Publius Vergilius Maro személy
Publius Vergilius Maro (Andes, Mantua közelében, i. e. 70. október 15. – Brundisium, ma Brindisi, i. e. 19. szeptember 21.) A Vergiliusként ismert római költő, Ovidius és Horatius mellett az augustusi aranykor költőtriászának legnagyobb epikus költője. Neve korábban Virgilius alakban volt ismert. Legismertebb művei az Aeneis című eposz, a Georgica című eposz-„tanköltemény” és a Bucolica avagy Eclogák néven ismert tíz eclogából álló bukolikus gyűjtemény.
Bővebben itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Publius_Vergilius_Maro
Idézetek
Te lennél Vergilius?! Az a forrás,
mely bő folyamban árasztja a szót?
– feleltem neki szégyenlős zavarban.
49. oldal, 1. ének (Magvető, 2016)
A nagy klasszikusokat jóformán bármelyik könyvtárban meg lehet találni, Aiszkhülosztól Vergiliusig, az ókori görög és római filozófusok és drámaírók alkotásaitól a modern tudomány és irodalom remekeiig. Igazi kincsekre bukkanhatsz! Mélyedj el a könyvekben, és hagyd, hogy átjárjon a zsenialitásuk.
33. oldal, 1. fejezet - Géniusz: szellemi kincsek (Édesvíz, 2011)
– Nyergeltesd a legjobb embereket! Átcsaptok a Dunán, aki utatokba áll azt levágjátok, de Sztrabón és Vergilius nélkül haza ne gyertek!
– Ha elhozom a fejüket mézben, az is jó, vagy inkább élve kellenek, uram?
Ezt megröhögtük, Tulliusnak még a könnye is kicsordult, Attila csak mosolygott. Felvilágosította Edét, hogy mi lenne a pontos feladat. Együtt sétáltak ki a sátorból. Tullius tátott szájjal nézett utánuk.
– Ez nekimegy Bizáncnak két könyv miatt?
– Ez bizony neki.
185. oldal (első kiadás)
D.e. Pallóssal terepfölvételen. A futóárkok, a gépfegyverállások és a harckocsi csapdák helyét jelöljük meg a térképvázlaton. Illetve ő jelöli, én „felderítek”, sétálok mellette. Az árkokon, a csapdákon már keresztülszántottak a parasztok, az aknák gödreiben tócsa csillog. Körül ökrök vonják az ekét. Vergiliusi kép…
114-115. oldal, 1940. nov. 19. kedd.
– […] Meg kell ma halnod, Don Juan, s ha legyőzni nem tudlak, maradjak én itt véresen a fövenyen, élnem veled együtt többé nem lehet.
– Hát aztán mit érnél vele, gyermekem – felelte Giovanni –, ha egyikünk ma meghalna itten? Hát micsoda haszna volna már annak? Engem le nehezen győzhetsz. Mivel foglalkozol, fiacskám?
– Vergilius-szal – felelte sötéten a másik.
– No látod. Elhullanál itt idő előtt, aztán miféle jó származnék belőle? Donna Dulcinea én utánam már téged is elveszítene s most aztán valóban egyedül állna széles e világon. Nem is való fegyver a kezedbe. Eridj haza, gyermekem, vigasztald meg menyasszonyodat s olvasd a Georgicont!
– Olyan biztos, hogy az én agyvelőm fog szétloccsanni? – kérdezte hetykén az ifjú.
– Legalábbis valószínű, fiam. Olvastam ám én is az Aeneist, de jóval nagyobb a gyakorlatom mindenféle párbajozásban s kivált célbalövésben. Nem is jól tartod azt a pisztolyt, mutasd csak, Alonso barátom!
Az ifjú kezét nyújtotta.
– Látod, kicsikém, így fogjad, mutatóujjadat simítsd a cső külsejéhez, nagyujjad meg pihenjen a ravaszon, az egészet támaszd hüvelykedre! Más két ujjadat dugd el, ne is lássam! Így, szépen emeld fel karodat a szemed magasságába, de megfeszítsd ám a könyököd,meg ne hajoljon. Most célozhatsz, a célpont a célgömb, a kis háromszög felső közepe, s jobb szemed egy vonalban álljon, hunyd be a balt! No most lőhetsz, húzd meg a ravaszt, de el ne mozduljon a karod s meg ne rebbenjen a szemed, mert kiszalad a golyó s elsüvít a cél mellett! Látod barátom, így kell ezt, nem igen értesz ehhez a mesterséghez s bevallhatom magam is, nem becsülöm sokra az efféle tudományt, úgy gondolom, a Bucolica sokkal érdekesebb dolog.
99-100. oldal (Hungária, 1943)
| → |
|---|
Ha valaki ostobaságokat mond Darwinról, Bachról vagy Thomas Mannról, hamar készen vagyunk a véleménnyel: buta. Azt hiszem, ezek elhamarkodott ítéletek. Ez a mérnök például nemcsak a logarléccel tud számolni, hanem a differenciál-integrál számítást is érti, azonkívül kitűnően tud házat építeni. Ha nekem azt mondják, differenciál-integrál számítás, kilel a hideg ijedtemben, annyira nem értem. Buta volnék? Ehhez mindenesetre. Jó, mondjuk a mérnök buta Darwinhoz, de azért még nem lehet úgy általában ostobának mondani. Ismerek valakit, aki megírta, méghozzá kitűnően, a növénytan történetét, de egy fej salátát a tölgyfától alig tud megkülönböztetni. Vannak emberek, akik betéve tudják Vergiliust, de Pasteurről csak annyit tudnak, hogy pasztőrözött tej; és vannak olyanok, akiknél a zene Bachhal kezdődik, de az irodalom P. Howardnál végződik. Egyszóval, a műveltség és tudás semmiképp sem alkalmas arra, hogy a butaság vagy okosság kritériuma legyen. Vannak persze intelligens emberek, és kevésbé intelligensek – (ki tudná pontosan megmondani, mitől intelligens valaki?) – és az is meglehet, hogy az én kitűnő mérnököm nem tartozik a nagyon intelligensek közé, akármilyen jól számol a logarlécével – no de ezért még nem kell rögeszméjének lenni.
8. oldal
Vergilius szófestése néha csodálatos. Csakhogy istenei és emberei úgy mozognak a szenvedély, viszály, szánalom és szeretet jeleneteiben, mint Erzsébet-korabeli álarcot hordó kecses figurák, míg az Iliászban hármat szökellnek, és énekelni kezdenek. Vergilius derűs és szeretetre méltó, mint egy márvány Apolló a holdvilágon; Homérosz gyönyörű, élénk ifjú teljes napfényben, szélkócolta hajjal.
142. oldal, Helen Keller: Életem története - XXI. fejezet (Kairosz, 2008)
Helen Keller: Szakadékból a fényre Az akarat győzelme – Helen Keller küzdelmes élete
| → |
|---|
