Püspök (Don Toribio de Cáceres y Virtudes püspök) személy

– De messze vagyunk – sóhajtott fel.
– Mitől?
– Saját magunktól.

123. oldal (Magvető, 2003)

– Isten legyen hozzád irgalmas – mondta neki. És kitörölte a szívéből.

154. oldal

– Van úgy, hogy ha valamit nem értünk, akkor azt az ördögnek tulajdonítjuk, holott Istentől származik, csak éppen nem értjük.

104. oldal

[…] nem az a lényeg, hogy te nem hiszel, hanem az, hogy Isten higgyen benned.

73. oldal

– A föld forgása ellen semmit sem tehetünk. – mondta Delaura.
– De nem kéne tudnunk róla, és akkor nem fájna. – mondta a püspök.

123. oldal (Magvető, 2003)

– Ha valakibe belészállt az összes démon és az ördög, hát az Josefa Miranda – mondta. – A gyűlölet, az intolerancia, a hülyeség démonai. Utálatos perszóna!
A püspök elképedve nézte ezt a dühöt. Delaura észrevette, és igyekezett nyugodtabb hangon beszélni tovább.
– Azt akarom mondani – folytatta –, hogy akkora hatalmat tulajdonít a Gonosz erőinek, mintha nem is Istent, hanem az ördögöt imádná.
– Az egyházban betöltött tisztem nem engedi meg, hogy egyetértsek veled – mondta a püspök. – Pedig szívesen egyetértenék.

122. oldal

– A gondolatok nem belőlünk fakadnak – mondta. Mutatóujjával egy sor egymásba kapcsolódó kört rajzolt a levegőbe és kijelentette:
– Itt röpködnek körülöttünk, mint az angyalok.

72. oldal

– […] az ördögnek az az egyik leggyakoribb fortélya a sok között, hogy valami undok betegség leple alatt belebújik egy ártatlan ember testébe – mondta. – És ha már belebújt, nincs az az emberi erő, amely onnan ki tudná űzni.

73. oldal

– Úgyhogy nem az a lényeg, hogy te nem hiszel, hanem az. hogy Isten higgyen benned. És efelől semmi kétség, hiszen Ő világosított meg bennünket, az ő hatalmas és gondoskodó szeretetében, hogy közbe kell lépnünk annak érdekében, hogy könnyíts a lelkeden.

73. oldal