!

Rainer Maria Rilke személy

Márai Sándor: Füves könyv
Varró Dániel: Bögre azúr
Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból
Nádas Péter: Saját halál
Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére
E. L. Doctorow: A költők élete
John Bradshaw: Vissza önmagunkhoz
Ancsel Éva: Százkilencvennégy bekezdés az emberről
Polcz Alaine: Befejezhetetlen
Erich Maria Remarque: Az ígéret földje
Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
Eszenyi Miklós: Férfi a férfival, nő a nővel
Esterházy Péter: Ki szavatol a lady biztonságáért?
Maggie Stiefvater: Shiver – Borzongás
Tankred Dorst: A stettini utazás
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Faludy György: Vitorlán Kekovába
P. F. Thomése: Árnykislány
Maggie Stiefvater: Linger – Várunk
Joszif Brodszkij: Gyűjtőknek való
Louis Fürnberg: A betlehemi hangos éjszaka
Ken Bruen: London Boulevard
J. Moussaieff Masson – Susan McCarthy: Miért sír az elefánt?
Závada Péter: Ahol megszakad
Nicole Krauss: Nagy Palota
Horgas Béla – Levendel Júlia: Leveles könyv
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka
Somlyó György: Az elvitathatatlan hely
Florian Illies: 1913
Afonso Cruz: Kokoschka babája
Györe Balázs: Halálom után eltüzelni!
Kerstin Gier: Az álmok első könyve

Idézetek

>!
Black_Venus 

De néha olyan vagyok, mint egy fa, mely sír fölött áll; levelekkel borított, kifejlett fa, amelyik megélte azt a különleges álmot, amit a halott fiú, aki köré gyökerei fonódnak, komor hangulatai és versei által elveszített. (Rainer Maria Rilke)

6. fejezet. Óvodásköri lényed meggyógyítása 162.o.

John Bradshaw: Vissza önmagunkhoz A bennünk élő gyermek felfedezése

Kapcsolódó szócikkek: Rainer Maria Rilke
>!
Róka P

Minduntalan, a szerelem tájképe mégoly ismerős,
S a templom kis udvara is panaszos nevével,
S a rettenő, titokzatos szakadék, ahol a többiek
Végzik: minduntalan mégis ketten kijárunk
A vén fák alá, leheverünk megint
A virágok közé, szemben az éggel.

Ez Rilke. Bár én írtam volna neked.

213. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rainer Maria Rilke
>!
BZsofi +SP

Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! Ne múljon el egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort Seneca, Tolsztoj, Cervantes, Arisztotelész, a Szentírás, Rilke vagy Marcus Aurelius könyveiből. Mindennap hallgass néhány ütem zenét, ha másképp nem lehet, szólaltasd meg a zenedobozon Bach, Beethoven, Gluck vagy Mozart valamely tételét. Ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át valamilyen jó nyomat tükrében Brueghel, vagy Dürer, vagy Michelangelo valamelyik festményét vagy rajzát. Mindezt oly könnyű megszerezni, s oly könnyű megtalálni a félórát, mely a remekművekhez szükséges! S oly könnyű megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával! Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy. Az emberi szellem teljessége a tiéd is. Élj vele, mindennap, ahogy lélegzik az ember.

107

Márai Sándor: Füves könyv Gyógyító gondolatok

>!
Chöpp 

    Rainer Maria Rilke szelleme végig ott lebegett az íróasztalom fölött, miközben a könyvön dolgoztam. A Huntington Könyvtárban történtek előtt nem sokkal újraolvastam Levelek egy fiatal költőhöz című művét,és mindent elkövettem, hogy a német költőfejedelem őszinteségének, maximalizmusának és nagyvonalúságának szellemében írjak.

BEVEZETÉS, 11.o.

Kapcsolódó szócikkek: Rainer Maria Rilke
>!
Chöpp 

Rilke egyik fiatal költőtársának írott levelében így fogalmaz: „Legyen türelemmel szíve minden megoldatlan kérdése iránt, s próbálja meg magukat a kérdéseket megszívlelni, mint zárt szobákat, vagy mint valamilyen sosem hallott nyelven írt könyveket.” Ehhez csak annyit tennék hozzá: „Próbáld meg szeretni azokat is, akik kérdeznek.”

