!

Publius Vergilius Maro személy

Henry Fielding: Tom Jones I-II.
Voltaire: Candide vagy az optimizmus
Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy
Dante Alighieri: Isteni színjáték
Nick Hornby: Hogy legyünk jók?
Passuth László: Esőisten siratja Mexikót
Helen Keller: Szakadékból a fényre
Fonyódi Tibor: Isten ostorai
Jorge Luis Borges: A homály dicsérete
Popper Péter: Az önmagába térő ösvény
Radnóti Miklós: Napló
Benedek István: Beszélgetés ideges emberekről
Quintus Horatius Flaccus: Quintus Horatius Flaccus összes versei / Opera omnia Horati
Wilfried Stroh: Meghalt a latin, éljen a latin!
Adamik Tamás: Római irodalom az aranykorban
Gaius Suetonius Tranquillus: Suetonius összes művei
Sík Sándor: Hét szép história
Sárközi Mátyás: Párban magányban
Péterfy Gergely: Kitömött barbár
Karinthy Ferenc: Don Juan éjszakája
Carl Zimmer: Soul Made Flesh
!

Publius Vergilius Maro (Andes, Mantua közelében, i. e. 70. október 15. – Brundisium, ma Brindisi, i. e. 19. szeptember 21.) A Vergiliusként ismert római költő, Ovidius és Horatius mellett az augustusi aranykor költőtriászának legnagyobb epikus költője. Neve korábban Virgilius alakban volt ismert. Legismertebb művei az Aeneis című eposz, a Georgica című eposz-„tanköltemény” és a Bucolica avagy Eclogák néven ismert tíz eclogából álló bukolikus gyűjtemény.

Bővebben itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Publius_Vergilius_Maro


Idézetek

>!
Black_Venus

Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erődbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém.

Igen, ilyenkor szokott az ember elmenni pszichoanalízisbe, nagy életkrízisei idején.
A pokolraszállás soha nem egyedül történik. Általában van egy vezető, aki otthonosabban mozog a lélek alvilágában, ám végeredményben nem kímélheti meg semmilyen szorongató, ijesztő vagy szenvedésteli élménytől a pokoljárót – Dante is rendszeresen beleájul az átéltekbe –, de útitársa segíti őt útján, értelmezi az átélteket, a szó valódi értelmében „kísérő” funkciót tölt be.
Dante pszichoanalitikusát Vergiliusnak hívták.

Dante pszichoterápiája c. fejezet; 241. o.

Kapcsolódó szócikkek: Dante Alighieri · Publius Vergilius Maro
>!
Noro

– Nyergeltesd a legjobb embereket! Átcsaptok a Dunán, aki utatokba áll azt levágjátok, de Sztrabón és Vergilius nélkül haza ne gyertek!
– Ha elhozom a fejüket mézben, az is jó, vagy inkább élve kellenek, uram?
Ezt megröhögtük, Tulliusnak még a könnye is kicsordult, Attila csak mosolygott. Felvilágosította Edét, hogy mi lenne a pontos feladat. Együtt sétáltak ki a sátorból. Tullius tátott szájjal nézett utánuk.
– Ez nekimegy Bizáncnak két könyv miatt?
– Ez bizony neki.

185. oldal (első kiadás)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · Publius Vergilius Maro
>!
Sli SP

De a közönyös olvasó is nagy előnyt húzhat az én bevezető fejezeteimből, csakúgy, mint a közönyös néző a prológusokból. Hiszen nem kénytelen olvasni, illetve meghallgatni őket, és így a színdarab vagy a könyv rövidebb lesz. Ha nem hallgatják meg a prológust, még egy negyedórát elüldögélhetnek a vacsoránál, és ha nem olvassák el a bevezető fejezetet, abból az az előny származik, hogy nem az első, hanem a negyedik vagy az ötödik lapon kezdhetik el a könyvet. Nem jelentéktelen dolog ez olyan ember számára, aki csak azért olvas el egy művet, hogy elmondhassa: olvasta; márpedig ez sokkal általánosabb rugója az olvasásnak, mintsem hinnénk, és ez az oka, hogy nemcsak a jogi és számadási könyveket, hanem még Homéroszt és Vergiliust, Swiftet és Cervantest is gyakran csak úgy kutyafuttában lapozzák át.

334. oldal, Második kötet - Tizenhatodik könyv (Magyar Könyvklub, 2003)

>!
lzoltán IP

     A licentiatus halkan mormolta Horatius szavát, mellyel egykor a Vergiliust vivő gályától búcsúzott »et serves animae dimidium meae«.

