. Holott itt a kavarodást, botlást hála Istennek, ugye, túlélhette az „áldozat”. Csakhogy a vesztett csatát itt fejvesztett menekülés követte. Aztán a bujdoklásé. Az erdőn lappangó, sötétben hazatántorodó vert hadfiaké.

98. oldal

[…] Ez így rendben is volt, csak aztán kezdett kissé monoton lenni, hogy minden kérdésre Kinga és én emeljük fel a kezünket és adunk választ, a többiek pedig kulturáltan unatkoznak. Ezért Barka taktikát váltott, és elkezdett név szerint kérdezgetni. Zsoltitól a „passz", Corteztől a „fogalmam sincs", Ricsitől a „he?”, Macutól pedig a „miért én kaptam a japán kérdést? Ez diszkrimináció! Hahaha" feleleteket hallhattunk, amin már eleve jól szórakozott az osztály, aztán a tanárnő Dave-re nézett.
    – Felmayer, mikor volt a Rákóczi-féle szabadságharc?
    Dave felnézett a telefonjából(!), és indulatosan megrázta a fejét.
    – Azt nem tudom, de egy biztos. Nem kaptam róla értesítést!

151. oldal, Február 15., kedd (Ciceró, 2012)

A háború nem kímélte a polgári lakosságot sem. A légoltalmi feladatok megszervezéséről még 1944 nyarán is az volt az általános vélemény, hogy „Pákozd nem olyan fontos terep, amelyre az ellenség a drága bombát eregetné.” Holott az évszázados „tapasztalatok” azt bizonyították, hogy háború esetén Pákozd sorsközösséget vállal Székesfehérvárral. Így volt ez 1543-ban, 1593-ban, a Rákóczi-szabadságharc időszakában és 1848-ban is. A község 1944. december 18-án hadszíntérré vált, 21-én ideiglenesen megszállták a 3. ukrán front egységei. Német páncélosok jelentek meg 1945. január 20-án Pákozd előterében, a szovjetek jól kiépített védelmi állásokban várták a támadást, a polgári lakosságot pedig Érd és Tárnok térségébe telepítették ki. Több mint két hónapon át súlyos harcok színtere volt a település határa, s amikor elhallgattak a fegyverek, döbbent csend ült a tájra, a kifosztott, elhagyott otthonokra.

Békediktátumtól az újabb háborúig

… És május hó huszonkettedik napjának reggelén Tarpán, Esze Tamás falujában kibomlott Rákóczi Ferenc vörös tafotaselyem lobogója. … Rajt aranyhímzéses betűkkel a fölkelés igéje, hogy országnak-világnak hirdesse e szent célt:
„A hazáért s a szabadságért!”

398. oldal - Ötödik fejezet - A megtorlás

    […] – Nem tudom, hogy mikor lehetett, de nem hívtak meg rá, márpedig igen sok meghívást kapok. Úgyhogy utánanézek ennek a Rákóczi tagnak, és ha bebizonyosodik, hogy szándékosan nem küldött értesítést, én egész egyszerűen kitörlöm az ismerőseim közül! – magyarázta Dave.

157. oldal, Február 15., kedd (Carta Teen, 2021)

Azonfelül több ízben is kiderült, mily kevéssé van tekintettel a császár szövetségeseire, valamint arra az ügyre, amelyben azok fáradoznak, ha úgy véli, hogy az Osztrák Birodalom biztonságban van. Eléggé ismeretes, hogy több alkalommal is békét köthetett volna elégedetlen magyarországi alattvalóival, mégpedig olyan feltételek mellett, amelyek sem méltóságát, sem érdekeit nem sértették volna. De ő inkább feláldozta az egész szövetséget saját szenvedélyének, s teljességgel leigázott és rabszolgaságba döntött egy szerencsétlen népet, amely, miután túlontúl sok provokáció érte, fegyvert ragadott,* hogy megszabadítsa magát a ránehezedő elnyomástól. Ez azonban jó ürügy volt a császárnak, hogy a szerződést megszegje, s hatalmas létszámú csapatokat vonjon el, amelyeket Franciaország ellen küldhetett volna.

* Ti. a Rákóczi vezette felkelésben.

96-97. oldal, A szövetségesek viselkedése (Európa, 1961)

Rákóczi bólintott, majd a sátrába kérette Ráday Pált.
– Secretárius uram – nézett rá –, van-é valami jelentenivalója a számunkra?
– Igen, nagyméltóságú uram… – mondta Ráday –, Jablonskitól érkezett újabb levél…
– Jablonskitól? – A fejedelem elmosolyodott. – És ha nem tévedek, újból a „házasságkötésünket” sürgeti Béccsel.
– Nem téved nagyméltóságod… – mondta Ráday –, Jablonski uram megint ezt indítványozza…
– Ezzel még várunk – mondta a fejedelem –, az ara nem igazán kedvünkre való.

474-475. oldal, A szabadság nótáriusa – Regény Ráday Pálról, 8. (Kálvin, 2010)

A halhatatlan emlékű Rákóczi oroszokkal kezdte meg Magyarország szabadságharcát.

171. oldal - Nemzetiségek és forradalom