Publius Vergilius Maro személy

– Volt időd egy kicsit beszélgetni Eve-vel. Mi a véleményed róla?
– Ahhoz nem láttam belőle eleget. Kedves lány, de az Isten szerelmére, mit tanítanak manapság az iskolákban? Eve egész mitológiája a szombat délelőtti rajzfilmekből áll. Elkezdte a Zabhegyezőt, de nem haladt vele: túlságosan nehéznek találta. Ha valaki az én korosztályomhoz tartozik, nehezére esik Supermanről, Donald kacsáról vagy Debbie Reynoldsról társalognia. Istenem: ti már gyerekkorotokban megtanultatok franciául és olaszul, ő pedig egy nyelven sem beszél. Húsz sort olvastak Vergiliustól az iskolában, pocsék angol prózafordításban. Látott egy filmet trójai Helénáról. A múlt halott, az Egyesült Államokon kívüli világ pedig nem létezik. Még Európába sem vittétek le?
– Voltunk Franciaországban, de rosszul lett az ottani ételektől.
– Félek – jelentettem ki prófétai hevülettel – a nagy vákuumtól. Egy ideig be lehet tömni Walt Disneyvel, de ezt a pillekönnyű szöszmöszt egy napon elfújja majd valami nagy szélvihar.
[…]
– Hát – mondtam –, Eve a ti gyereketek. És Amerikáé. Dekadens európaiként azonban csak annyit mondhatok, javára válna, ha kitömnétek valami szilárd anyaggal. Nem vattacukorral meg képregénybuborékokkal.

848-849. oldal

De a közönyös olvasó is nagy előnyt húzhat az én bevezető fejezeteimből, csakúgy, mint a közönyös néző a prológusokból. Hiszen nem kénytelen olvasni, illetve meghallgatni őket, és így a színdarab vagy a könyv rövidebb lesz. Ha nem hallgatják meg a prológust, még egy negyedórát elüldögélhetnek a vacsoránál, és ha nem olvassák el a bevezető fejezetet, abból az az előny származik, hogy nem az első, hanem a negyedik vagy az ötödik lapon kezdhetik el a könyvet. Nem jelentéktelen dolog ez olyan ember számára, aki csak azért olvas el egy művet, hogy elmondhassa: olvasta; márpedig ez sokkal általánosabb rugója az olvasásnak, mintsem hinnénk, és ez az oka, hogy nemcsak a jogi és számadási könyveket, hanem még Homéroszt és Vergiliust, Swiftet és Cervantest is gyakran csak úgy kutyafuttában lapozzák át.

334. oldal, Második kötet - Tizenhatodik könyv (Magyar Könyvklub, 2003)

With no place to call home, in 1648 Descartes got an extraordinary invitation. Christina, the queen of Sweden, asked him join her court and teach her philosophy. The twenty-two-year-old queen was a notorious freethinker who cursed regularly, read Virgil during mass, and combed her hair once a week. At first Descartes was reluctant to go, but the queen gradually charmed him. By the time Christina's warship arrived for him, Descartes was giddy. He put his hair in ringlets for the voyage and dressed in long pointed shoes and white fur-trimmed gloves.

40. oldal

A poétákat is szerette, mert jól tudta, hogy a bölcsesség gyakorta nyilatkozik a vatesek verseiben és az isteni Virgiliusból hatezer verset tudott könyv nélkül. Maga is szerkesztett egy kommentáriust a negyedik eclogáról, amelyikben Urunk születését jövendölte meg a szűzi életű költő.
Ilyen nagy fejedelem vala Boldizsár királ.

84. oldal (Rodoaldus királfinak históriája)

Gondolt arra is, hogy megsemmisítteti Homérosz költeményeit, mondván: ő miért ne tehetné meg, amit Platón megtehetett, amikor egyszerűen kidobta Homéroszt az államból, amelyet megálmodott?* Kis híján Vergilius és Titus Livius műveit és képmásait is eltüntette az összes könyvtárból: Vergiliust azzal becsmérelte, hogy tehetsége egyáltalán nincs, műveltsége is csak alig, Liviust azzal, hogy szószátyár és hanyag történetíró.

