Quimby személy

Beregi Tamás: Egyetleneim
Kiss László: A térképnek, háttal
Izing Róbert: Támadás az űrből!
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István: A körző titka
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Dömötör Endre – Miklya Anna: Quimby
Lévai Balázs: Lovasi
Presser Gábor: Presser könyve 2.

Idézetek

Schetti759 P>!

     – U-úúúú – integetett Virág a vattacukorral a kezében. Cortez kérdőn nézett rá, Virág pedig közölte, hogy „számot szeretne kérni”.
     – Mi legyen? – kérdezte Cortez.
    – Íííj. Valami jó. Lehetne Quimby. Legyen Quimby!!!! – hadarta Virág izgatottan. Cortez bólintott, aztán elkezdte a Most múlik pontosan című dalt.
    Már a gitározásból egyértelműen felismerték a diákok, úgyhogy az első sort mindenki együtt kezdte énekelni. Addigra már a legtöbben bezárták a standjukat, percek voltak hátra a tavaszi bolhapiacból, így Cortez gitározását szinte az egész suli hallgatta. Amíg az alsóbb évesek csak úgy, afféle „tavaszi fesztivál van, tök buli” stílusban énekelgettek, addig én sűrűn pislogva próbáltam lenyelni a könnyeimet, és a torkomban megakadt gombóccal (vagy vattacukorral) küszködve néztem körbe az áprilisi napsütésben. Cortez gitározott, de az éneke elveszett a tömeg hangjában. Virág Ricsi vállára hajtotta a fejét, aki időnként letépett egy darabot a vattacukorból. Mellettük Andris és Robi ücsörgött, akik feladták az elveiket, és együtt énekelték a dalszöveget, leleplezve magukat, hogy ismerik. Macu az iPhone-jával kamerázott, egyesével felvéve néhány arcot (leginkább az osztályunkat), Dave a mellkasának dőlő Kinga derekát átölelve a lány vállán pihentette az állát, úgy hallgatták a zenét. Gábor magába roskadva a fűszálakat tépkedte, Kata a karját simogatva ült az oldalán. Közvetlenül mellettük Jacques foglalt helyet Flórával és Kittivel, a francia osztálytársunk nem tudta a dalszöveget, de nagyon tetszett neki a szám, mert végigtapsolta az egészet. Zsolti „Máday néni RuLZ" pólóban huppant le Dave és Kinga mellé, és bár Kinga nem vette le a szemét az előadásról, láttam, hogy Dave odafordul Zsolti felé, és összemosolyognak.
    A dalt hallgatva úgy éreztem, még soha nem esett ennyire nehezemre levegőt venni. Mintha valaki a mellkasomon ült volna. Szorító érzés volt, a szám megtelt keserű ízzel, és úgy tűnt, bár sokszor mondtam már, most azonban tényleg megszakad a szívem. Haller megállt a földön ücsörgő diákok mögött, és szomorú tekintettel pillantott körbe, főként az osztályán. A dal végén óriási taps hangja töltötte be az udvart, én pedig letöröltem az arcom, és megpróbáltam sóhajtani egyet, de elég szaggatottra sikeredett. Nem szégyelltem a könnyeimet, mert a barátaimra nézve láttam, hogy egyáltalán nem én vagyok az egyetlen, aki homályosan látja a világot.
    Ez volt a tavaszi szünet előtti jótékony bolhapiac, és a Quimby-szám végén feltápászkodva szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy a Szent Johannában ez az utolsó ilyen napunk. A tavaszi szünet végén utoljára jöhetünk még tanulóként vissza ebbe az iskolába.

88-89. oldal, Április 13., péntek, 8/2. (Ciceró, 2013)

Csillagok_pora>!

És arra is emlékszem, hogy a kapcsolatunk a Moszkva téri metróaluljáróban ért véget, stílusosan egy borosüveg társaságában: a peron mellett ültünk a földön, és a Dominika bejelentette, hogy lefeküdt egy 17 éves kölyökkel. Amikor megkérdeztem, miért, az volt a válasz, hogy világéletében a Quimby „Fever” című számára akart dugni, és amikor a gyerek felhívta a lakására, és berakta a számot, nem bírt ellenállni a kísértésnek, na erre aztán már tényleg nem tudtam mit mondani.

83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Moszkva tér · Quimby
3 hozzászólás
Frank_Waters I>!

A Most múlik pontosan egy közepes Quimby-dal, nincs benne a legjobb húsz számukban, klasszikus háromnegyedes keringő.

353. oldal

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

Kapcsolódó szócikkek: Quimby · Quimby: Most múlik pontosan
17 hozzászólás
Pixelhiba>!

No és a Quimby-koncertek! A Kiss Tibi koncertről koncertre egyre részegebb, de mintha az alkoholból nyerné életerejét, egyre jobban zenél, egyszerűen nem tudok betelni a Quimby-bulikkal, még az sem veszi el a kedvemet, hogy a Tibi, aki időközben párszor meghúzta már a Dominikát, egyszer rányomul egy nőre, akire én is hajtok, meg, hogy a Líviusz, igaz erősen alkoholos befolyás alatt, meg akar veretni, amiért nem engedtem be a büfében magam elé a sorba.

119. oldal, Budapest: Európa, 2003

Kapcsolódó szócikkek: Quimby
9 hozzászólás
tataijucc >!

– Helyes, akkor kezdjük. Kristóf külön kérésére folytatjuk tehát szerelmes vers tematikánkat… ám ezúttal egy kortárs költő munkásságára koncentrálunk.
Azzal elővett egy papírt, és a tőle megszokott pátosszal szavalni kezdett:
– Most múlik pontosan. Kiss Tibor verse. „Most múlik pontosan, engedem, hadd menjen…”
– Juj, de jó! – visított fel Edina, amint felismerte a Quimby zenekar slágerét.

246. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Edina · Quimby · Quimby: Most múlik pontosan · Rogyák Mária
1 hozzászólás
csend_zenésze>!

Uj Péter egyszer azt találta írni, hogy sok zenekar létezik Magyarországon, de vanni csak a Kispál és a Borz van. Sokadjára véljük úgy, hogy az aranytollú publicista a Quimbyre gondolt. Eksztázis, negyed nyolctól fél kilencig.

89. oldal, Újra

Kapcsolódó szócikkek: Kispál és a borz · Quimby
12 hozzászólás
Pixelhiba>!

– Képzelje – mondja (gyakran magázódtunk a Domival) –, nem is meséltem, hogy milyen születésnapi meglepetést kaptam pár hónapja, benyitok a nappaliba, erre ott ül a Kiss Tibi a Quimbyből, és eljátszik nekem egy dalt, kiderült, hogy a faterom ismeri, és meghívta, tökjó, mi?
– Na persze maga is szerelmes a Kiss Tibibe, mint minden lány – mondom,
– hát egyszer biztos lefekszem vele – válaszolja,

79. oldal, Budapest: Európa, 2003

Kapcsolódó szócikkek: Quimby
Frank_Waters I>!

Az égésig mi számítottunk a legmenőbb pécsi klubnak. A Panorámában ismerkedtem meg Kiss Tibivel is. Tibi akkoriban nagyon ifjú titánként a Houdinis nevű paksi zenekarban énekelt kvázi vendégművészként, hiszen a Quimby már javában formálódott Dunaújvárosban. A Houdinis gyakorlatilag a Heaven Street Seven elődjének mondható, ravasz angolszász gitárzenét nyomtak, a kemény magjukhoz csatlakozott később Szűcs Krisztián és Németh Robi, és indult el a HS7.

127. oldal

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

Kapcsolódó szócikkek: Dunaújváros · Kiss Tibor · Quimby
2 hozzászólás
Pixelhiba>!

Ennek ellenére a buliban való ismerkedés során is van pár fontos tényező, amely jelentősen megnövelheti a Telefonszám Megadási Valószínűséget. Ilyenek a:

1. Közös nevező,
azaz pl. a múltra vonatkozó közös háttér-információk (Ott voltál a Szigeten a Quimby-koncerten?) itt is megnövelhetik a sikeres ismerkedés esélyét. Ugyanakkor, ha azt sugalljuk a kérdésünkkel, hogy nem sok közünk van az esetleges Közös Nevezőhöz (pl. Ez a Quimby?), jelentősen csökkentjük a sikeres ismerkedés valószínűségét.

2. Beavatottság,
bizalmas háttér-információk ismerete
A különösen kemény dióknak tűnő lányokat gyakran csak drasztikus hazugsággal törhetjük meg. Egy ridegebb típusú nő valószínűleg ránk se fog nézni, ha azt kérdezzük meg, hogy szereti-e a Quimbyt, ha azonban azt hazudjuk neki, hogy mi rendezzük a Quimby következő klipjét, már van némi esélyünk a Telefonszám Megszerzési Valószínűség emelésére.

3. Kommunikációs csáklyák
Ezek olyan elemek, amelyek segítségével a beszélgetés újabb régióiba kapaszkodhatunk fel. A kommunikációs csáklya értékét általában az általa kiváltott érzelem, a hozzá kapcsolódó asszociációk mértéke határozza meg. Ha pl. azzal szólítjuk le a lányt, hogy „szoktál járni Quimby-koncertre?”, egyetlen csáklyát vetettünk el a mondatban (Quimby), ha azonban azt kérdezzünk meg, hogy „ott voltál-e a Szigeten a Quimby-koncerten, amikor a Kiss Tibi hanyatt vágódott a színpadon?”, már három kommunikációs csáklyát is elhajítottunk (Sziget, Kiss Tibi alkoholizmusa, alkoholizmus általában).

311-312. oldal, Függelék: szerelmi algebra, Budapest: Európa, 2003

Kapcsolódó szócikkek: koncert · Quimby · videóklip (klip)
Pixelhiba>!

…és megint az Almássyn vagyunk, Quimby-koncerten, persze most is zsúfolásig megtelt a nézőtér, kékes fényekben dereng a színpad, a kikészített hangszerek a zene mágikus architektúrájaként meredeznek a félhomályban. Aztán hirtelen felgyulladnak a fények, és megjelenik gatyájába tűrt csíkos nejloningében a Kiss Tibi, egyik kezében egy korsó vörösbor, másikban egy cigi. Jönnek a többiek is, és miközben hangpróbát tartanak, a Líviusz ostoba, obszcén vicceket mesél. A Kiss Tibi bizonytalan mozdulatokkal a mikrofonhoz megy, leteszi az italt, szippant a cigiből és a gitár húrjai közé dugja, magyaráz valamit a keverőpultosnak, aztán kamaszos mosolyával végignéz az első sorokban aléltan ringatózó lányokon, gondolom, azon töpreng, melyiket húzza meg a koncert után. A krónikus szómenésben szenvedő Líviusz végre befejezi mondókáját, néhányan nevetnek a viccen, de inkább illendőségből, kényszerből, persze ez a legkevésbé sem érdekli a zenészeket. A Líviusz már a kongáit ütögeti, aztán bólint párszor a Tibi, rövid próba és elkezdődik a koncert.

79. oldal, Budapest: Európa, 2003

Kapcsolódó szócikkek: Quimby