rab (fogoly) személy

Moldova György: Negyven prédikátor
Passuth László: Sasnak körme között
Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
Berkesi András: Siratófal
Moldova György: Az utolsó töltény 8.
Böszörményi Géza: Recsk
Ljudmila Ulickaja: Imágó
Josh Malerman: Madarak a dobozban
Kapa Mátyás: Izzik a parázs
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből
Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre! / Logoterápia dióhéjban
Marschal Adrienn: Elítéltek szénbányákban

Idézetek

Tiger205>!

Illyés Gyula:
Egy mondat a zsarnokságról

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nem csak a puskacsőben,
nem csak a börtönökben,

nem csak a vallatószobákban,
nem csak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nem csak a füst-sötétben
gomolygó vádbeszédben,
beismerésben
rabok fal-morse-jében,

nem csak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös! –
ott zsarnokság van,
nem csak a katonásan

pattogtatott, „vigyázz”-ban,
„tűz!”-ben, a dobolásban
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nem csak a titkon
félig nyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé kapott ujj
„pszt”-jében, hogy ne mozdulj,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van

nem csak a rács-szilárban
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,

a csöndet
nevelő néma könnyek
zuhatagában,
táguló szembogárban,

az van az éjben halkan
sikló gépkocsizajban,
meg abban,
megállt a kapualjban;

abban, ahogy a „hulló”
közben – érzed – a kagyló
csöndjén keresztül
figyel egy idegen fül;

nem csak a telefondrót
közt vergődő Laokoon-mód:
vonat, repülő, sínpár,
gúzsbog, kötélszár,

mert zsarnokság van,
nem csak a talpra álltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

az ernyedten
tapsoló tenyerekben,
az operában,
a trombitában,

ott van az utca sarkán
az éppoly harsány –
vígan vagy kongó zordan
feszülő kőszoborban,

az van a derűtelten
tarkáló képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;

mert zsarnokság ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahol a régi istened sem;

mert zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
dadog az idegennek,
ahogy, mielőtt súgtál,
hátrafordultál,

nem csak a szögesdrótban,
nem csak a könyvsorokban
szögesdrótnál is jobban
bénító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves,

az utcán oly szokatlan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy
mert ott van
a légyottban,

nem csak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szómámorban,
mint légydög a borodban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az van az orrban-szájban,
világban és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletben
se vagy független,

fönt a tejút is már más;
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból kinek gyónol
a prédikációkból,
templom, parlament, kínpad,
megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék,

vonat kereke hallod,
rab vagy, erre kattog;
hegyen és tavak mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
a bilincs-unalomban,
a záporzuhogásban,
az égig érő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a mederben,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
dohányod zamatában,
ruháid anyagába

beivódik, evődik
velődig;
töprengenél, de eszmét
tőle fogan csak elméd,

néznél, de csak azt látod,
amit ő eléd varázsol,
s már körben lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert mikor ledobtad,
el nem tapodtad;
így rád is ő vigyáz már
gyárban, mezőn, a háznál;

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
fiad neki nem zed,

hol zsarnokság van:
mindenki szem a láncban;
belőle bűzlik, árad,
magad is zsarnok vagy;

mert már miattad dermed
dacba a gyermek,
s lesz öledben ringó
feleség ringyó;

vakondként napsütésben
így járunk vaksötétben
s feszengünk kamarában
futva bár Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiába,
e dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírdogál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

Kapcsolódó szócikkek: bilincs · börtön · búcsúcsók · csend · könny · rab (fogoly) · szív · zaj · zörej · zsarnok · zsarnokság
Lélle P>!

Alattuk az ősi zárkavita dúlt: mikor jobb ülni? Már maga a kérdésfelvetés abból a végzetes feltevésből indult ki, hogy a börtönt senki se kerülheti el. (A börtönökben általában hajlamosak túlbecsülni a bebörtönzöttek számát: amikor valójában mindössze tizenkét-tizenötmillió ember ült, a rabok meg voltak győződve róla, hogy legalább húsz-, sőt harmincmilliónyian vannak. Meg voltak győződve róla, hogy odakint úgyszólván nem maradt férfi, leszámítva a hatóságokat és a belügyet.) A „mikor jobb ülni” azt jelentette, hogy fiatalon-e vagy idősebb korban. Egyesek (főleg a fiatalok) életvidáman bizonygatták ilyenkor, hogy jobb fiatalon; itt van ideje átgondolni az embernek, mi az élet, mi az, ami érték benne, s mi az, ami kutyaszar, aztán úgy harmincöt éves korában, miután lehúzta a tíz évét, ésszerű alapokon rendezi be az életét. Aki viszont öregkorában kerül be, csak tépi a haját, hogy nem helyesen élt, hogy egész élete tévedések láncolata, és már nem teheti jóvá őket. Mások (többnyire az idősebbek) nem kevésbé derűsen bizonygatják az ellenkezőjét: hogy aki öregkorában kerül be, az mintegy nyugdíjba megy, vagy elvonul egy csendes kolostorba, hogy legjobb éveiben elvett az élettől mindent […], a lágerben pedig már nem sok bőrt tudnak lehúzni az öregekről. Viszont a fiatalokat úgy meggyötrik és kizsigerelik, hogy aztán a fehérnépre se nagyon vágynak már.
Így vitázgattak ma a félkör alakú szobában, s így vitázgatnak mindig a rabok, ki vigasztalva magát, ki még jobban kétségbe ejtve, de az igazság sehogy se hüvelyeződött ki az érveikből és eleven példáikból. Vasárnap este úgy látszott, hogy ülni mindig jó, amikor pedig hétfőn reggel felébredtek, világossá vált, hogy ülni mindig rossz.

