Raistlin Majere személy
A Dragonlance univerzum legendás mágusa, Caramon Majere ikertestvére. Raistlin gyermekként törékeny és beteges volt, emiatt gyakran bántották – így vált már fiatal korában arrogánssá és embergyűlölővé. Féltestvére, Kitiara közreműködésével jut szponzorhoz, hogy mágiát tanulhasson, a varázstudományok pedig olyannyira a szenvedélyévé válnak, hogy még saját egészségét is feláldozza értük, hogy mágussá válhasson.
Idézetek
– És ugyan miért nem tárgyalják meg velünk is…? – méltatlankodott
– Mert mi esetleg kitépnénk közben Raistlin szívét – felelt meg neki Sturm halk, fájdalmas hangon. – Nem bánom, mi a véleményed, Caramon, de a testvérednek van egy igazi sötét oldala és Tanis jól ismeri azt is. Amiért hálás vagyok neki. Ő megbirkózik vele. Én nem tudnék…
Szokatlan módon Caramon most nem válaszolt semmit. Sturm meglepetten nézett a harcosra. Korábban a bajnok már ugrott volna fivére védelmére, most azonban csak ült némán, töprengőn, szenvedő képpel. Raistlinnek valóban van egy sötét oldala, és most már ő is tudja, mi az. Sturm is megborzongott a gondolatra, vajon mi történhetett az elmúlt öt év alatt, ami ilyen sötét árnyékot vetett a jókedélyű harcos természetére.
154. oldal (Hibiszkusz, 1992.)
Raistlin láthatóan nem sokat törődött a ráirányuló ingerült tekintetekkel, nyilván hozzászokott már, hogy kevesen érzik jól magukat a társaságában vagy kívánják a jelenlétét.
13. oldal (Hibiszkusz, 1992.)
– Tudod – szólalt meg csöndesen kicsivel később –, sohasem gondoltam volna, hogy valaha is kimondok ilyet, de hiányzik Raistlin… hiányoznak mind. Úgy érzem, mintha valamely tagomat vágták volna le, pontosan úgy, ahogy akkor éreztem, Solamniában. Ezért jöttem vissza és nem vártam ki, amíg teljesíthetem a lovagi próbát. Ezek… a barátaim… sokkal többet tettek a világot gyötrő gonosz legyőzéséért, mint valamennyi lovag együttvéve. Még Raistlin is, a maga módján, amit én nem értek igazán. Ő talán megmondhatná nekünk, mit jelent ez az egész!
191. oldal, II. Könyv, 1. Fejezet - Menekülés a Jégfaltól (DeltaVision, 2005)
Nekem igenis nem mindegy, hogy Fényeskardú Sturm a bátyám legyen – közölte Raistlin. – „A becsületem az életem” mester. Olyan piperkőc és pökhendi, állandóan csak az erényességét vonultatja az utcán, olyan borzalmasan becsületes, hogy az embernek okádnia kell.
183. oldal
– Hol is tartottam? Ja igen, Raistlin, Lady Crysania és én beszélgettünk és… ó, Caramon! Ez olyan hihetetlen! Tikának igaza volt! Az a lány valóban szerelmes a fivéredbe!
Caramon csak pislogott, tökéletesen elveszítette a beszélgetés fonalát, és Tas csapongó gondolatai nem könnyítették meg, hogy újra megtalálja.
– Nem, nem úgy értem, hogy Tika szeretett bele a fivéredbe – mentegetőzött Tas Caramon zavara láttán –, hanem azt akarom mondani, hogy Lady Crysania szerelmes a testvéredbe. Nagyon érdekes volt. Én tulajdonképpen Raistlin csukott ajtajának dőlve álldogáltam és vártam, hogy befejezzék a beszélgetést, de amikor véletlenül bepillantottam a kulcslyukon, láttam, hogy Raistlin majdnem megcsókolja a lányt. Caramon! A te testvéred! El tudod ezt képzelni? De mégse tette! …Igazából Raistlin ráordított, hogy távozzon. A lány elment, bár nem nagyon akaródzott neki, ezt határozottan állíthatom. Nagyon kicsípte magát és igazán roppant csinos volt.
337. oldal (Szukits, 2001)