Rachel Morgan személy
1 hozzászólásIdézetek
– Az igazi nevem Nick. Nick Sparagmos.
– Na, akkor ide figyelj, Nick, Nick Spárgamókus! – magyarázott Jenks. – Raxi igazából arra kíváncsi, hogy milyen volt az úgy harcolni az arénában, hogy közben akkora golyók fityegtek a lábad között, mint az a sunyi patkányfejed…
23. fejezet 338.-339. oldal
Bármit megadtam volna egy csésze forró kávéért, de húsz lépés az automatáig azért mégiscsak sok volt.
64. oldal, 3. fejezet
Kezdtek a dolgok túl jól alakulni. Ebből arra következtettem, hogy valami nagyon nincs rendben.
103. oldal, 5. fejezet
Csodás… Egy templomban fogok lakni, amelynek hátsó udvarán hullák vannak elásva, vérdíj van a fejemen, és egy vámpír lesz a lakótársam, vázoltam magamnak rövidem a helyzetet.
97. oldal, 5. fejezet
– Akkor foglaljuk össze!
[…] – Azok a “valamire való” FIB-es emberek, jó zsarus, rossz zsarus szövegekkel nyaggatták Ivyt, aztán az egyikük hozzá mert érni, és…
– Elszállt az agya – fejezte be a fiú. – Nyolcan tudták csak lefogni. Ezek közül három még kórházban van kivizsgáláson. Négyet már kiengedtek.
439. oldal
– Ugyan, Jenks! A kertészkedés nem házimunka, hanem pszichoterápia.
101. oldal, 5. fejezet
– Ez egy templom – hüledeztem.
– Na és, Sherlock? Inkább gyere, nézd meg a kertjét!
Mozdulatlanul álltam.
– Jenks, ez egy templom! – hebegtem.
A kis fickó türelmetlenül repdesett körülöttem.
– Hatalmas hátsó kertje van. Xuper kerti partikat rendezünk majd benne.
– Jenks – sziszegtem ismét –, ez egy templom, és a templomok hátsó kertjét temetőkertnek hívják.
5. fejezet 93. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Teljesen kiakadtam. Ezek szerint vámpír szemmel nézve tegnap éjjel úgy viselkedtem, mint egy szajha.
8 fejezet 129. oldal
Nem tetszett a hideg. Nem tetszett az érzés, hogy ekkora víztömeg feszül nekem. Nem tetszett, hogy az óceán része lettem, és semmi nem volt köztem és a víz között. És főleg az nem tetszett, hogy alig egy hónapja láttam a Cápát a Klasszikusok Csatornán. Kétszer is.
Elhátráltunk volna, de a hátunk mögül felhangzó mély morgás ijedt megtorpanásra késztetett. Ez gáz. A másik oldalról egy magas vonyítás érkezett. Ez dupla gáz. Adrenalin száguldott keresztül rajtam, amitől megfájdult a fejem, és a kezem a paintballpisztoly megnyugtatóan sima markolatára siklott. Jenks megfordult, a hátát az enyémnek vetette. A fenébe. Miért nem mehetnek egyszer az életben simán a dolgok?