!

Rabonbán személy

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
Kleinheincz Csilla: Üveghegy

Idézetek

>!
Cicu

Rabonbán félig maga felé fordította, amennyire a nyeregben lehetett. Szeme sötét volt és ijesztő.
– Hallgass rám, te gyerek! Van, ami megfordíthatatlan. Nem azért, mert nem lehetne megpróbálni megfordítani. Hanem mert nem maradhatsz meg önmagadnak.

352. oldal (Gabo, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Kótai Emese · Rabonbán
>!
Lex

Szép. Rabonbán, az erdő ura úgy fetreng a földön, mint akit leterített a szesz.

291. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rabonbán
>!
Batus

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Hét év múlva – mondta.
– Jó.
Rabonbán ekkor lehajolt, megfogta az állát, kicsit felfelé fordította, és megcsókolta. Csak egy egészen futó, száraz, meleg érintés volt az ajkán, és mire feleszmélt a döbbenetből, a férfi már fent is ült a lován.
– Köszönöm – mondta, aztán intett, és elvágtatott. Egy autó dudálva húzódott félre, majd megállt.
Földbe gyökerezett lábbal állt az utca közepén, úgy nézte, ahogy a Rengeteg elnyeli a lovas alakját, majd távolabb húzódik, a horizont ködös messzeségébe. Aztán szájához emelte kezét, és megérintette a helyet, ahová a csókot kapta.
Rövid ideig tartott, mégis sokáig érezte. Csak akkor vette el ajkától a kezét, amikor már belépett a kapun.

Kapcsolódó szócikkek: Kótai Emese · Rabonbán
3 hozzászólás
>!
holle

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Csak elvettem, ami az enyém.
Fölemelte fejét, és megint hátrafordult. A lovas nyugodtan nézett vissza rá.
– A tiéd? – kérdezte Emese mereven. Feje zúgott; az erdő csilingelt körülöttük.
– Az apád odaadott téged.
– Neked?
– Nekem.

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kótai Emese · Rabonbán
>!
h_orsi P

– Biciklin? – nevettem föl. – Átengedtek így a fák, emberszagú fémen?
– Tudom, hogyan kell utat törni varázslattal – mondta mogorván, és ha értette is, miért kacagok, nem mutatta.
(…)
– Most is így jöttél?
Habozott, végül kibökte:
– Rabonbán kísért idáig. Segített átemelni a bringát a bozóton.

36. oldal (Üveghegy)

Kapcsolódó szócikkek: Kótai Emese · Lóna · Rabonbán
Hirdetés
>!
AniTiger MP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    – Mondd ki! – figyelmezteti a lovag.
    Nyel egyet.
    – Áll az alku.
    A lombok megpendülnek, mire összerezzen. A lovas ügyet sem vet rá, csak a kezét nyújtja.
    – Úgy érzem magam, mint Faust – mondja a férfi.
    – Nem vagyok Mefisztó.
    – Azt hittem, nem tudod, kiről beszélek.
    – Jobban ismerem a világodat, mint te az enyémet.

58-59. oldal, II (GABO, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Rabonbán
>!
K_A_Hikari

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Rabonbán ekkor lehajolt megfogta az állát, kissé felfelé fordította és megcsókolta. Csak egy egészen futó, száraz, meleg érintés volt az ajkán, és mire feleszmélt a döbbenetből a férfi már fent is ült a lovon.
– Köszönöm. – mondta, intett és elvágtatott.

Kapcsolódó szócikkek: Kótai Emese · Rabonbán
>!
blackett P

Egy asztalon egymásra hányt holmik hevertek: tömlők, takarók, fegyverek, könyvek, és oda nem illő módon – egy pillanatra meg is torpant – instant leveses zacskók. De miért is ne lehetnének ott? Rabonbán eljött érte a világába, miért gondolná, hogy csak bajba jutott lányokért teszi meg az utat?

92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rabonbán
3 hozzászólás