Raffaello személy

James Lord: Picasso és Dora
Charlotte Brontë: Shirley
Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I-II.
Anton Pavlovics Csehov: Anton Pavlovics Csehov művei I-IV.
Daniel Arasse: Raffaello látomásai
J. Lynn: Wait for You – Várok rád
J. L. Armentrout: Trust in me – Bízz bennem
!

Raffaello :D

!

Gyáva Raffaello :D


Idézetek

kiruu>!

– Ő volt az a köcsög, aki kitette a folyosóra szegény Raffaellót.
– Hé! – hallatszott lakáson belülről egy másik srác kiáltása. – Van nekem nevem is! Neked én Senor Köcsög vagyok!

Kapcsolódó szócikkek: Cameron Hamilton · Ollie · Raffaello
Ercsusz>!

– Velem kapcsolatban minden őrülten izgalmas – felelte.
– Kábé annyira, mint figyelni, ahogyan Raffaello átmegy az úton.

Kapcsolódó szócikkek: Avery Morgansten · Cameron Hamilton · Raffaello
Blue_Bonnie18>!

– Ez… a teknős a tiéd?
– Aha. – Félvigyor jelent meg az arcán, ahogyan felemelte a kisállatot. – Raffaello, bemutatom Averyt!
Integettem a teknősnek, bár a következő pillanatban már totál hülyének éreztem magam emiatt. Ő persze egyszerűen visszahúzta a fejét zöld-barna páncéljába.
– Érdekes kis kedvenc!
[…]
– Most vissza kell vinnem Raffaellót a helyére, mert ha nem, akkor képes a kezembe pisilni, az pedig nagyon szar érzés.
Az ajkam megrándult és kis mosolyra húzódott.
– Azt el tudom képzelni.
[…]
– Nos, azért jó volt megint találkozni veled, Cameron.
– Cam – javította ki. – Észrevetted, hogy most nem akartuk majdnem fellökni egymást? Talán ezután minden más lesz!
– Remélhetőleg – már visszaléptem a lakásomba, de még mindig ott álltam, az ajtóban. – Haza kéne menned, mielőtt Raffaello lepisil.
– Nekem megéri a kockázatot – felelte.

3. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Avery Morgansten · Cameron Hamilton · Raffaello
Blue_Bonnie18>!

– Egyébként Raffaello jól van.
Megkönnyebbülten vigyorogtam.
– Jó tudni. Végül lepisilt?
– Nem, de nem sok híja volt. Hoztam neked valamit.
– Teknőspisit?
Cam felnevetett, a fejét ingatta és a táskájába nyúlt.
– Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de nem. […]

4. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Avery Morgansten · Cameron Hamilton · Raffaello
Noémi_Zsófi_Tóvári P>!

– Ez… a teknős a tiéd?
– Aha. – Félvigyor jelent meg az arcán, ahogyan felemelte a kisállatot. – Raffaello, bemutatom Averyt!
Integettem a teknősnek…

33-34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Avery Morgansten · Cameron Hamilton · Raffaello
Bélabá>!

– Azt állítja, úgy tud rajzolni, mint Raffaello – mondta Dora. Igaz. De csak szellemesség. Olyan jól rajzolni, mint Raffaello, nem jelenti ugyanazt, mint olyan jónak lenni, mint Raffaello, ugyanis ha Raffaelo csinált egy rajzot, az olyan volt, mint előtte soha senki másé. Ezért Raffaello Raffaello.

152. oldal

James Lord: Picasso és Dora Vallomásos emlékirat

Kapcsolódó szócikkek: Raffaello
Skinike88 P>!

[…] Ollie előugrott a mi lakásunkból, egyik kezében a mobiljával, a másikban Raffaellóval. Mi a fene…?
– Mosolyogjatok! – Azonnal lőtt egy képet. – Olyanok vagytok mint két kölyök, akik a szalagavatóra mennek.
Ez hülye!
– Már törlöm is! Jó szórakozást! – Vigyorogva ugrott vissza a lakásba, és hangos csattanással vágta be maga mögött az ajtót.

186. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Avery Morgansten · Cameron Hamilton · Ollie · Raffaello
Blue_Bonnie18>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Ne haragudj, Raffaello, tudod a barátaim rohadt nagy…! – felnézett.
Próbáltam visszalépni a lakásomba, de már túl késő volt. Észrevett.
– Seggfejek… – majd kétszer is pislogott, és hozzátette. – Mi a…?

3. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Raffaello
Nazanszkij >!

– […] A nőkről […] azért beszélünk olyan sokat, mert kielégületlenek vagyunk. Túlságosan eszményítjük a nőt, s olyan követményekkel lépünk fel, amelyekkel a valóság-adta lehetőségek nem mérkőzhetnek, ezért aztán korántsem kapjuk meg azt, amit vártunk, s ennek az eredménye kielégületlenség, széttört reménység, lelki fájdalom, márpedig mindenki arról beszél, amije fáj. […]
[…]
– Holmi Max Nordau-féle* középszerű filozófus erotomániának minősítené szakadatlan a nő körül forgó beszélgetéseinket, vagy azzal magyarázná, hogy jobbágytartó hűbérurak vagyunk, és így tovább; én azonban másképp látom a dolgot. Ismétlem: azért vagyunk kielégületlenek, mert idealisták vagyunk. Azt kívánjuk, hogy a lény, amely bennünket szül és gyermekeinket szüli, magasabbrendű lény legyen nálunk, magasabban álljon a világon mindennél. Amíg fiatalok vagyunk, költőien átlényegítjük és istenítjük azt, akibe beleszeretünk; szerelem és boldogság nálunk szinonimák. Nálunk, Oroszországban megvetik az olyan házasságot, amelynek alapja nem a szerelem, az érzékiséget nevetségesnek és utálatosnak tekintik, a legnagyobb sikert az olyan regények, elbeszélések aratják, amelyekben a nők szépek, poétikusak és emelkedettek, és higgye meg, nincsen abban semmi színlelés, hogy az orosz ember régtől fogva lelkesül Raffael madonnáiért és magáévá tette a nőemancipáció ügyét. Hanem a baj másutt kezdődik. Mihelyt megházasodunk, vagy összeállunk a szeretett nővel, és eltelik két-három év, máris csalódunk benne, kiábrándulunk; mással állunk össze, újra csak kiábrándulás a vége, és így lassacskán arra a meggyőződésre jutunk, hogy a nők hazugok, kicsinyesek, izgágák, igazságtalanok, tudatlanok, kegyetlenek, egyszóval, korántsem magasabbrendűek nálunk, hanem épp ellenkezőleg, mélyen alattunk állnak. És a kielégületlen, csalódott férfi mit tehetne egyebet: zsembéskedik és úton-útfélen arról beszél, amiben olyan keservesen csalódott.

* Max Nordau (Südfeld) budapesti születésű német író (1849-1923).

Ariadna

Kapcsolódó szócikkek: Max Simon Nordau · Oroszország · Raffaello