Ragnar Volarus személy
Idézetek
– Te! Idebagózz, te troll – ordítja [Sevro]. – Terrorista hadúr vagyok! Nem hajigálhatsz, vágod! Még a csokimat is elejtettem! – teszi hozzá, miközben a kőpadlót pásztázza. – Várjál már! Hol van? A fene egye meg, Ragnar! Hol van a mogyorós csokim? Tudod, hány embert kellett lemészárolnom érte? Hatot! Vágod? Hatot!
82. oldal, 9. Arész városa
– Édes Plinius – kántálja Sevro a hangosbemondóba. – Ha szíved üstdobként kalapál, ha combodon sárga lé csordogál, ne csodáld, mert előtted Arató álldogál, hogy beszedje, ami neki jár!
Háromszor dalolja el, de akkor Ragnar az egyik hatalmas asztalt a bemondóegységhez vágja. Szikrazuhatag zúg Sevro fejére, közvetlen fölötte belefúródik a falba a fémasztal. Ragnar nem sokkal hibázta el.
– Mi a segg-szar-vér nyavalya bajod van, te vagdalkozó hegyi troll?! – perdül meg döbbenten Sevro.
– Rímel… hrrrr – hörgi felindultan Ragnar.
– Te találtad – motyogja nekem Musztáng, ahogy összenézünk.
– Mármint melyiket? – kérdem, míg Sevro átkozódva szidja a Pecsétes minden felmenőjét és ősét. És a biztonság kedvéért keresztet is vet rá.
342. oldal, Teadélután
Pár hete Ragnar berontott hozzánk, hogy jól lealázzon bennünket. A bunkó egy szó nélkül felpakolta az összes tárcsát a rúdra, ami csak ráfért, kinyomta, aztán intett, hogy csináljuk utána. Victra a földtől se tudta elszakítani, én a térdemig emeltem. Aztán hallgathattuk azt a vagy száz dilinyóst, ahogy révülten kántálják a nevét legalább egy órán át. Később kiderült, hogy Narol bácsi fogadást szervezett, hogy mennyivel tud többet emelni Ragnar nálam. Még a saját bácsikám is ellenem fogadott.
112. oldal, Vonítók
[…] mesélek neki Arész dühéről, Ragnar erejéről, Cassius becsületéről, Sevro szeretetéről, Victra hűségéről és Eo álmáról, a lányról, aki megtanított rá, hogy érdemes valami többért élni.
566. oldal, Epilógus
Victra már nem ilyen együttérző, a bakancsával rúgja félre a kocsi elől az útban heverőket. Az egyik férfi felszisszen, és felnéz rá, és fel és még feljebb, míg végül tekintete befogadja a két méter húszcentinyi ingerült gyilkos látványát. Akkor elpucol előle, sziszegve kapkodja tovább a levegőt. Ragnar és Rollo meg se érzi a hideget.
– Vettem, Vonító-1 – mondja teljesen feleslegesen Alexandar.
– Hogy kapsz egyáltalán levegőt ott fenn Arató végbelében? – kérdi Bohóc.
– Visszatartom – jön egyből Alexandar válasza. – Úgy lényegesen egyszerűbb, jóember.
– Ilyen szarveretesen hosszan képtelenség lehet visszatartani – jegyzi meg Rhonna.
– Ragnarnak ment – jelentkezik most be Sevro.
– Jó, hát Ragnar a vérveretes kisujjával fel tudott emelni egy hegyet – feleli rá Bohóc.
– És egy egész óceánt is ki tudott pisálás nélkül inni, olyan kemény volt még a hólyagja is.
– Mi a legrövidebb út egy Páratlan Sebhelyes szívéhez? – teszi fel a kérdést Kavics. – Ragnar ökle.
– A halandó emberekkel ellentétben Ragnar soha nem alszik – fűzi hozzá Sevro heherészve. – Ő csak vár.