Negyedik rész – Tenochtitlán, 4. fejezet (Szépirodalmi, 1974)

Kapcsolódó szócikkek: Publius Vergilius Maro
>!
Milli

Íme, azoknak az embereknek a listája, akiket Andrew és David tehetségtelennek, túlértékeltnek vagy egyszerűen seggfejnek tartott: […] Paul McCartney, John Lennon, Robbie Williams, […] Tony Blair […] William Shakespeare (bár hogy igazságos legyek, csak a komédiáit és néhány történelmi darabját vetik meg), Charles Dickens […] a Monty Python csoport […] David Beckham […] Steven Spielberg, Leonardo diCaprio […] Jim Morrison […] Courteney Cox és mindenki más a Jóbarátok-ból […] Marks és Spencer […] Naomi Campbell, Kate Moss, Johnny Depp […] Bart Simpson (de Homer Simpson nem), Homérosz, Vergilius, Coleridge, Keats és az összes romantikus költő, Jane Austen, az összes Bronte […] Madonna, a pápa, mindenki, akivel együtt jártak iskolába vagy egyetemre, és most befutott mint újságíró, tévés vagy bármilyen művész, és sokan, sokan mások, olyan sokan, hogy fel se tudnám itt mindet sorolni.
[…] akiket mindketten kedvelnek: Bob Dylan, Graham Greene, Quentin Tarantino és Tony Hancock. Senki másra nem emlékszem, aki dupla felemelt hüvelykujjat kapott volna kultúránk e két oltalmazójától.

184-185. oldal

>!
latinta SP

    Petrarca elrejtette könyvtárát, többek között Cicero és néhány költő műveit, mert félt, hogy el fogják tőle venni, amikor kenyérkereső foglalkozására készülve jogi tanulmányit végzi. Valószínűleg apja volt az, aki felfedezte a rejteket, s akit bosszantott fia túlzott Cicero-szerelme. Ezeket az „eretnek írásokat” (quasi haeresum libri) tűznek szentelte, máglyára vetette. Mindez a fiatal Petrarca szeme láttára történt – „ennél a látványnál úgy zokogtam, mintha engem vetettek volna a lángok közé” (quo spectaculo non aliter ingemui quam si ipse iisdem flaminis iniicerer). Zokogása közepette az édesapát mégis megszállja valamiféle bánat és két, félig megszenesedett könyvet kiragadott a lángok közül. „Vergiliust jobb kezébe, Cicero retorikáját* bal kezébe vette, s nevetve nyújtotta át nekem: Nesze, itt van, ezzel időnként nyugtasd meg lelkedet (pro solatio quodam raro animi), utána pedig készülj jogi tanulmányidra (pro adminiculo civilis studii).” Ezzel a két klasszikussal vigasztalhatta magát Petrarca, míg végül önálló lett, s jogászi hivatását feladva minden erejét az antik időknek szentelhette. Ez a történet természetesen nem igaz, állítják mai történészek, akik szinte sohasem hiszik el, ha egy szerző önmagáról, életét eldöntő eseményekről beszél. Hogyan képzelhető el, mondják, hogy egy olyan értelmes ember, mint Petrarca apja, értékes kódexeket éget el? Boldog, halvérű emberek. El sem tudják képzelni, milyen egy apa, ha dührohamot kap.

* Minden bizonnyal a Cicero neve alatt futó, de nem őtőle származó, a középkorban gyakran használt Rhetorica ad Herenniumról van szó.

160. oldal, STUDIA HUMANITATIS RENATA - A humanitás és atyja, Cicero

Wilfried Stroh: Meghalt a latin, éljen a latin! Egy nagy nyelv rövid története

Kapcsolódó szócikkek: könyv · Marcus Tullius Cicero · Publius Vergilius Maro
Hirdetés
>!
latinta SP

A könyvtárban ott sorakozott az összes, valaha olvasott könyv, bennük azokkal a mondatokkal, amelyeket megőrzött az emlékezete. Horatius és Goethe, Vergilius és Osszián, Arisztotelész és Lessing, mindent felsorolt az emlékezetében, és naponta visszajárt olvasgatni. Rettegett, hogy valami lényegeset elfelejt. Rettegett, hogy eltűnik az emlékezetéből mindaz, amiért egyedül érdemes élnie, eltűnnek a versek, a festmények, a nyelvek, a zenék, és a szelleme visszazuhan egy barbár állapotba, ahol már csak a nyers ösztönök, az étel, az ital és az asszony utáni vágy bűzlő gépe dohog.

