Puding személy

– Nem értem. Apám jól lecseszett, hogy mit hívogatom ilyenkor. Így mondja meg az ember a szüleinek, hogy hiányoznak – csóválta a fejét.
– Mondjuk éjfél van – dünnyögte Körte unottan.
– Attól még hiányozhat – értetlenkedett.
Visszatartott mosollyal néztem Körtére, aki tanácstalanul figyelte Pudingot. A menedzserem nehéz helyzetben volt, hiszen Aszádékkal azért sem annyira könnyű, mert mindhárman vidékről költöztek fel Pestre, eredetileg az egyetem miatt, később azonban ez átváltott „híres rockzenészek leszünk” céllá, így messze van a családjuk, és ábármi történik velük, jó-rossz, esetleg vegyesen, azt nem igazán tudják kivel megosztani. Ezért aztán időnként rájuk tör a honvágy, meg ilyesmi, olyankor pedig Körtének nem menedzserként, hanem afféle szülőként kell a gondjukat viselni. Ahogyan most is.
– Na, ide figyelj, Puding.
– Igen?
– Lehettek banánnal a fotózáson – enyhült meg.

290-291. oldal, 14. fejezet - Illúzió (L&L, 2015)

– Nektek az állatkertbe kötöttem le egy közönségtalálkozót. A majomház mellett. – hadarta, majd a mellete ülő, bambán maga elé meredő Bogyóra nézett, és kijavította magát. – Vagy a majomházban. Részletkérdés.

128. oldal

– Szétunjuk az agyunkat! Miért nem adnak filmet? – nyöszörgött Puding, látványosan szenvedve.
– Mert ezen a járaton nincs.
– A francba. Mikor szállunk le? Unom – pillantott rám Bogyó keserves arccal. Szemmel láthatóan már most unta a repülést. Tudtam, hogy nem kellett volna energiaitalt inniuk reggel, egyszerűen hiperaktívak lesznek tőle.
– Még két óra – feleltem. – De gyertek az ülésemhez, adok zenelejátszót, meg London-útikönyvet… – próbálkoztam.
– Azért annyira nem rossz a helyzet – nyugtatott meg Puding.

– Nekem akkor is sokat jelent – ismertem be.
– Ez mindig ilyen lelkizős? – nézett Aszádékra, akik vadul bólogattak.
– Sírni is szokott – mondta Pepe.
– Hé! – förmedtem rá. – Nem szoktam.
– Amióta csak ismerem, sír valamin – erősítette meg Bogyó.
– Sőt. Úgy ismertük meg, hogy sírt – emlékezett Puding arra az ominózus napra, amikor Körténél először összefutottam a FBA csapatával, és annyira ki voltam borulva, hogy elsírtam magam egy videojátékon. Ó, a régi szép idők.

– Megkérdezzem, miért szállt be az autómba három Mikulás, és a ribijük? – fordult felém Körte értetlenül. – Gyerek, mi az isten van rajtad?
– Ők voltak – mutattam hátra ösztönösen
– Mér’? Dögös, nem?
– Idióták! – fordult hátra Körte idegesen. – A BPRP Records szaloncukrait visszük kisiskolásoknak, miért néz ki úgy a gyerek, mint egy decemberi prosti?
– Hé! – háborodtam fel, de Körte erre egy „nincs igazam? – pillantással ajándékozott meg, amire nem tudtam mit felelni.
– Decemberi prosti! Ahahahahahhha! – vihogtak össze Bogyóék, és ezzel Körte fel is adta a próbálkozást, miszerint kommunikálna velük.
– Sajnálom – sütöttem le a szemem. – Ezt a ruhát hozták. Próbáltam megmenteni a farmerrel – mutattam magamra.
– Tudom, gyerek, na mindegy, megoldjuk valahogy. Csak az cseszi fel az agyam, hogy ennek a három degeneráltnak ennyi volt a feladata a hónapra! – meredt mérgesen a visszapillantóba, miközben elindultunk.
– Hoztunk ruhát, nem? – kérte ki magának Puding.
– Bár ne tettétek volna – zsörtölődött Körte, de sajnos ezt a kijelentését Aszádék úgy értelmezték, hogy akkor ruha nélkül lépnék fel, ezért elkezdtek hangosan „húúú”-zni.

[…] – Meg persze kompenzáltam őket ezzel-azzal.
– Például? – kérdezte Bogyó.
– Kapnak tőlem ingyen tetkót…
– Nemáár! – hőbörgött Pepe.
– Most ezzel mi a bajod? Ti is kaptok – nézett rá értetlenül Körte.
– Jó, de mi a fiaid vagyunk.
– Nem, nem vagytok – közölte Körte furán.
– Így nem is baj – sértődött meg Puding.
– Mi van ezekkel? – tárta szét a karját Körte.
– Apakomplexus – legyintett Evelin.

235.-236. oldal, 12. fejezet

– És állandóan beszólnak a szomszédok – nyöszörgött Puding is.
– Talán, mert délután háromkor buliztok – vágtam rá a fejemet ingatva.
– De Beki, kölyökzenekar lettünk, hajnali ötkor kelünk, hogy odaérjünk a fellépésekre, ezért korán fekszünk, ahhoz viszont legkésőbb délután négykor be kell rúgnunk, hogy ki is aludjuk másnapra. Nem könnyű – panaszkodott, de mielőtt még megsajnáltam volna őket, átgondoltam a dolgot.
– Az nem jutott még eszetekbe, hogy mondjuk kevesebbet igyatok és bulizzatok?
Válasz helyett a három Aszád öszinte arcon röhögését kaptam meg […]

145. oldal

– Lassan költöznek. Találtak egy nekik megfelelő kéglit.
– És milyen?
– Lerobbant, de nekik baromira tetszik – forgatta a szemét mosolyogva. – Úgyhogy most azt csinosítgatják… És Puding rendelt magának valami akváriumot a netről.
– Akváriumot? – csodálkoztam.
– Azt. Kitalálta, hogy az akvarisztika az új hobbija.
– Honnan ismeri ezt a szót? – ámultam el.
– Fogalmam sincs, valahol hallotta.

– Miért laknak nálad? – csodálkozott Márk.
– A gyerek mellett – mutatott rám Körte – még őket is menedzselem.
– És ezért odaköltöztek?
– Nem, kirakták őket az albérletükből. Már megint. De nem ez a lényeg. Ha ők nem zavarnak, akkor nálam meghúzhatod magad te is.
– Körte… – szóltam bele a társalgásba –, nem hinném, hogy ahol az FBA jelen van, ott öt kilométeres körzetben lehetne pihenni – emlékeztettem, mert én például egyszer Bogyóékkal töltöttem egy fél délutánt Körte stúdiójában, és migrénem lett, pedig állítólag még hajlamom sincsen rá.

129. oldal