434-435. oldal, II. kötet, 57. fejezet (Magvető, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: börtön · élet · fiatalság · fogság · hétfő · időskor · öregség · rab (fogoly) · rabság · ülés · vasárnap · vita
gesztenye11>!

Schrötter Tibor volt oroszlányi elítélt a következőképpen nyilatkozott:… „az igaz, hogy a táborban egy táblán az őrök pihenőhelyén az állt: Ne csak őrizd, gyűlöld is! – de ezt nem mindenki fogadta meg.”

155. oldal

Marschal Adrienn: Elítéltek szénbányákban Táborok Csolnokon, Oroszlányban és Tatabányán

Kapcsolódó szócikkek: gyűlölet · Munkatábor · Oroszlány · őrség · rab (fogoly)
marianngabriella P>!

Úgy gondol a házra, mint egy nagy dobozra. Ki akar jutni belőle. Tom és Jules odakint vannak, miközben mégis ennek a doboznak a foglyai.

Kapcsolódó szócikkek: rab (fogoly)
Lélle P>!

Emlékszem, nem sokkal később már biztos voltam benne, hogy nem fogom túl sokáig húzni, de ebben a helyzetben is más típusú aggodalmaim támadtak, mint rabtársaimnak. Ők így vetették fel a kérdést: „Vajon túléljük a koncentrációs tábort? Mert ha nem, akkor hiába szenvedtünk.” Én ellenben azon tanakodtam: „Ha mindennek a szenvedésnek, ennek a rengeteg halálnak nincs semmi értelme, akkor bizonyára a túlélésnek sincsen – ugyanis ha az élet értelme vagy jelentésessége csak a vakvéletlenen múlik, azon, hogy valaki megmenekül-e vagy sem, akkor voltaképpen nem is érdemes életben maradni.”

213. oldal, A logoterápia dióhéjban (Európa, 2021)

rókatündérlizi P>!

Mindaz, ami a szögesdróton kívül van, hamarosan megközelíthetetlennek, elérhetetlennek s végül valahogy valótlannak tűnik. […] A maga természetes módján zajló élettel szemben a fogolynak egy idő után az az érzése támad, mintha ő már „elveszett volna a világ számára”.

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: rab (fogoly)
gesztenye11>!

Ez a primitív, műveletlen, hatalomtól megrészegült ember úgy irányította ezt a hatalmas országot, ahogy tudta: kezet emelt Sztálinra, kidobta a hulláját a mauzóleumból, kiengedte a bebörtönzötteket, bevettette a vologdai körzetet kukoricával, leültette az illegális kötöttárugyártókat, a politikai vicc-mesélőket, a munkakerülőket, letiporta Magyarországot, szputnyikot lőtt fel, dicsőséget szerzett a Szovjetuniónak Gagarinnal. Lerombolta a templomokat és traktorgyárakat épített, valamit egybeforrasztott, valamit szétválasztott, összeillesztett és részeire szedett. Véletlenségből Ukrajnának ajándékozta a Krimet…

253. oldal

2 hozzászólás
gesztenye11>!

Thököly merően néz a francia úrra. Ferriol lehajtja fejét. Mindenkinél jobban tudja, hogy ha XIV. Lajos nem hagyta volna cserben a kuruc királyt, most nem száműzött török fogolynál ülne követe a Virágciflikben.

514. oldal

Lélle P>!

Azonban az SS által megvalósított, mondhatni aktív szelekció mellett létezett passzív kiválasztódás is: azon foglyok között, akik sok-sok évet töltöttek el különböző táborokban, egyik táborból a másikba sodródtak, úgyhogy végül a táborok tucatjait járták meg, általában csak azok maradtak életben, akik az életük megőrzéséért folytatott harcban teljességgel gátlástalanul viselkedtek, nem riadtak vissza az erőszaktól, sőt attól sem, hogy meglopják bajtársaikat. Mi mindannyian, akik ezer és ezer szerencsés véletlen vagy isteni csoda folytán – bárminek nevezzük is – életben maradtunk, mi tudjuk csak igazán, s nyugodtan elmondhatjuk: a legjobbak nem tértek vissza.

17-18. oldal, ...mégis mondj igent az életre (Európa, 2021)

gesztenye11>!

Felszerelésük pokróc, lepedő, csajka és barna katonai ruha, a hátán nagy R betűvel. Reggelire 3 dl kávét és 40 dkg kenyeret kaptak. ebédre rántott-, tészta vagy borsólevest, valamint főtt tésztát, főzeléket, néha marhahúst is. Vacsorára gulyást, bablevest vagy lókolbászt kaptak.

56. oldal

Marschal Adrienn: Elítéltek szénbányákban Táborok Csolnokon, Oroszlányban és Tatabányán

Kapcsolódó szócikkek: bableves · bánya · csajka · ebéd · főzelék · gulyás · kávé · kenyér · lepedő · pokróc · rab (fogoly) · reggeli · vacsora