puszi fogalom
Idézetek
– Arra a puszira gondolsz? Az olyan ártatlan volt, mint egy zsoltároskönyv.
241. oldal
– Ha szerinted nincs nagy baj, egyvalamit árulj el nekem: mikor kaptál utoljára jóéjtpuszit? – kérdezte tőle Szeretke.
– Nem emlékszem.
– Na jó, tegnap kaptál?
– Ugyan hova gondolsz? Hiszen tudod, hogy évek óta nem láttam a szüleimet.
– Tehát tegnap nem kaptál.
– Most mit jössz megint a tegnappal? Miért fontos neked ennyire, hogy tegnap, vagy három éve?
– Azért, mert a jóéjtpuszik szavatossága egy napig tart. Ezt mindenki tudja. Azért kapunk minden este jóéjtpuszit a szüleinktől, mert meg kell újítani, amit előző este kaptunk, mert addigra elpárolog. Látod, ezért gond, hogy tegnap nem kaptál jóéjtpuszit.
Le, vagy be
A nagypapa lehajol az ötéves unokájához és jóéjtpuszit ad neki. A
gyerek azonnal megdörzsöli az arcát.
– Miért csinálod ezt drágám? – kérdezi a mamája. – Amikor valaki
puszit ad neked, azt nem kell letörölni.
– Mama – mondja a gyerek –, nem letöröltem, hanem beljebb töröltem.
34. oldal
Amikor elfordult az ékszerdoboztól, hirtelen eszébe jutott az ágyon lévő másik csomag. Kíváncsiságtól furdalva sietett át a szobán, felemelte a nehéz ajándékot, hogy kibontsa. Az alakja után könyvnek vélte, és ez a gondolat egészen felcsigázta, sokkal jobban, mint a karkötő. Lelkesen esett neki a barna csomagolópapírnak.
Amikor elolvasta a szerző nevét a szép kivitelű, bőrkötéses könyvön, öröm töltötte el. Nem akart hinni a szemének. Julian megvette neki Nicholas Culpeper híres gyógynövénytárát, a Gyógyítót. Alig várta, hogy megmutassa az öreg Bessnek. Ebben megtalálható az Angliában előforduló összes gyógyfű és gyógynövény minden fajtájának leírása.
[…]
Lihegve érkezett a könyvtárszoba ajtajához, bekopogott, de választ sem várva berobbant.
– Julian! Köszönöm. Nagyon, de nagyon köszönöm. Ön olyan drága! Nem is tudom, hogyan fejezzem ki hálámat. Még soha nem kaptam ilyen gyönyörű ajándékot, uram. Maga a legnagyszerűbb férj egész Angliában. Nem, magának az egész világon nincs párja.
Julian lassan becsukta a füzetet, amelyen dolgozott, és megfontoltan felállt. Csodálkozó szemei először a lány csupasz csuklójára, majd a könyvre siklottak, melyet Sophy a melléhez szorítva tartott.
– Miután a karkötőnek nyomát sem látom, gondolom a Culpeper hozta ilyen izgalomba?
– Ó, igen, Julian. Fantasztikus. Ön a fantasztikus. Hogyan köszönjem meg? – Sophy szelesen átrohant a szobán és lábujjhegyre állt férje előtt. A könyvet továbbra is szorosan tartva, gyors, szégyenlős puszit nyomott Julian arcára, majd hátralépett. – Köszönöm, uram. Egész életemben nagy becsben fogom tartani ezt a könyvet. És ígérem, hogy pontosan olyan felesége leszek, amilyennek kíván. Nem okozok több gondot magának. Soha.
Ragyogó mosollyal az arcán Sophy sarkon fordult és kisietett a szobából, észre sem véve, hogy a hajában lévő ezüstfésű a szőnyegre hullott. Julian figyelte, ahogy mögötte becsukódik az ajtó, aztán elgondolkozva érintette meg az arcát azon a helyen, ahol Sophy megpuszilta. Most történt először, hogy Sophy magától közeledett hozzá. Átment a szobán és felvette a fésűt. Enyhe mosollyal visszavitte az íróasztalához, és úgy helyezte el, hogy munka közben is lássa.
A Culpeper zseniális ötletnek bizonyult, gondolta elégedetten. Fanny sugallta a dolgot, meg is fogja köszönni neki külön is. Szája még szélesebb mosolyra húzódott, amikor rájött, hogy megspórolhatta volna a hatezer fontot, amelyet a karkötőre adott ki. Sophyt ismerve, valószínűleg már az első alkalommal el fogja veszteni – ha egyáltalán eszébe jut, hogy felvegye.
233. oldal, 234-235. oldal, 13. fejezet
„Tisztelt Rendőrség! Éjszaka a feleségemmel nem tudunk aludni, mert a szomszéd szobában hangosan csókolóznak! Kérjük a hangos puszilkodást a kerületben betiltani!"
62. oldal, Görög teknős (Móra, 2019)
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
[…] asszimilálódtunk, felvettük ugyanazokat a szokásokat, amiket azelőtt megvetettünk, a minden szeretet nélkül való puszilkodást, a hazug üdvözlési módot, ami azelőtt undort keltett az emberben és ugyanúgy csináljuk mi is ezeket, mint a régiek, pedig egy évvel ezelőtt még megvetettük őket az ilyesmiért.
355. oldal, "Ez nagyon súlyos kijelentés tőlem..." (Minerva, 2002)
– Todd! Néztem! – panaszolja Anya.
– Hát már nem nézed – morogja Apa.
– De ez fontos lenne! – Anya nem hagyja annyiban. – Lehet, hogy minket is megtámadnak! És tudni kéne, hogy mit csináljunk.
– Majd B tudja, nem igaz? – válaszolja Apa, és rám kacsint. Megkönnyebbülök, hogy még van kedve viccelni.
– Tudom hát! – vigyorgok rá. – A lábam közé veszem a fejem, és adok a saját seggemre egy búcsúpuszit!
21. oldal, Egy (Móra, 2015)