püthagoreus személy

Leonard Mlodinow: Eukleidész ablaka
Paul Feyerabend: A módszer ellen
Wilhelm Bölsche: A természettudomány fejlődésének története I-II.
Svante Arrhenius: A világegyetem élete

Idézetek

Morpheus>!

Ha bármelyik metafizikát elővehetjük, amelyiket csak akarjuk – írja Mary Hesse egy korábbi tanulmányom recenziójában –, akkor fölvetődik a kérdés, miért nem fordulunk vissza, és miért nem fordítjuk hasznunkra a modern tudománynak azt a kritikáját, amely tárgyilag ott rejlik az arisztotelianizmusban vagy akár a woodoo kultuszban

– és érezteti, hogy az ilyesfajta kritika nevetségbe fulladna. Gúnyolódása sajnos komoly tudatlanságot föltételez az olvasóról. Sűrűn megesett, hogy a haladást épp az a fajta, „a múltból fölhangzó kritika” mozdította elő, melyet a recenzens oly könnyű szívvel söpörne félre. Arisztotelész és Ptolemaiosz nyomán a Föld mozgásának gondolata – ez a furcsa, szakállas és „hihetetlenül nevetséges” püthagoreus nézet – a történelem szemétdombjára került, hogy majd csak Kopernikusz leheljen belé életet […]

87-88. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arisztotelész · haladás · Kopernikusz · kritika · múlt · Ptolemaiosz · püthagoreus · woodoo
LazaTom>!

Kopernikusz rendszerét gyakran úgy magyarázták, mintha az a régiek tanaitól teljesen független volna. Mily kevéssé helyes ez, azt saját szavaiból tudhatjuk meg:

«Miután a szferák körmozgására vonatkozó matematikai számítások bizonytalanságán elmélkedtem, elkedvetlenedtem, hogy azon filozófusoknak, akik ezen mozgások legjelentéktelenebb körülményeit is gondosan tanulmányozták, nem volt szilárd alapjuk az egyetemes gépezet mozgásainak megértésére, amelyet a mi javunkra a mesterek legtörvénytudóbbja és legjobbja épített.» «Ez okból újra elolvastam mindazon filozófusok munkáit, amelyeket megszerezhettem, hogy megtudjam, nem-e adott valamelyik kifejezést azon eszmének, hogy az égi testeknek más mozgásaik is lehetnek, mint amiket tudományos iskolákban tanítottak. Ciceroban találtam először, hogy Hiketasz határozottan állította, hogy a föld mozog. Azután Plutarchoszban láttam, hogy másoknak is volt ily véleményük. Idézem szavait, hogy megismertessem: «Mások ellenben azt hiszik, hogy a föld mozog. Így Filolaosz a pitagoreista azt hiszi, hogy a föld a tűz körül ferdén álló körben mozog, mint a nap és a hold. A pontuszi Heraklid és a pitagoreus Ekfantusz nem hittek a föld haladó mozgásában, hanem szerintük a föld kelet és nyugat között, kerékhez hasonlóan, középpontja körül forog.» Ezekután gondolkozni kezdtem a föld mozgásán és bár tapasztalatunknak ellentmondónak látszott, állhatatosan megmaradtam amellett, mivel tudtam, hogy már előttem mások is a csillagok jelenségeinek magyarázatára tetszőleges körmozgásokat tételeztek föl.»

5. fejezet - Az újkor kezdete: a lakott világok sokaságának tana (Franklin-Társulat, 1914)

Svante Arrhenius: A világegyetem élete és megismerésének története a legrégibb időtől napjainkig

LazaTom>!

Eléggé jellemző, hogy a föld gömbalakjáról való első helyes fogalom Pythagorasnál vagy tanítványainál nem úgy lép fel, mint valami gondos megfigyelés eredménye, hanem úgyszólván illendőségi okokból: mivel a földnek mégis csak a legtökéletesebb alakja kell hogy legyen, az pedig a gömb. […] Csak Aristoteles oldotta meg végleg a kérdést (legalább a tudósok számára, a nép számára nem) azzal, hogy a föld árnyékának holdfogyatkozáskor mindig köralaku formáját vette bizonyítékul a föld gömbalakú volta mellett. Nem is szólunk arról, hogy az ide tartozó megfigyelések mennyire ősrégi, valószinüleg babiloni eredetüek.

I. kötet, 2. fejezet - Az ó-kor természetszemlélete (Franklin-Társulat, 1912)

Gothic I>!

Püthagorasz előre lendíthette volna pár évszázaddal a valós számok rendszerének a felfedezését, ha azt az egyszerű dolgot csinálja, hogy ad az átlónak egy nevet, mondjuk d-nek, de még jobb, ha √2-nek nevezi, és egészen új számfajtának tekinti. Ha ezt tette volna, megelőzte volna Descartes koordinátaforradalmát, mert a numerikus előállítás hiányában ennek az új számtípusnak a leírása pl. a számegyenes felfedezését követelte. Ehelyett Pitagorasz visszalépett attól az ígéretes gyakorlattól, hogy a geometriai alakzatokat számoknak feleltesse meg, és azt nyilatkozta, hogy bizonyos hosszakat nem lehet számokkal kifejezni. A püthagoreusok az ilyen hosszúságokat alagonnak nevezték, ami eredetileg „nem arány” jelentésű, ezt ma „irracionálisnak” fordítjuk. Az alogon szó azonban kettős jelentésű volt akkortájt, jelentette azt is, „amiről nem szabad beszélni”. Püthagorasz ezt a dilemmát azzal a tannal oldotta fel, amit nehéz volt védeni, egész tudományát a titkosság légkörével vette körül, megtiltotta a követőinek, hogy ezt a zavarba ejtő paradoxont feltárják. A legenda szerint egyik követője, Hippaszosz, feltárta a paradoxont. Manapság sok mindenért meggyilkolnak embereket – szerelemből, politikából, pénzből, vallásból kifolyólag, de nem azért, mert valaki árulkodik a négyzetgyök kettő természetéről. A püthagoreusok számára azonban a matematika vallás volt, így aztán amikor Hippaszosz megszegte a titkossági fogadalmat, meggyilkolták.

35-36. oldal

Leonard Mlodinow: Eukleidész ablaka A geometria története a párhuzamosoktól a hipertérig

Kapcsolódó szócikkek: gyilkosság · legenda · matematika · paradoxon · Püthagorasz · püthagoreus · titok · titoktartás · vallás