57-58. oldal

>!
latinta SP

D.e. Pallóssal terepfölvételen. A futóárkok, a gépfegyverállások és a harckocsi csapdák helyét jelöljük meg a térképvázlaton. Illetve ő jelöli, én „felderítek”, sétálok mellette. Az árkokon, a csapdákon már keresztülszántottak a parasztok, az aknák gödreiben tócsa csillog. Körül ökrök vonják az ekét. Vergiliusi kép…

114-115. oldal, 1940. nov. 19. kedd.

Kapcsolódó szócikkek: Publius Vergilius Maro
>!
latinta SP

– (…) Meg kell ma halnod, Don Juan, s ha legyőzni nem tudlak, maradjak én itt véresen a fövenyen, élnem veled együtt többé nem lehet.
     – Hát aztán mit érnél vele, gyermekem – felelte Giovanni –, ha egyikünk ma meghalna itten? Hát micsoda haszna volna már annak? Engem le nehezen győzhetsz. Mivel foglalkozol, fiacskám?
     – Vergilius-szal – felelte sötéten a másik.
     – No látod. Elhullanál itt idő előtt, aztán miféle jó származnék belőle? Donna Dulcinea én utánam már téged is elveszítene s most aztán valóban egyedül állna széles e világon. Nem is való fegyver a kezedbe. Eridj haza, gyermekem, vigasztald meg menyasszonyodat s olvasd a Georgicont!
     – Olyan biztos, hogy az én agyvelőm fog szétloccsanni? – kérdezte hetykén az ifjú.
     – Legalábbis valószínű, fiam. Olvastam ám én is az Aeneist, de jóval nagyobb a gyakorlatom mindenféle párbajozásban s kivált célbalövésben. Nem is jól tartod azt a pisztolyt, mutasd csak, Alonso barátom!
    Az ifjú kezét nyújtotta.
     – Látod, kicsikém, így fogjad, mutatóujjadat simítsd a cső külsejéhez, nagyujjad meg pihenjen a ravaszon, az egészet támaszd hüvelykedre! Más két ujjadat dugd el, ne is lássam! Így, szépen emeld fel karodat a szemed magasságába, de megfeszítsd ám a könyököd,meg ne hajoljon. Most célozhatsz, a célpont a célgömb, a kis háromszög felső közepe, s jobb szemed egy vonalban álljon, hunyd be a balt! No most lőhetsz, húzd meg a ravaszt, de el ne mozduljon a karod s meg ne rebbenjen a szemed, mert kiszalad a golyó s elsüvít a cél mellett! Látod barátom, így kell ezt, nem igen értesz ehhez a mesterséghez s bevallhatom magam is, nem becsülöm sokra az efféle tudományt, úgy gondolom, a Bucolica sokkal érdekesebb dolog.

99-100. oldal (Hungária, 1943)

Kapcsolódó szócikkek: párbaj · Publius Vergilius Maro
>!
Röfipingvin MP

Ha valaki ostobaságokat mond Darwinról, Bachról vagy Thomas Mannról, hamar készen vagyunk a véleménnyel: buta. Azt hiszem, ezek elhamarkodott ítéletek. Ez a mérnök például nemcsak a logarléccel tud számolni, hanem a differenciál-integrál számítást is érti, azonkívül kitűnően tud házat építeni. Ha nekem azt mondják, differenciál-integrál számítás, kilel a hideg ijedtemben, annyira nem értem. Buta volnék? Ehhez mindenesetre. Jó, mondjuk a mérnök buta Darwinhoz, de azért még nem lehet úgy általában ostobának mondani. Ismerek valakit, aki megírta, méghozzá kitűnően, a növénytan történetét, de egy fej salátát a tölgyfától alig tud megkülönböztetni. Vannak emberek, akik betéve tudják Vergiliust, de Pasteurről csak annyit tudnak, hogy pasztőrözött tej; és vannak olyanok, akiknél a zene Bachhal kezdődik, de az irodalom P. Howardnál végződik. Egyszóval, a műveltség és tudás semmiképp sem alkalmas arra, hogy a butaság vagy okosság kritériuma legyen. Vannak persze intelligens emberek, és kevésbé intelligensek – (ki tudná pontosan megmondani, mitől intelligens valaki?) – és az is meglehet, hogy az én kitűnő mérnököm nem tartozik a nagyon intelligensek közé, akármilyen jól számol a logarlécével – no de ezért még nem kell rögeszméjének lenni.

8. oldal