* Platón: Az állam 377d.

170. oldal, Császáréletrajzok - Gaius Caligula (Osiris, 2004)

Az ekloga szó eredetileg szemelvényt, válogatott verset jelentett, s ebben az értelemben használta Vergilius is, amikor pásztorkölteményeiből (bucolica; bucolos görögül annyi, mint pásztor) tíz darabot kiválasztott és kiadott.

161. oldal, IX. Az Augustus-kori irodalom, 4. Eklogák (Seneca, 1994)

Mielőtt Itáliából eltávozott, arról tárgyalt Variusszal, hogy ha valami történnék vele, égesse el az Aeneist, de az kijelentette, hogy semmiképp sem fog így cselekedni. Így hát végső gyengeségében állandóan a könyvtokot kérte, maga akarva azt elégetni. Miután azonban senki sem nyújtotta neki oda, semmiféle kifejezett utasítást nem adott a művel kapcsolatban. Egyébként ugyancsak Variusra és Tuccára azon feltétel mellett bízta rá írásait, hogy semmit belőle ki ne adjanak, amit ő nem adott ki. Varius azonban Augustus ösztönzésére kiadta, de csak nagyjából simítva át, úgy, hogy a be nem fejezett verseket is úgy hagyta.

364. oldal, A költőkről - Publius Vergilius Maro (Osiris, 2004)

    Báj, gyöngédség, túláradó szerelem, mindez megvolt Margitban, s időről időre kénytelen voltam elismerni, hogy egyebet követelni tőle nincs jogom, hogy sok ember boldog volna az én helyemben, s hogy mint Vergilius pásztorának: egyebet sem kell tennem, csak élveznem a gyönyört, amelyet egy isten vagy inkább istennő kínál nekem.

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

19

Beszélik – általános e panasz –,
hogy a „társaságot” nem írta toll
teljes híven le. És onnét van az
– mondják –, mert csak a portásig hatol
egy-egy író, és attól szerzi gaz,
bolond pletykáit, megspékelve jól.
Mylady traccsol, és a szobalány
elnyelveli – ezt írja mindahány.

20

Lehet, hogy eddig így volt. Ámde most
mágnásvilág az írót befogadja,
s egy rangba teszi – főleg a csinost –
jeles vívókkal. Hát apraja, nagyja:
e beau monde-nak, mely élményt mennyit oszt,
hűbb rajzát most vajon miért nem adja?
Miért nem festi ékességeit?
Miért… No mert alig van írni mit!

21

Haud ignara loquor - ezeknek én
pars parva fui, de mégis némi része.
Harcot, szerelmet, háremet, szegény
hajósok vesztét inkább írom én le,
mint ezt a kört. És van néhány szerény
okom, hogy őket jó Muzsám kimélje.
Vetabo Cereris sacrum qui vulgarit -
azaz: köznép ne lássa szent csudáit.

22

Ezért festem csak eszményítve, szépen,
szabadkőműves burkolt modorába',
mely a valóhoz úgy viszonylik éppen,
mint Jázon utja Parryéhoz. Kába,
ki nem tart meg egyet-mást a begyében:
van egy-egy hang akkordjaim sorába',
amit néhány szakemberen kivül
nem érthet avatatlan, durva fül.

beau monde – nagyvilág, előkelő világ.
Haud ignara loquor – Byron kissé átalakította Vergilius szavait. Értelmük: „nem tudatlanul beszélek…”
pars parva fui – utalás Vergilius Aeneis-ére: „Magam is tanúja voltam ezeknek a szomorú eseményeknek, s nem csekély részt vettem ki belőlük.”
Vetabo Cereris sacrum qui vulgarit – idézet Horatiustól. Értelme: „Megtiltom, hogy Ceres titkát napvilágra hozza.”

569-570. oldal, Második kötet, Tizennegyedik ének és 713-714. oldal, Jegyzetek (Európa, 1975)