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rainer Maria Rilke
>!
Chöpp 

Legyen türelemmel szívének minden megoldatlan kérdése iránt, s próbálja meg magukat a kérdéseket megszívlelni, mint zárt szobákat, vagy mint valamilyen sosem hallott nyelven írt könyveket.
/Rainer Maria Rilke/

285. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rainer Maria Rilke
Hirdetés
>!
Algernon +SP

Nincs igazság. Mi, élők olvashatjuk Rilkét és Catullust, de akik az ő századukban éltek, már sohasem fogják megismerni a homlokán hamukereszttel megjelölt fiút a Száz év magányból.

CXII.

Kapcsolódó szócikkek: Caius Valerius Catullus · Rainer Maria Rilke
1 hozzászólás
>!
AniTiger MP

Egy idő után az éjjeliszekrény felé nyúltam, ahol egy szakadozott fedelű könyv hevert a rádiós óra mellett. Nem tudtam elképzelni, hogy valaki annyiszor elolvasson egy könyvet, hogy így nézzen ki. Úgy festett, mint amin áthajtott egy iskolabusz, miután valaki fürdőzni vitte. A borító szerint verseskötet volt, Rainer Maria Rilkétől, kétnyelvű kötet. Nem hangzott lebilincselően, és a költészetet általában a pokol alsóbb köreire száműztem, de nem volt mást csinálni, így felemeltem és kinyitottam.

25. fejezet - Isabel

Kapcsolódó szócikkek: könyv · Rainer Maria Rilke
>!
Röfipingvin MP

Ez a kis tanulmány-füzér, mely e szép sorozatnak ebben a kötetében helyet kapott, az utolsó néhány év terméséből vett szemelvény, amolyan Auslese, ahogy Rilke nevezte el utolsó verseinek egy csoportját. Rilke és emlékezetes címszava nem ok nélkül kerül ide. Könyvemnek és első közleményének címe maga is egy rilkei kifejezést vesz kölcsön: azt értelmezi; azt kéri fel mintegy, hogy saját magát értelmezze. Maga is azt a „helyet" keresi, amelyet kultúránk századain keresztül annyiszor vitattak el, minden formájukban – vallási és laikus érdekeltségű korokban egyaránt – az érdek-érdekelt társadalmak, s vitatnak el ma is. Ma különösképpen, a felbomló és új rendjüket kereső politikai átalakulások új hierarchiát hajszoló vehemenciájával. A költő mindig kétes, ám, éppen Rilke szavával, minden kétségességében is „elvitathatatlan" helyét.

Nem új, távolról sem az, sőt inkább rögeszmésen untig visszatérő ez a téma mindazon írásaimban, amelyek kora ifjúságomtól kezdve, minden előzetes terv nélkül, újra meg újra a'„költészet" és a „költő" fogalma vagy fantoma, fantom-fogalma körül sündörögnek és ólálkodnak indiszkrét tolakodással, hátha egy-egy pillanatban talán ezek belsejébe is bepillanthatnak. Mindenesetre: mindig ennek a mindig vitatott és elvitathatatlan helynek a keresésében.

Valaha régesrégen fordítottam le, Hamvas Béla kérésére és akkor készülőben lévő Anthológia Humana című „kresztomatiája" számára (első megjelenés: 1946, Egyetemi Nyomda, Budapest) Rilkének azt a kis prózáját, amelyet e könyv címében és első írásában idézek, amelyre ebben építek – mint egy kősziklára? nem, csak mint egy titokzatos csiszolású gyémántra.

Kapcsolódó szócikkek: Rainer Maria Rilke
>!
déli_báb IP

„Mert sose fogtalak, szilárdul tartalak” – írja Rilke.

Kapcsolódó szócikkek: Rainer Maria Rilke
1 hozzászólás